Fogorvosi szemle, 2021 (114. évfolyam, 1-4. szám)
2021-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE 114. évf. 2. sz. 2021. n 55 zott korábbi (főleg neuro-pszichiátriai) leletei, az észlelt személyiség típusa és pszichoszomatikus betegségei, stresszfaktorok és szociális tényezők, valamint viselkedésének, reakcióinak megfigyelése alapján állapítottuk meg, és jegyeztük fel (a pszichiátriai zavarokat nem soroltuk ide). A kezelés sikerességét az ösz szehasonlító klinikai (és bizonyos esetekben műszeres) vizsgálat, izomtapintat, aktív mozgások ellenőrzése és nem utolsósorban a páciens értékelése: szubjektív panaszainak csökkenése vagy megszűnése alapján ítéltük meg. „Foghiány vagy fogpótlás jelenléte” együttesen került statisztikai feldolgozásra, mert a foghiányos vagy fogpótlással bíró állapot jelentős predisponáló tényező a CMD kialakulásának folyamatában. A rágósíkban történt lényeges változás vagy változtatás az oc clu si ós zavar fő okozója lehet. Megfigyelésünk szerint a craniomandibularis diszfunkciós betegek korrekt prothetikai ellátása csak ritkán valósult meg anyagunkban gnatológiai szemlélettel. Saját elemzéseink során mi külön jelöltük az orthodonciai anomáliákat és az ettől független occluiós zavarokat. Klinikai funkciós vizsgálatot és occlusiós analízist minden betegnél végeztünk. Ennek ismeretében képalkotó (OP vagy más röntgen, CT és MR) vizsgálat a betegek 3⁄4-énél (N = 1299) történt, elsődlegesen a strukturális elváltozások kimutatására, ill. differen ciáldiag nosz ti kai céllal. Ízületi felszín elváltozásai esetén, osteoarthritis és osteoarthrosis gyanújakor, artrogén laesioknál, sebészi beavatkozás előtt minden esetben CT- és MRI-vizsgálatot végeztünk. Majd az anamnézis, klinikai és képalkotó vizsgálatok ismeretében 579 beteg esetében további digitális műszeres funkcionális (ArcusDigma-3D) vizsgálat is történt [16, 17]. A funkcionális terápiák (N = 1319) módozatai közül a csak gyógyszert (N = 78), a csak fizioterápiát (N = 534), és occlusiós sín terápiát (N = 297), valamint ezek kombinációit: a gyógyszer + fizioterápia (N = 79), gyógyszer + sín (N = 67), fizioterápia + sín (N = 74) és a gyógy szer + fizioterápia + sín (N = 74) terápiát mint tünetmentesítő és stabilizáló kezeléseket alkalmaztuk. Definitív terápiát 587 esetben (93 korai érintkezések becsiszolása, 237 fogpótlás, 248 fogszabályozás, 9 sebészi beavatkozás) indikáltunk. A kezelések eredményességét 1216 betegnél volt alkalmunk vizsgálni. A páciensek szubjektív megítélése szerint: panaszaik megszűntek, panaszaik csökkentek, átmenetileg javultak. A kiindulási állapothoz viszonyítva klinikai vizsgálatot végeztünk, és vizsgáltuk az aktív állkapocsmozgások jellemzőit is. Az előbbiek alapján panaszmentessé vált 493, javult 468, átmenetileg javult 44, változatlan 211 és nem jelent meg 514 páciens. A definitív terápiák a gnatológiai szakvélemény alapján sok esetben más szakrendelésen vagy a beutaló fogorvosnál történtek, vagy visszarendelésünk ellenére nem jelentkeztek a betegek. A klinikai adatok minden esetben rendelkezésre álltak, az elvégzett vizsgálatok, az alkalmazott terápia elemszáma eltérő, ezért az esetszámokat az eredmények közlésekor mindenkor feltüntettük. Adatok feldolgozása, statisztikai módszerek A nem normál eloszlást mutató (Kolmogorov–Smirnovteszt: p < 0,05 pl. életkor, panaszok megjelenésétől eltelt idő), illetve a kisebb elemszámú változóinkat medián és interquartilis (Q25–Q75) tartományban tüntettük fel. A gnatológiai diagnózisok alapján 1699 beteg adatait vettük figyelembe. A klinikai elemzésekből a 42 primer állkapocs ízületi megbetegedésben (pl.: ostheoartritis, rheumatoidarthritis, köszvény) szenvedőket kizártuk, mert kezelésük nem gnathológiai feladat elsődlegesen. Az egyes klinikai jelek gyakoriságát %-ban adtuk meg, a csoportok közötti különbségeket Kruskall–Wallis ANOVA-val, illetve a dichotóm jellemzők gyakoriságának ösz szevetését Khi2 teszttel, a folytonos változók esetében Mann–Whitney-U teszttel elemeztük. Az orofaciális fájdalomnak a tényét (esélyét) a klinikai adatokkal összefüggésben binaris logisztikus regresszióval is vizsgáltuk. Az esély hányadosokat (OR) ±95%-os kon fi den cia in terval lum mal definiáltuk. A szig ni fi káns nak bizonyult független változókat egy modellen belül egymásra kontrollálva is vizsgáltuk. A biostatisztikai kiértékeléseket Statistica for Win dows (Vers.12, Microsoft, USA) és SPSS (Vers.25, Mi crosoft, USA) program használatával elemeztük. Eredmények A diagnózis felállításához vezető klinikai adatok és egyéb elvégzett vizsgálatok elemzése: a 2. kép jól szemlélteti, hogy a nők szignifikánsan (p < 0,01) korábban fordulnak orvoshoz panaszaikkal, míg a < 18 éves korosztályban nincs eltérés a fiúk és lányok között. Összességében, a korcsoporttól függetlenül a betegek 80%-a 2. kép: A panaszok megjelenésétől az orvoshoz fordulásig eltelt idő
