Fogorvosi szemle, 2019 (112. évfolyam, 1-4. szám)

2019-06-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE 112. évf. 2. sz. 2019.n 42 IV. Parodontitis szisztémás háttérrel V. Necrotizáló fogágybetegség VI. Parodontium abscessusai VII. Endodontális károsodáshoz társuló parodontitis VIII. Fejlődési és szerzett parodontális defektusok és állapotok A legújabb epidemiológiai és klinikai kutatási eredmé­­nyek alapján az EFP/AAP 2017-es klasszifikációs rend­szerében ebben a körben négy nagy csoportot külö­nítettek el: 1) a szisztémás betegségek és állapotok parodontális manifesztációja – 2) a természetes fogak körüli mucogingivalis állapotok – 3) traumás occlusiós erők és traumás occlusio – 4) a fogpótlásokkal és a fo­gakkal összefüggő parodontális állapotok [2, 3, 4, 5, 6] . 1. A parodontális rögzítő apparátust érintő szisztémás betegségek és állapotok A parodontális rögzítő apparátus épségét érintő szisz­témás betegségek és állapotok patomechanizmusok alapján csoportosíthatók, így beszélhetünk az immun­rendszert vagy a kötőszövet állapotát érintő örökle­tes betegségekről, metabolikus és endokrin betegsé­gekről, valamint szisztémás gyulladásos állapotokról. Ezek vagy a parodontális biofilm következtében kifej­lődő parodontális folyamatok lefolyását és súlyosságát érintik, vagy a dentális biofilmtől teljesen független mó­don felelnek a parodontális szöveti károsodásokért [3] . Az első csoportba tartoznak azok a ritka, örökle ­tes, a természetes vagy szerzett immunválaszt, illet ­ve a szövetek fejlődését érintő örökletes betegségek (pl. Papillon Le-Févre Syndroma, Leukocyta adhesios deficiencia vagy hypophosphatasia), amelyekkel már gyermek- vagy serdülő korban igen súlyos parodonti­­tis társul. Elvileg ugyanebbe a csoportba sorolhatók azok a gyakori szisztémás betegségek és állapotok is (pl. diabetes mellitus, obezitás), amelyek a dentális biofilm okozta gyulladás lefolyását negatívan befolyá­solják és amely betegségcsoportokban a parodontitis prevalenciája és súlyossága szignifikánsan magasabb. A másik csoportba a dentális plakk okozta gyulla dá - sos immunválasztól teljesen független módon a fog - ágyon manifesztálódó szisztémás betegségek (pl. car­cinoma, Langerhans sejt histiocytosis, Hand Schüller Christian-betegség, eosinophyl granuloma) sorolhatók. 1.1. Ritka betegségek és állapotok A diagnózis alapja az adott szisztémás betegségek­kel társuló súlyos parodontitis. Az eset definíciókat és a diag nosztikai kategóriákat az International Classification of Diseases, Tenth Revision [ICD-10 BNO] kódokkal együtt mutatja az 1. táblázat. 1.1.1. Az irodalomból jól ismert klasszikus parodontális rizikóbetegségek és állapotok valóban különálló diagnosztikus entitások? 1.1.1.1. A diabétesszel társuló parodontitis Annak ellenére, hogy minden epidemiológiai és klini­ka adatok azt támasztják alá, hogy az I/II típusú dia­béteszben a destruktív fogágybetegség prevalenciája szignifikánsan magasabb, valamint a parodontális tapa­dásveszteség sokkal súlyosabb, nem mondható ki az, hogy ez a típusú parodontitis olyan klinikai fenotípust hordoz, amely alapján külön diagnosztikai entitásként lehetne elkönyvelni [7, 8] . Ilyen módon a cukorbeteg ­séget, mint az egyik vezető rizikó és módosító faktort a dentális biofilm okozta parodontitis diagnosztikája során az állapot és osztályba soroláskor kell figyelem­be venni. Elsősorban a vércukorszint-értékek megha­tározók az osztályba sorolásban [9, 10] . Az obezitás, osto po ro zis vagy a rheumatoid arthritis, eset kontroll és bizonyos követéses vizsgálatok szerint szintén a dest­ruktív fogágybetegség rizikótényezői. Klinikai fe no tí pu­suk azonban nem mutat olyan karakterisztikus jegye­ket, amelyek alapján külön diagnosztikai kategóriába sorolhatók lennének [11, 12, 13] . 1.1.1.2. A dohányzással társuló parodontitis? A dohányzás a leggyakoribb magatartási probléma, je­lentős szisztémás egészségkárosodással. A dohány­zást hosszú ideig csupán rossz szokásnak könyvelte el az orvostudomány, de ma már bizonyított, hogy ez is függőségi betegség, amelyet az International Clas ­sification of Diseases, Tenth Revision [ICD-10/BNO F17] kódszámmal sorol be. Bár a dohányzás a dest­ruktív parodontitis egyik vezető, módosítható rizikófak­tora, amely 2–5-szörös prevalencia-emelkedésért fele­lős, nincsen olyan jellegzetes klinikai fenotípusa, amely alapján külön diagnosztikai entitásként lehetne besorol­ni. Ilyen módon a dentális biofilm okozta parodontitis di­agnosztikája során az állapot és osztályba soroláskor kell figyelembe venni. Elsősorban a naponta elszívott cigaretta mennyisége alapján értékelhető [9, 10, 14] . 1.2. A dentális biofilm okozta gyulladástól független parodontális károsodást okozó betegségek és állapotok Az állapotok teljes listáját, az esetdefiníciókat és diag­nosztikai kérdéseket foglalja össze az 1. táblázat má ­sodik része.

Next

/
Thumbnails
Contents