Fogorvosi szemle, 2018 (111. évfolyam, 1-4. szám)
2018-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 111. évf. 2. sz. 2018. 53 1. ábra: Periimplantitis. Az implantátum körüli lágy és a kemény szövetek gyulladása miatt a páciensnek több csavarmenettel ellátott implantátumfelszíne is szabaddá vált. tolják az osseointegratio folyamatát [12], Fontos megemlítenünk a korai indikációk közt az osseointegratio kifejlődése előtt létrejövő gyulladásos folyamatokat. Előidézhet gyulladásos reakciót az implantátum behelyezésénél túl magas fordulatszámmal történő csontfúrás, nem megfelelő sebészi hűtés és a nem megfelelően kontrollált sebgyógyulás [13]. A késői indikációkat három alcsoportra bonthatjuk. Biológiai indikációk közé sorolhatjuk a periimplantitist (1. ábra). A periimplantitis az implantátum körüli lágy- és keményszövetek gyulladásos reakcióit jelöli [14]. A kórkép igen gyakorinak tekinthető, a beültetett implantátumok 10%-ánál és az implantátumot kapott páciensek 20%-ánál fordul elő periimplantitis [15]. Hajlamosítható tényező lehet a nem megfelelő szájhigiénia, a dohányzás, a rosszul tisztítható vagy túlterhelt fogpótlások, az implantátum körüli feszes íny hiánya, illetve különböző szisztémás betegségek jelenléte [16]. A periimplantitis kezelhető különféle konzervatív eljárásokkal, sebészi terápiával, de bizonyos esetekben az implantátum eltávolítása is ajánlott lehet [17], Mechanikai indikációk közé tartozik az implantátum felépítményének vagy magának az implantátumnak a sérülés vagy törése. Ezek az állapotok leggyakrabban az implantátum túlterhelése miatt jönnek létre [18]. Külön csoportra bontottuk az általános egészségi állapottal összefüggő indikációkat. Ajánlott lehet az eltávolítás tumor közeli implantátumnál, ha az implantátum befolyásolja a daganat gyógyulását. Indikált lehet az eltávolítás irradiatiós terápiánál, ha az implantátum körüli szöveteket éri a besugárzás [19, 20]. A téma aktualitása miatt a Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet implantátum-eltávolításokkal foglalkozó munkacsoportja célul tűzte ki jelen témakör tanulmányozását. Vizsgálatunk célja a Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet elmúlt négy évében történő implantátum-eltávolítások összehasonlító értékelése, alapadatok nyerése a témával kapcsolatban. Kutatásunk kiterjedt a vizsgált betegpopuláció életkori és nemi megoszlásának, az eltávolított implantátumok állcsontokon belüli elhelyezkedésének, az eltávolított implantátumok beültetése és kivétele között eltelt időtartamának, az eltávolított implantátumokon elhorgonyzott fogpótlások típusainak, illetve az eltávolított implantátumok esetében előforduló szövődmények értékelésére. Anyag és módszer A Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet elmúlt négy évében 30 páciens (19 nő és 11 férfi) 58 db implantátuma került eltávolításra. Az eltávolított implantátumok 87,5%-a az Intézeten kívül került beültetésre. A vizsgálathoz szükséges adatokat a Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézetben fellelhető röntgenképek, kórlapok, illetve a FOGÁSZ elnevezésű betegkezelő program segítségével gyűjtöttük. Adatainkat Excel táblázatban értékeltük. Eredmények Életkor szerinti megoszlás Betegcsoportunk átlagos életkora 64,3 év volt (±8,8 év). Nem mutatkozott jelentős eltérés a nők és a férfiak átlagos életkora között. A nők átlagos életkora 62,5 év (±5,7 év), míg a férfiaké 66,0 év (±12,6 év) volt. A vizsgált betegpopuláció 96,7%-a az implantátum kivételekor már betöltötte 50. életévét. A betegek 3,3%-a 31-40 év, 26,7%-a 51-60 év, 50,0%-a 61-70 év és 20,0%-a 71-80 év közti korcsoportba volt sorolható. Implantátumok állcsontokon belüli elhelyezkedése Elemeztük pácienseink beültetett és eltávolított implantátumainak állcsontokon belüli megoszlását, figyelembe véve a lateralitást. Az implantátum-eltávolításon átesett betegpopulációnak összesen 108 db implantátum került beültetésre, páciensenként átlagosan 3,4 db (±3,7 db). A beültetett implantátumok állcsontokon belüli elhelyezkedésének százalékos megoszlása a 2. ábrán látható. A betegminta beültetett implantátumainak 53,7%-a került eltávolításra, ez összesen 58 db implantátumot tett ki. Páciensenként átlagosan 1,9 db (±1,9 db) implantátum került kivételre. Az eltávolított implantátumok állcsontokon belüli százalékos megoszlása a 3. ábrán látható. Az eltávolított implantátumok 55,2%-a a maxillában volt megtalálható. Az implantátumok túlélésének ideje 25 betegnél állt rendelkezésünkre adat arra nézve, menynyi idő telt el az eltávolításra kerülő implantátumok beültetése és kivétele között. A vizsgált betegpopulációnak 20,0%-a az osseointegratio kialakulása előtt, az első fél évben vesztette el implantátumait. Ennek megoszlása: 8,0%-nak a műtét után azonnal, 12,0%-nak 0,5 év elteltével kellett eltávolítani implantátumait. A betegminta 8,0%-ának 1 év, 4,0%-ának 3 év, 4,0%-ának 4 év, 12,0%-nak 5 év, 16,0%-ának 6 év, 4,0%-ának 7 év, 4,0%-ának 9 év, 16,0%-ának 10 év, 8,0%-ának 11 év