Fogorvosi szemle, 2022 (115. évfolyam, 1. szám)
2022-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE 115. évf. 1. sz. 2022. n 16 szükséges mértékben tágítottuk, végül rögzítettük. A pá - cienseket előzetesen tájékoztattuk és felkészítettük a tágítás során gyakran előforduló kellemetlen fájdalomról és diszkomfortról mint lehetséges gyakori mellékhatásokról [23]. A kezelés második fázisában a páciensek módosított Delaire maszkot (Dynamic Face Mask, Leone S.p.a. Orthodontics and Implantology, Sesto Fiorentino, Firenze, Italy) viseltek 3-4 hónapon keresztül, napi 12–14 órában, 2 mm-es szagittális túlharapás eléréséig. A húzás 450 cN erősségű elasztikus gumikkal (1/4 16 oz, J-01172, RMO Europe, Illkirch Graffenstaden, Stras bourg, France), az okklúziós síkkal körülbelül 30°-ban bezárt szögben történt (2. kép) . A splint-Hyraxon a kampók elhelyezése (felső szemfogak és tejmolárisok régiójában, az okklúziós sík fölött) és az arcmaszk pozicionálása a húzás irányának és a maxilla ellenállási központjának relációját befolyásolva a maxilla rotációját korlátozta, ezzel a harapás megnyílásának mértékét csökkentette [1, 3]. A korrekció előtt és a kezelés befejezését követően átlagosan 6 hónappal készült oldalirányú teleröntgenfelvételeken az alábbi kefalometriai paraméreket vizsgáltuk: SNA, SNB, ANB szögek, Wits érték, ML-NL szög, szagittális túlharapás. A teleröntgenek analízisét fogszabályozó szakorvos végezte, minden felvételt egymástól függetlenül, háromszor kiértékelve. Az ismételhetőség relatív mérőszáma (ICC) alapján megállapítható, hogy a mérések ismételhetősége jó, az egyedi változatossághoz képest lényegesen kisebb az ismételt mérésből adódó változékonyság. Meghatároztuk továbbá az ismétlések szórását, tartományát, vagyis azt, hogy gyakorlati klinikai szempontból az általunk végzett mérések mennyire relevánsak. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy az SNA, SNB és NL-ML szög esetében az ismétlések különbsége (SNA 0,1–3,2; SNB 0,2–3,1; NL-ML 0,1–3,0) megközelítőleg egy nagyságrenddel kisebb, mint a mérések abszolút értéke (SNA 72,4–88,0; SNB 73,4–84,9; NL-ML 17,6– 35,2). Az ANB szög esetében az ismétlések különbsége 0,1–2,7 az alábbi abszolút értékekre: –8–5,8. A Witsértéknél ez fél–egy nagyságrend (0,1–0,3-es mérési hiba 1,6–10,4-es tartományba eső értékekre), az OJ esetében pedig 0,0–0,2-es a mérési hiba a 3,6–6,3 értékekre. A kezelés előtti és utáni kefalometriai értékeket matematikai átlag és standard deviáció (SD) számolásával tanulmányoztuk. A vizsgálatot a Regionális, Intézményi Tudományos és Kutatásetikai Bizottság engedélyével végeztük. Eredmények A vizsgálat során kezelt minden páciensnél nőtt a szagittális túlharapás mértéke, és javultak a szagittális szkeletális eltérések is (3. kép) . A maxilla transzverzális irá nyú szűkületét minden esetben korrigáltuk. A kezelés után átlagosan 6 hónappal készült oldalirányú teleröntgen-felvételek kiértékelése alapján jelentős változásokat figyeltünk meg a kezelés előtti állapothoz képest. Az SNA szög értékében +1,41° (SD 1,09), az SNB szög értékében –0,67° (SD 2,00), az ANB szög értékében +2,06° (SD1,85), a Wits értékben +3,50 mm (SD 2,30), az alsó arcmagasság (NL-ML szög) értékében +0,93° (SD 1,98) volt az átlagos változás. A sza gittális túlharapás átlagosan 3,83 milliméterrel (SD 1,85) nőtt (2. táblázat) . Megbeszélés A szkeletális III. osztályú eltérések hátterében leggyakrabban a maxilla hátrahelyezettsége, alulfejlettsége áll. Számos konzervatív kezelési módszert leírtak ezen esetek korrekciójára, azonban fontos figyelembe venni, hogy a felső állcsont tágítására és előrehelyezésére a prepubertás időszak a legideálisabb [2, 16]. 2. kép: Maxilla-protrakció A kezelés második fázisában a páciensek módosított Delaire maszkot viseltek, 2 mm-es szagittális túlharapás eléréséig. A húzás erőssége 450 cN volt, iránya az okklúziós síkkal körülbelül 30°-os szöget zárt be.
