Fogorvosi szemle, 2021 (114. évfolyam, 1-4. szám)
2021-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE 114. évf. 2. sz. 2021. n 58 szaikkal, mint a hypermobilitással, discus-dislocatio-val és kompenzált CMD-ben szenvedő esetek. Azon társuló kórképek gyakoriságát, amelyek befolyásolhatják a cranio-mandibularis rendszer működését, a 9. kép szemlélteti a gnatológiai diagnózisok vonatkozásában. A hypermobilitás (67%) és a kompenzált CMD (43%) legtöbbször laza ízületekkel, míg a többi kórkép főként gerincbetegséggel társult, 44–71%-os gyakorisággal. A kezelések eredményességét (10. kép) összességében megfelelőnek tarthattuk a betegek 82%-ában (N = 973). A hét gnatológiai diagnózis csoporton belül, 96–98%-os eredményességet tapasztaltunk a myalgia, capsultis és e kettő együttes előfordulásakor, valamint a discus-dislocatio esetében is, viszont a CCMD betegek panaszai 13%-ban nem enyhültek. A kompenzált CMD esetekben, csak kevesebb mint felénél értünk el eredményes kezelést. Hypermobilitásban szenvedő betegek 22%-a szintén rosszul reagált a kezelés hatására. Utóbbi a kórkép veleszületett/alkati jellegével magyarázható. A kompenzált CMD tulajdonképpen instabil állapot, a károsító behatást egy ideig a rágószervrendszer adaptációval tolerálja. Megbeszélés A CMD multicausalis megbetegedés, melynek ún. major és minor tünetei vannak, ill. kialakulásában és manifesztálódásában szerepet játszanak iniciáló faktorok, prediszponáló és fenntartó tényezők, valamint befolyásolja a szervezet adaptációs készsége is. A kórkép idült túlterhelés során alakul ki, amikor a kezdeti, károsító behatásokra először kompenzációval reagál a cra nio man dibu la ris rendszer. Ha az iniciáló tényező túllépi a kritikus határt, degresszív reakció indul el különböző tünetekkel és panaszokkal, melyek közül a fájdalom sok esetben jellemzője a megbetegedésnek, és hosszan tartó fennállása esetén egyéb tünetek oki tényezőjeként szerepel. A nagyszámú betegadat elemzésével nyert tapasztalataink az esetek többségében a szakirodalmi adatokhoz hasonlóak, és igazolják a betegség rendkívül változatos klinikai megjelenését [1, 14, 19, 23, 24]. A CMD előfordulását közel négyszeres női dominanciával igazoltuk mind a 18 év alatti (3,8), mind a felnőttek (3,6) esetében. Ez az adatunk, az irodalmi adatoknak éppen úgy megfelel, mint az, hogy betegeink életkorukat tekintve fiatalok, s ez megerősíti Madléna és mtsai [23] megállapítását, mely szerint a 35–44 éves korosztály érintett ebben a betegségben leginkább, tehát a CMD nem öregkori megbetegedés. Mindez magyarázható részben Leitgeb [9] azon megfigyelésével is, mely szerint nőknél a pubertáskortól emelkedik, és a menopauza után már ritkább a betegség megjelenése, ezért a panaszok manifesztté válásában hormonhatást is feltételeznek. A panaszok megjelenése óta az orvoshoz fordulás idejét elemezve megállapítottuk, a betegek kb. három-6. kép: A gnatológiai kórképek gyakorisága (N = 1699) 8. kép: Panaszok óta eltelt idő az egyes gnatológiai kórképek esetében 7. kép: Műszeres funkcionális vizsgálatok (N = 579) negyede fél éven belül jelentkezik orvosnál, míg a gyermekek előbb kerülnek vizsgálatra, közel 1/3-uk már 1 hónapon belül. Imhoff [14] adatai hosszabb időtényezőt említenek (közel 1 év).
