Fogorvosi szemle, 2020 (113. évfolyam, 1-4. szám)
2020-12-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE113. évf. 4. sz. 2020.n 127 valószínűleg a nagyobb rágóerőknek, a nehezebb izolációnak és a nagyobb mennyiségű aprizmatikus zománcállománynak köszönhetően. Ebben a vizsgálatban a felső premolárisokról vált le a legtöbb bracket, ami egyezik a szakirodalom megállapításaival [24]. Egy másik 2006-os tanulmány a kezelés első 6 hónapjában az alábbi eredményeket publikálta: SEP: 1,7%, konvencionális: 2,0%. A kezelés teljes időtartamára vonatkozóan pedig: SEP: 7%, konvencionális 7,4%, egyik esetben sem volt szignifikáns a különbség. Az orvossal, a pácienssel és a foggal kapcsolatban, csak az utóbbira volt szignifikáns az eredmény. A felső fogsorról több bracket vált le, itt körülbelül ötszörös a rizikó, aminek pontos oka nem ismert, de különböző rossz szokások, például a körömrágás, tollrágcsálás szerepét feltételezik. A cikk szerint mindkét adhezív alkalmas és ajánlott klinikai használatra [18]. 2009-ben egy másik, az előzőekhez nagyon hasonló struktúrájú kutatást végeztek, amelyben összesen 548 bracket sorsát követték. A hagyományos eljárással ragasztott bracketek 4,8%-a, míg az önsavazó rendszerrel 6,9% vált le a hordás során. A kettő között nincs szignifikáns különbség (P = 0,311). A fogtípust, az állcsontot és a nemet figyelembe véve egyedül az első esetben volt szignifikáns az eltérés (a hátsóbb régiókban volt a legtöbb bracket-leválás). Mindkét rendszer klinikailag adekvátnak bizonyult [6]. Saját vizsgálat eredményei A Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet Fogszabályzási Osztályának rögzített készülék rendelési nyilvántartása alapján pontosan tudjuk, hogy hány mul ti bond készülék (azaz hány darab bracket) került megrendelésre, illetve utánrendelésre az általunk követett időtartamban, 2019. január 1. és október 4. között. A bracketeket a páciensek számára egyénenként recepten rendelik meg és ragasztják fel. Ennek alapján, az utánrendelési számot a megrendelési számmal elosztva kapjuk meg a bracket-leválási arányt. A bracketeket rendszerint a leválásuk miatt rendelik újra, azaz az utánrendelési számok jó közelítéssel megegyeznek a leválási számokkal. A leesett bracketet nem ragasztják vissza, tehát ez a jelenség nem szerepel befolyásoló tényezőként az adatokat illetően. Az adatokat az a ritka eset módosíthatja, amikor a szakorvos távolít el egy bracketet (például újrapozicionálás céljából) és újat rendel. Adataink alapján a legnagyobb számban felhasznált és emiatt legpontosabban nyilvántartott Omni típusú fémbracketek leválási rátáira tudtunk következtetni. (2. táb lá zat) A vizsgált időtartamban összesen 64 darab Omni bracketet rendeltek után, feltételezhetően a leválásuk miatt. Az összes felragasztott Omni bracketszám pedig 1570 darab. Az utánrendelés aránya a teljes rendeléshez képest – ami számunkra a valószínűsíthető leválási ráta – 4,1%-nak adódik. Ilyen nagy mintaszám mellett a kapott érték jó közelítést nyújt a bracketek tényleges leválási számához. 2. táblázat Bracket megrendelési és utánrendelési adatok TípusMegrendelésUtánrendelésLeválási ráta Omni (0,18" és 0,22") 1570 db 64 db 4,1% Megbeszélés A direkt és indirekt technika tekintetében általánosan azt mondhatjuk, hogy a feldolgozott források alapján nincs szignifikáns különbség a leválási ráták tekintetében. (1. ábra) Látható, hogy mind direkt, mind indirekt technikával az irodalmilag elfogadott 10%-os leválási ráta alatt tudtak maradni. Kivételt képez az 1978-as vizsgálat, ahol az indirekt technika meghaladja ezt a számot. Ennek magyarázata többek között az akkori indirekt ragasztás fejletlensége lehet [1, 5, 20, 35, 38]. A kezelőorvos egyéni preferenciáinak (pl. ragasztásra szánt székidő) és a rendelő lehetőségeinek megfelelően érdemes kiválasztani az optimális módszert. Következő szempontunk az anyagok szerinti összehasonlítás volt. Az üvegionomer cementek a beválogatott vizsgálatokban a kompozitokhoz képest szignifikánsan nagyobb leválási számokat mutattak. (2. ábra) A RMGIC-ek fejlődését nyomon követve egyre inkább a kompozitok alternatívájaként lehet rájuk tekinteni, amit a kompozitokhoz hasonló leválási számok támasztanak alá. A bracket adhezívként a közelmúltban felbukkanó kompomerek szintén megközelítik a kompozitok kötőerejét. A legnagyobb kötőerőket a kompozitok képesek kialakítani a fogzománccal, ennek megfelelőan a legalacsonyabb leválási számokat itt láthatjuk. A mai napig ezek a legelterjedtebben használt bracketragasztó anyagok [19]. Harmadik szempontunk a zománc előkészítése a brack et-ragasztás előtt. (3. ábra) Két vizsgálatban a SEP-t használó ragasztásnál a bracket leválásiszámok meghaladják a szakirodalomban elfogadottnak számító 10%-os értéket és szignifikánsan gyengébben szerepelnek a hagyományos eljáráshoz képest. A többlépéses kondicionálási eljárás következtében magasabb kötőerők képesek kialakulni és kevesebb bracket válik le, emiatt általánosan elmondható, hogy a ragasztást egyszerűsítő önsavazó primerek a hagyományos eljáráshoz képest kevésbé megbízhatóak a bracketleválási rátát figyelembe véve.
