Fogorvosi szemle, 2020 (113. évfolyam, 1-4. szám)
2020-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE 113. évf. 2. sz. 2020.n 59 A Tüneti Kérdőív kutatásunkban figyelembe vett pon t - jai a TMD fő tüneteire kérdeznek rá: az állkapocsban, halántékon, fülben, vagy a fül előtti területen érzett fájdalomra, halántéktáji fejfájásra, állkapocsízületi hangokra, valamint zárt, illetve nyitott helyzetben történő akadásra, méghozzá a megelőző 30 napra vonatkozóan. A második tengely diagnózisokhoz használt számos kérdőív közül a PHQ-9 (Patient Health Questionnaire – 9, magyar neve: Kérdőív az Ön egészségi állapotáról – 9 kérdéses változata) a beteg depressziós állapotát (1. ábra) , a GAD-7 (Generalized Anxiety Disorder Assessment–7 kérdéses változata) pedig a szorongás mértékét képes mérni (2. ábra) [7, 16]. A PHQ-9 és a GAD-7 értékelése egy 0–3-ig terjedő skálán jelölt válaszok pontozásával és az összpontszám kalkulálásával történt. A PHQ-9 és a GAD-7 kérdőívek nemzetközileg elfogadott és alkalmazott eszközök a depresszió és a szorongás diagnosztikájában. A szintén a második tengelyhez tartozó Krónikus Fáj - dalom Értékelése kérdőív a fájdalom mint a TMD álta lában vezető tünetének mértékét képes mérni. A kutatásunkban felhasznált kérdések (3. ábra) a jelenlegi, illetve az elmúlt 30 napban tapasztalt legerősebb és átlagos fájdalom intenzitást (CPI: Chronic Pain Intensity) mérik egy 0–10-ig terjedő skálán. A Kérdőív a szájüregi funkciók felmérésére kérdés sora az alvás közben, illetve éber állapotban észlelt orális parafunkciók és rossz szokások gyakoriságát méri. Ebből azokat a pontokat emeltük ki (4. ábra) , me lyek a bruxizmusra vonatkozóan szolgáltatnak információt, mivel a bruxizmus általánosan elfogadott etiológiai tényező a TMD-ben. Mindenekelőtt felmértük a szorongás és a depresz szió mértékét a megkérdezett hallgatók körében szorgalmi és vizsgaidőszakban. Megvizsgáltuk továbbá, hogy a TMD fő tüneteinek milyen volt az előfordulási gyakorisága a két időpontban, és hogy mutatkozik-e nemek közötti eltérés a tünetek gyakoriságában. Az adatok statisztikai analízise IBM SPSS Statistics 25 szoftver segítségével történt. A szorongás és depressziós pontszámok két időpontban történő összevetésére kétmintás t-próbát használtunk. A TMD tünetek előfordulási gyakoriságának összehasonlítására kereszttábla elemzést és chi-négyzet próbát végeztünk. A fájdalomintenzitás pontszámok összevetésére páros t-próbát és Wilcoxon-próbát alkalmaztunk, míg a szorongás és depresszió kapcsolatát a fájdalomintenzitással Spearman-féle rangkorrelációval vizsgáltuk. A pa rafunkciók gyakoriságát a két időpontban Wilcoxon-próbával hasonlítottuk össze. A statisztikai elemzéseknél a különbségeket p < 0,05 értéknél tekintettük szignifikánsnak. Eredmények A szorongás (GAD-7) pontszám átlagos értéke 5,31 (SE = 0,61) volt szorgalmi időszakban (T1) és 9,71 (SE = 0,75) vizsgaidőszakban (T2). Ez szignifikáns különbséget jelent (p = 0,000) (5. ábra) . A depresszió (PHQ-9) pontszám átlaga 5,27 (SE = 0,55) volt szorgalmi (T1) és 8,27 (SE = 0,68) vizsgaidőszakban (T2). Ez szintén szignifikáns eltérést jelent (p = 0,001) (5. ábra) . A TMD egyes tüneteinek előfordulási gyakoriságát a 6. ábra mutatja be. A temporomandibularis fájdalom (Tüneti Kérdőív 3. kérdés) szorgalmi időszakban az 59 hallgatóból 15-nél (25,4%), vizsgaidőszakban viszont már 31-nél (52,5%) volt jelen. Ez igen jelentős különbséget mutat a TMD vezető tünetében (p = 0,003). A halántéktáji fejfájás esetében (Tüneti Kérdőív 5. kérdése) szintén nagyobb előfordulást mértünk vizsgaidőszakban (25 fő, 42,4%), mint szorgalmi időszakban (20 fő, 33,9%), de a különbség itt statisztikailag nem volt szignifikáns (p = 0,343). Az állkapocsízületi hangok tekintetében (Tüneti Kérdőív 8. kérdése) szintén nem adódott szignifikáns különbség (p = 0,216). Ugyanakkor itt is elmondható, hogy a tünet a százalékos eloszlásokat tekintve nagyobb gyakorisággal fordult elő vizsgaidőszakban (T1: 17 fő, 28,8%, T2: 23 fő, 39,7%). A nyitott vagy zárt helyzetben történő ízületi akadásokat vizsgálva is hasonló eredményeket kaptunk, tehát nagyobb előfordulást a T2 időpontban, ami azonban statisztikailag nem szignifikáns eltérés (p = 0,331 a zárt és p = 0,059 a nyitott akadás esetében). Itt meg kell jegyezni, hogy a pozitív választ adók száma alacsony volt: vizsgaidőszakban is mindössze 4-4 fő jelezte a száj zárásakor vagy nyitása közben akadás jelenlétét. Megvizsgáltuk az egyes tünetek gyakoriságát nemi megoszlás tekintetében is. Valamennyi vizsgált tünet ma gasabb arányban fordult elő nőkben és az állkapocsízületi hangok esetében ez a különbség statisztikailag is szignifikáns volt (nőknél 41,7%, férfiaknál 15,2%, p = 0,007). A fájdalom intenzitása (CPI) a szorgalmi időszakban 7,29, vizsgaidőszakban 11,98, ami szignifikáns emelkedést jelent (p = 0,014). A szorongás, illetve depresszió mértéke és az arcfáj dalom intenzitása között nem találtunk szignifikáns kap csolatot (CPI – GAD-7 [p = 0,347], illetve CPI – PHQ-9 [p = 0,250]). Az orális parafunkciók (Kérdőív a szájüregi funkciók felmérésére) gyakoriságának eltérése a vizsgaidőszak és a szorgalmi időszak tekintetében három esetben volt egyértelműen, statisztikailag szignifikáns: az ébrenléti fogszorítás (p = 0,019), ébrenléti fogcsikorgatás (p = 0,013) és az izmok feszítése, szorítása (p = 0,001) (7. ábra) . Megbeszélés Kutatásunk részeként klinikai vizsgálat nem történt, a TMD tüneteit a DC/TMD Tüneti Kérdőív adatai, tehát a hallgatók beszámolója alapján azonosítottuk. Célunk ugyanis nem az volt, hogy a hallgatókat pontos fizikális
