Fogorvosi szemle, 2021 (114. évfolyam, 1-4. szám)
2021-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE 114. évf. 1. sz. 2021. n 39 Búcsú Dr. Pataky Leventétől Tisztelt gyászoló Család, Barátaim! Az elmúlt év december 24-én elhunyt Dr. Pataky Levente egyetemi adjunktus. Személyében egy újabb 68-ast vesztettünk el. De mit is jelent ez a jelölés, melyet csupán a beavatottak ismernek, használnak? 1968. Ez a szám azt az évet jelöli, amikor Levente mintegy 138 évfolyamtársával együtt – köztük velem is – a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karán megszerezte fogorvosdoktori diplomáját. Nem volt, s jószerivel már nem is lesz köztünk híresen kiemelkedő ember: pályaelhagyó diplomásként szakíró vagy költő, festő, színész, feltaláló vagy éppen neves politikus. A 68-as évfolyam nagysága öszszetartásában, egymásra való odafigyelésében, egységességében van. Nagy dolog ez, és komoly érték, napjainkban különösen, amikor ki-ki zajos közösségben, felületes kapcsolatokkal terhelten, de valójában befelé fordulva, magányosan tölti napjait. De hogyan is kezdődött? Leventével 1963-ban találkoztam először, az egyetemi évnyitón. Akkoriban enyhült az egyetemi autonómiát is semmibe vevő vörös szorítás, s végre ismét számított a valós felvételi teljesítmény. Bekerültek az évfolyamra az osztályidegen származásúak, a csendőrunokák, a kitelepített szülők gyermekei, az egyházi iskolások sok-sok éven át eltanácsolt, évvesztes „öreg” pályázói. Egy mondatban: színes évfolyam volt a 68-as. Érettségi után Levente is dolgozott. A János Kórház proszektúráján volt boncsegéd. Az ott szerzett ismeretei szerettették meg vele az első- és másodévesek mumustárgyát, az anatómiát. Nem csak szerette, de tudta is. Diákkörösként nyertes pályázatot írt. Mi, többiek tátottuk a szájunkat, irigyeltük. Hamarosan emblematikus tagjává vált az évfolyamnak. Magja, hangadója a majdani hatvannyolcasoknak. Nagyon sok évfolyamtárs gyűlt köré. Voltak együtt-tanulások, közös vizsgák, bulik, de voltak közös kártyapartik is. Ezek az együttlétek az egyetemi dolgok megbeszélésének „háttéralibijeként” szolgáltak. Gyorsan elszálltak a diákévek, szétszóródtunk az országban, a nagyvilágban, fogorvosként dolgozni kezdtünk. Levente a VII. kerületi rendelő endodoncia, közérthetőbben gyökérkezelő osztályán tett szert nagy gyakorlatra. Ennek a beavatkozásnak alapja a röntgenfelvétel készítése, s a jó röntgendiagnózis. Hamarosan mindezek mestere lett. Elképesztő gyakorlatra tett szert. Segítségét kérve nem egyszer lenyűgözve bámultam, hogy mi mindent olvas le egy-egy akkoriban csak két dimenzióban elérhető panoráma felvételről. Mert Ő már akkor 3 dimenzióban gondolkozott. Nevéhez fűződik a DMFR, azaz a Dento-Maxillo-Faciális Radiológiai társaság megalapítása, ami egy kisebb szakmai terület a fogászaton belül. Levente elnökletével a tagságot eleinte csak az összetartó 68-asok alkották. Később sor került Levente másik specialitásával, az endodonciával foglalkozó szakemberekkel közös kongresszus szervezésére Ráckevén. A szakmai tartalom, a helyszín, valamint a kapcsolt programok megválasztása, színvonala oly szerencsés volt – köszönhetően a hatvannyolcasok érdeklődésének is –, hogy hagyományt teremtett, s a későbbiekben a közös kongresszust ugyanott többször ismegrendezték. Levente három térben való gondolkodásának ugyancsak példaértékű bizonyítéka volt, hogy vezetésével jelentős számú fogorvos kérte tagfelvételét a nemzetközi IADMFR társaságba is. Munkásságának eredményeként a szervezet számos kongresszusán – Olaszországban, Japánban, Koreában, Dél-Afrikában – vett részt nagyszámú magyar delegált. A Nemzetközi Társaság 9. kongresszusát pedig, Levente elnökségével, s a hatvannyolcasok hathatós közreműködésével, Budapesten tartotta. Nagy siker volt. Időközben Pataky doktor a Semmelweis Egyetem Szájsebészetei Klinikájára, a röntgenosztályra került, egyetemi tanársegédként, majd adjunktusként. A betegellátás mellett tanított is, része volt az ifjú fogorvosnemzedékek képzésében. Diákjai szerették, s Ő is szerette hallgatóit. Oktatóként ugyancsak jelesre vizsgázott. Megemlékezés Necrology
