Fogorvosi szemle, 2020 (113. évfolyam, 1-4. szám)
2020-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE 113. évf. 2. sz. 2020.n 41 chu sok vizsgálhatók, a fenti esetben említett sub-subsegment ágak már nem érhetők el. A fiberoscopokkal a distalisabb segmentágak is látótérbe hozhatók, de a hozzá tartozó excisorok kisebb mérete miatt a cikkben említett hosszú és vékony fém idegen testek megragadása és eltávolítása nehézkesebb. Az említett szempontok miatt fémeszköz-aspiratio gyanúja esetén érdemes merevcsöves bronchológiai eljárásokkal foglalkozó centrumokkal felvenni a kapcsolatot. A bronchológus számára elgondolkodtató lehet, hogyan lehetséges, hogy a tű a szűk keresztmetszetű hörgőkben megfordul. (A beteg éjszaka feküdt, köhögött?) Ebben az esetben a várakozás ideje alatt ez történt, ami lehetővé tette a bronchoscopia sikerét a következő na - pon. Erre vonatkozóan nincsenek statisztikai adatok, de annyi biztos, hogy a bemutatott beteg esetében, amennyiben mégsem sikerült volna eltávolítani az endo don ti ai eszközt, a fém végével distalis irányba elmozduló műszer magasabb rikizót jelentett volna pneumothorax és mediastinitis kialakulása szempontjából. További érdekes kérdés, hogy érdemes-e várni, többször kísérletezni bronchoscopiával, mielőtt sebészhez fordulnánk? Ilyenkor mindig a kockázat–haszon-arányt figyelembe véve szükséges dönteni a sebészi beavatkozásról. Jelen esetben a perforatio és további tüdő-, illetve rekeszizom-sérülés, valamint mediastinalis in fec tio veszélye miatt jött volna szóba mielőbbi mell kas se bészeti beavatkozás, még akkor is, ha ez az egész jobb alsó tüdőlebeny eltávolításával járt volna. Felhívjuk a figyelmet a videó-dokumentáció fontosságára. A további tanulságok és konsiliumok érdekében hasznos az endoscopia során videófelvételt készíteni. Esetünkben első alkalommal készült videófelvétel, míg a második alkalommal már nem, mivel a teljes asz szisztencia a beteggel volt elfoglalva. Az eset alapján az is megállapítható, hogy az ilyen jellegű idegen testet Trendelenburg helyzetben érdemes eltávolítani, azonban merev bronchoscopia során a distalis segment ágai nem érhetők el. Fogorvosi szempontok Idegen test ingestioja, illetve aspiratioja esetén két fontos aspektust kell a gyakorló fogorvosnak figyelembe vennie. Ezek a megelőzés, illetve, ha már megtörtént a baleset, akkor a további szövődmények elkerülésére tett sürgős intézkedések. Minden fogorvosnak tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy azok a betegek, akik valamilyen fogászati ellátásból származó idegen testet lenyelnek vagy aspirálnak, esetenként sürgős kórházi ellátásra szorulnak. Egy korona vagy egy tompa, fogászati ellátásból származó kisebb idegen test adott esetben csökkent veszélyt jelent, de egy endodontiai eszköz, mint pl. esetünkben; vagy egy fogászati forgóeszköz vagy fogkőleszedő lepattant éles darabja komoly veszély, ezért a beteget azonnal sürgősségi osztályra kell utalni, még inkább kísérni. Amennyiben a fog orvos kevésbé súlyosnak ítéli az esetet, akkor is ez a megfelelő eljárás, még akkor is, ha az illető esetében csak követéses vizsgálatokra van szükség. A Medical and Dental Defence Union of Scotland ajánlása szerint [7] fontos, hogy ilyenkor a beteg kezében legyen a fogászati anamnézis, a történt baleset leírása, és szerencsés az is, ha az aspirált vagy lenyelt tárgyhoz hasonlót tudunk a következőleg beavatkozó orvosi csapat segítségére bemutatni. Ez nagyban hozzájárul annak eldöntéséhez, hogy a gastroenterologus, a pulmonológus, a fül-orr-gégész, vagy más beavatkozó orvos milyen stratégiát kövessen az illető objektumra vonatkozóan. Ez lehet pl. a megfigyelés és várokozás helyzete, vagy azonnali operatiót igénylő körülmény. A fogorvosnak minden ilyen esetben fel kell tüntetnie a beteg dokumentációjában, hogy mi történt, és milyen beavatkozásokat végzett el a balesettel kapcsolatosan. Ezenkívül rögzíteni kell a beteg beutalásának, illetve a sürgősségi osztályra juttatásának módját és idejét is, a mentővel való szállítás lehetőségét, illetve tényét. Mint az a 7. kép en látható, fogorvosok számára egyér telmű, hogy az aspirált objektum egy endodontiai beavatkozásból származó eszköz, egy 50-es méretű K-tágító volt. A Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán a konzerváló fogászat és endodontia tantárgy oktatása során a hallgatók egyértelmű információt kapnak arról, hogy milyen beavatkozások során kötelező abszolút izoláció alkalmazása, és ezt gyakorlati munkájuk során be is gyakorolják. Ilyen beavatkozások: régi amalgámtömés eltávolítása, kompozit tömés készítése, gyökérkezelés, barázdazárás, adhezív betétek és rögzített fogpótlások beragasztása. Ajánlott alkalmazni fogfehérítés, polírozás, intraorális homokfúvó alkalmazása, leplezés javítása, fluoridálás esetén [5]. Vannak azonban olyan kezelési helyzetek, amikor a kofferdam izolálás nem megszokott. Ilyen esetekre Ismael és munkatársai a követekező preventív eljárásokat javasolják, különösen idős betegek esetén: géz elhelyezése az oropharynx „lezárására”, fogselyem vagy varróanyag kikötése kisméretű műszerek rögzítésére, pl. az operátor ujján lévő gyűrűhöz. Ülő helyzet előnyösebb a nehezen hozzáférhető területek kezelésénél [6]. Ajakrektraktor alkalmazása két neodymium mágnes segítségével szintén segíthet mágnesezhető műszerek oeso phagusba vagy tracheába jutásának megakadályozásában [6]. 7. kép: Az eltávolított K-tágító
