Fogorvosi szemle, 2019 (112. évfolyam, 1-4. szám)
2019-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE 112. évf. 2. sz. 2019.n 42 IV. Parodontitis szisztémás háttérrel V. Necrotizáló fogágybetegség VI. Parodontium abscessusai VII. Endodontális károsodáshoz társuló parodontitis VIII. Fejlődési és szerzett parodontális defektusok és állapotok A legújabb epidemiológiai és klinikai kutatási eredmények alapján az EFP/AAP 2017-es klasszifikációs rendszerében ebben a körben négy nagy csoportot különítettek el: 1) a szisztémás betegségek és állapotok parodontális manifesztációja – 2) a természetes fogak körüli mucogingivalis állapotok – 3) traumás occlusiós erők és traumás occlusio – 4) a fogpótlásokkal és a fogakkal összefüggő parodontális állapotok [2, 3, 4, 5, 6] . 1. A parodontális rögzítő apparátust érintő szisztémás betegségek és állapotok A parodontális rögzítő apparátus épségét érintő szisztémás betegségek és állapotok patomechanizmusok alapján csoportosíthatók, így beszélhetünk az immunrendszert vagy a kötőszövet állapotát érintő örökletes betegségekről, metabolikus és endokrin betegségekről, valamint szisztémás gyulladásos állapotokról. Ezek vagy a parodontális biofilm következtében kifejlődő parodontális folyamatok lefolyását és súlyosságát érintik, vagy a dentális biofilmtől teljesen független módon felelnek a parodontális szöveti károsodásokért [3] . Az első csoportba tartoznak azok a ritka, örökle tes, a természetes vagy szerzett immunválaszt, illet ve a szövetek fejlődését érintő örökletes betegségek (pl. Papillon Le-Févre Syndroma, Leukocyta adhesios deficiencia vagy hypophosphatasia), amelyekkel már gyermek- vagy serdülő korban igen súlyos parodontitis társul. Elvileg ugyanebbe a csoportba sorolhatók azok a gyakori szisztémás betegségek és állapotok is (pl. diabetes mellitus, obezitás), amelyek a dentális biofilm okozta gyulladás lefolyását negatívan befolyásolják és amely betegségcsoportokban a parodontitis prevalenciája és súlyossága szignifikánsan magasabb. A másik csoportba a dentális plakk okozta gyulla dá - sos immunválasztól teljesen független módon a fog - ágyon manifesztálódó szisztémás betegségek (pl. carcinoma, Langerhans sejt histiocytosis, Hand Schüller Christian-betegség, eosinophyl granuloma) sorolhatók. 1.1. Ritka betegségek és állapotok A diagnózis alapja az adott szisztémás betegségekkel társuló súlyos parodontitis. Az eset definíciókat és a diag nosztikai kategóriákat az International Classification of Diseases, Tenth Revision [ICD-10 BNO] kódokkal együtt mutatja az 1. táblázat. 1.1.1. Az irodalomból jól ismert klasszikus parodontális rizikóbetegségek és állapotok valóban különálló diagnosztikus entitások? 1.1.1.1. A diabétesszel társuló parodontitis Annak ellenére, hogy minden epidemiológiai és klinika adatok azt támasztják alá, hogy az I/II típusú diabéteszben a destruktív fogágybetegség prevalenciája szignifikánsan magasabb, valamint a parodontális tapadásveszteség sokkal súlyosabb, nem mondható ki az, hogy ez a típusú parodontitis olyan klinikai fenotípust hordoz, amely alapján külön diagnosztikai entitásként lehetne elkönyvelni [7, 8] . Ilyen módon a cukorbeteg séget, mint az egyik vezető rizikó és módosító faktort a dentális biofilm okozta parodontitis diagnosztikája során az állapot és osztályba soroláskor kell figyelembe venni. Elsősorban a vércukorszint-értékek meghatározók az osztályba sorolásban [9, 10] . Az obezitás, osto po ro zis vagy a rheumatoid arthritis, eset kontroll és bizonyos követéses vizsgálatok szerint szintén a destruktív fogágybetegség rizikótényezői. Klinikai fe no tí pusuk azonban nem mutat olyan karakterisztikus jegyeket, amelyek alapján külön diagnosztikai kategóriába sorolhatók lennének [11, 12, 13] . 1.1.1.2. A dohányzással társuló parodontitis? A dohányzás a leggyakoribb magatartási probléma, jelentős szisztémás egészségkárosodással. A dohányzást hosszú ideig csupán rossz szokásnak könyvelte el az orvostudomány, de ma már bizonyított, hogy ez is függőségi betegség, amelyet az International Clas sification of Diseases, Tenth Revision [ICD-10/BNO F17] kódszámmal sorol be. Bár a dohányzás a destruktív parodontitis egyik vezető, módosítható rizikófaktora, amely 2–5-szörös prevalencia-emelkedésért felelős, nincsen olyan jellegzetes klinikai fenotípusa, amely alapján külön diagnosztikai entitásként lehetne besorolni. Ilyen módon a dentális biofilm okozta parodontitis diagnosztikája során az állapot és osztályba soroláskor kell figyelembe venni. Elsősorban a naponta elszívott cigaretta mennyisége alapján értékelhető [9, 10, 14] . 1.2. A dentális biofilm okozta gyulladástól független parodontális károsodást okozó betegségek és állapotok Az állapotok teljes listáját, az esetdefiníciókat és diagnosztikai kérdéseket foglalja össze az 1. táblázat má sodik része.
