Fogorvosi szemle, 2019 (112. évfolyam, 1-4. szám)
2019-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE 112. évf. 2. sz. 2019.n 36 mo Scientific Nunclone, Dánia) 1 ml megfelelő pH-jú Britton-Robison pufferben, három párhuzamos min ta vizsgálatával történt. Az összehasonlítások alapjául szolgáló kioldó közegként 7,4-es pH-jú foszfát-puffer oldatot (PBS) (Gibco, Egyesült Királyság) alkalmaztunk. A kioldó közeg minden előre meghatározott mérési pontban lecserélésre került. A kioldódott CHX mennyisége 0,5, 1, 2, 4, 8, 12, 24, 48, 96, 168 órákban került meghatározásra. A vizsgálatok minden esetben 3 párhuzamos minta alkalmazásával kerültek kivitelezésre. A vizsgálat ideje alatt a lemezt Heidolph Unimax 1010 (Heidolph Instruments GmbH, Németország) síkrázó készü léken 100 rpm sebességgel folyamatosan mozgattuk. Hatóanyag tartalom meghatározáshoz Thermo Sci entific Dionex Ultimate 3000 HPLC (Dionex Softron GmbH, Németország) készüléket használtunk. Az elválasztást Hypersil gold-CN kolonna és előtét kolonna felhasználásával valósítottuk meg 60% (0,1% Trifluoroecetsavval (Sigma-Aldrich Kft. St. Louis, USA)) módosított, és 0,22 μ m PES membránszűrt (TPP, Svájc) Salsol (TEVA Gyógyszergyár Zrt.) fiziológiás sóoldat és 40% HiPerSolv Chromanorm acetonitril (VWR International Kft., Magyarország) eluens, és 0,6 ml/perc áramlási sebesség alkalmazásával. A hatóanyag detektálása 258 nm-en történt. A kioldódott hatóanyag mennyiségének meghatározása külső kalibráció útján történt 0,001–2,5 mg/ml között meghatározott 8 pont segítségével. Az oldatok 20%-os CHX (Sigma-Aldrich Kft., Amerikai Egyesült Államok) oldatból kerültek kialakításra. Az eredmények statisztikai elemzését a Microsoft Office Professional Plus 2013 programcsomag Analysis Tool Pack kiegészítőjén keresztül elérhető kétmintás F-próbát követő páros t-próba alkalmazásával végeztük. Eredmények Az 1. ábrán bemutatott egyedi mérési pontokban meghatározott CHX mennyiségekből jól látható, hogy a legerősebben savas kioldó közeg kedvezett leginkább a ha - tóanyag gyors kioldódásának. Az egyedileg mért CHX mennyiségek átlagának matematikai összegzésével kaptuk a 2. ábrán szerepeltetett értékeket, melyek a bevitt hatóanyag-tartalomhoz viszonyítva mutatják be a teljes kioldódott mennyiséget. 4-es pH-n már az első fél órában távozott a hatóanyag-tartalom 10%-a, amekkora értéket megközelítő mennyiség távozott a rendszerből a következő fél órában is. Ez a kezdeti nagyarányú kioldódás a következő periódusban is folytatódott, és egy óra alatt megközelítőleg 15%, míg 2 óra és 4 óra alatt 20-20%-ot meghaladó kioldódás volt tapasztalható. Így mivel a 8. órára a teljes bevitt hatóanyag-mennyiség 75%-a távozott a rendszerből, egy erős visszaesés volt megfigyelhető a következő mérési pontokban. A 12. órás mérési pontban még 6% CHX kioldódott, de ezt követően már a hosszabb kioldódási idők mellett is csökkenő mennyiségek voltak detektálhatók. Így összességében 168 óra alatt a formulázott 1. táblázat A 168 óra alatt kioldódott teljes CHX mennyiségek az eredetileg formulázott hatóanyag-tartalomhoz viszonyítva pH % SD pH 4 86,93±0,01 pH 6 78,16±0,29 pH 8 38,91±0,51 pH 10 26,54±0,2 pH 12 30,58±0,28 PBS 67,15±0,49 hatóanyag közel 90%-a távozott a rendszerből (1. táb lázat). A kevésbé savas – pH 6-os – közeg már jól lát hatóan kevésbé kedvez a hatóanyag robbanásszerű kioldódásának. A kezdeti 3%-ot el sem érő kioldódott mennyiség is tovább csökken a következő fél órára, ahol a 2%-os mélypontot követően fokozatos növekedés veszi kezdetét. A 2. órában megjelenő 3%, majd az újabb két óra alatt kioldódó 6%-os szintet követően még egy 10%-hoz közeli mennyiséget figyelhetünk meg. Ezt követően egy négy óra alatt kioldódó ~7,5%os kisebb megtorpanás volt tapasztalható, amit viszont a következő 12 órában felszabaduló 14%-os maximum követett. Ebben az esetben a következő hosszabb periódusok lehetőséget biztosítottak a 10% fölötti kioldódásokra, ami csak az utolsó mérési pontban csökkent újra 8%-os szintre. A teljes hét alatt 6-os pH-n a bevitt CHX majdnem 80%-a felszabadult a chipekből. A CHX kioldódása a bázikus kémhatású pufferekben szemmel láthatóan erősen gátolt. Tendenciáját tekintve a kioldódás kezdeti szakaszában az előző esetekben is tapasztalt dinamika jelenik meg. Az első fél óra csekély kioldódását követően a következő fél óra egy kismértékű csökkenést mutat, amit egy lassú emelkedés követ. Az első négy mérési pontban a bázikusság növekedésével párhuzamosan csökkent a különböző időintervallumokban kioldódó CHX mennyisége. A trend ezt követően változik, miszerint a 12-es pH-jú oldatban ezt követően rendre nagyobb mértékű kioldódást tapasztalhattunk, mint 10-es pH-n. Ennek következtében a 12. órára már majdnem teljesen ki is egyenlítődik a kioldódott CHX mennyiség, amely a 24. órára már nagyobb értéket is mutat 10-es pH-n, mint 12-esen. Ezt követően a jellemző egyéni kioldódott mennyiségek sorrendje már nem változott, és a 10-es pH-jú pufferben tapasztalt kioldódás rendre meghaladta a 12-es pH esetében megfigyelhető mértékeket. Összességében az egy hét vizsgálati idő alatt 38,9 ± 0,5%, 26,5 ± 0,2% és 30,6 ± 0,3% CHX távozott a chipekből 8-, 10- és 12-es pH-jú Britton-Robinson puffer oldatok kioldó közegként történt alkalmazásakor. A 7,4-es pH-jú PBS alkalmazása során azt tapasztaltuk, hogy a kioldódási profil az aktuális kémhatás függvényeként a 6-os, és 8-as pH-jú pufferek között fut. Az első 2 órában még meg is haladja a kioldódott CHX mennyisége a 6-os pH-jú Britton-Robinson puf-
