Fogorvosi szemle, 2020 (113. évfolyam, 1-4. szám)

2020-03-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE 113. évf. 1. sz. 2020.n 21 szerét William Ernest Cummer (1879–1942). Az ő be ­osztása a kapcsokat összekötő vonalat veszi alapul. Ha a kapcsokat összekötő vonal mindkét oldalára jut­nak protézisrészek és rágófelületek, akkor a fogmű két­karú emelőként működik és funkció közben is stabil. A részleges protéziseket Cummer az elhorgonyzás mód­­ja szerint négy csoportba osztja. Direkt rögzítők a kap ­csok, csúsztatók; indirekt rögzítők a lemez támaszkodó szélei, nyúlványai, a billenésgátlók. Az elhorgonyzás tehát: 1. diagonális ×: 2 direkt rögzítő (kapocs), egymással diagonálisan szemben. 2. diametrikus +: 2 direkt rögzítő (kapocs), egymással diametrikusan szemben. 3. unilaterális: 2 vagy több direkt rögzítő (kapocs) egy oldalon. 4. multilaterális Δ: direkt rögzítők (kapcsok) három vagy ritkán négy, háromszögnek vagy négyszögnek megfelelő elhelyezésben. Az előzőekből látható, hogy osztályozási rendszerének alapja a fém alaplemezű, kapoccsal elhorgonyzott, rész­leges kivehető fogpótlás készítése volt, ami megfelelt kora aktuális szemléletének. Didaktikailag a következő osztályozási rendszer Ed­ward Kennedy (1928) amerikai fogorvos nevéhez fűző ­dik. A mind a mai napig legáltalánosabban alkalmazott osztályozásának alapja az egyes foghiánytípusok elő­fordulásának gyakorisága volt. A hiányokat négy osz­tályba sorolta. I. osztályba a kétoldali, a II. osztályba az egyoldali, szabad végű foghiányok tartoznak, a III. osz­tályban a hiány mögött is van pillér; a IV. osztályba a frontfoghiányok tartoznak. A beosztás az I., a II. és a III. osztályon belül négy alosztályt különböztet meg a maradék fogak közötti rések száma szerint (1. ábra). Az osztályba sorolás alkalmával ajánlatos figyelem­be venni az Oliver C. Applegate által megadott szabá­lyokat, így elkerülhetővé válnak a hibás besorolások. Ezen szabályokat az osztályozás megkezdése előtt kell alkalmazni. Kennedy azonosította a fogatlan területeknek két kü­lönböző típusát: distálisan kiterjedő, illetve a modifikációs területeket. A hátsó régióban elhelyezkedő fogatlan gerinc a legtöbb esetben meghatározza a foghiány osztályát. Kennedy osztályozási rendszerének sikerét az adta, hogy az egyes foghiányok előfordulási gyakorisága az évtizedek alatt keveset változott. Széleskörű elterjedé­sének másik alapja az, hogy független az alkalmazott fogpótlástól. Egyik nagy hátránya, hogy nem vette fi­gyelembe – többek között – az antagonista fogazatot. Kennedy osztályozási rendszerét továbbgondolva Max Müller és Elbrecht egymástól függetlenül készí ­tett beosztást, amelyeket egyesítve megkülönböztethe­tünk közbeiktatott, szabad végű és kombinációs proté­ziseket. Ez azt is jelenti, hogy fogpótlást javasoltak az egyes Kennedy osztályok ellátására. Az előzőektől eltérő, sokkal inkább funkcionális szempontokat szem előtt tartó besorolás volt a Máthé féle intermaxilláris rendszer, tehát működéses szem ­pontokat is figyelembe vevő beosztást ajánlott: a foghi-1. ábra: A Kennedy osztályozási rendszer. a (I. osztály): distális kiterjedésű bilaterális foghiány, b (II. osztály): unilaterális foghiány a hátsó régióban, c (III. osztály): unilaterális sorközi foghiány, d (IV. osztály): egyetlen fogatlan sorközi régió, mely metszi a középvonlat. 2. ábra: Wild beosztásának sémája

Next

/
Thumbnails
Contents