Fogorvosi szemle, 2018 (111. évfolyam, 1-4. szám)
2018-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 111. évf. 2. sz. 2018. 44-51. Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Fogorvostudományi Szak, Fogászati és Szájsebészeti Klinika A Diagnostic Criteria for Temporomandibular Disorders (DC/TMD) magyar nyelvű változatának létrehozása DR. SOMOSKÖVI ISTVÁN, DR. RADÁCSI ANDREA, DR. NAGY ÁKOS KÁROLY, DR. RADNAI MÁRTA A temporomandibuláris rendellenességek (Temporomandibular Disorders, TMD) a fogorvostudomány komoly kihívást jelentő, magas prevalenciát mutató betegségcsoportja. A szakemberek között a mai napig sincs teljes egyetértés a TMD etiológiája, klasszifikációja és kezelése kapcsán, ugyanakkor a páciensek alapvető érdeke, hogy betegségükkel kapcsolatban valid kutatási eredmények szülessenek. A TMD diagnosztikája jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben. A Diagnostic Criteria for Temporomandibular Disorders (DC/TMD) egy 2014-ben publikált, kutatási és klinikai felhasználásra egyaránt alkalmas rendszer, mely megfelel a bizonyítékokon alapuló orvoslás kritériumainak. A PTE Fogászati és Szájsebészeti Klinikán felállt kutatócsoport elkészítette a DC/TMD magyar nyelvű változatát, ezzel lehetővé téve a hazai szakemberek számára, hogy egy nemzetközileg elfogadott diagnosztikus eszközt használhassanak. A cikk bemutatja a DC/TMD-t és részletezi a munkacsoportunk által végzett fordítási-adaptációs folyamatot. Kulcsszó: DC/TMD, temporomandibuláris rendellenesség, diagnózis, krónikus fájdalom Bevezetés A temporomandibuláris rendellenességek (Temporomandibular Disorders, TMD) a fogorvostudomány komoly kihívást jelentő betegségcsoportja. A jelenleg leginkább elfogadott álláspont szerint a TMD heterogén, multifaktoriális betegségcsoport, melynek egyes formái hasonló tünetekkel járnak. Jellegzetes a preaurikuláris területen, a rágóizomzatban, illetve az arc különböző részein jelentkező fájdalom, a temporomandibuláris ízületben és rágóizomzatban kialakuló nyomásérzékenység, a korlátozott, illetve rendellenes állkapocsmozgások és az ízületi hangjelenségek. A TMD kialakulásában szerepet játszó etiológiai tényezők között okklúziós eltéréseket, az állcsontok ortopédiai instabilitását, bruxizmust, fogszabályozó kezelést, makro- és mikrotraumát, ízületi lazaságot, rossz általános egészségi állapotot, exogén ösztrogénbevitelt említ a szakirodalom. Egyes pszichoszociális faktorok (stressz, szorongás, depresszió) szintén vezethetnek a betegség kialakulásához [9], A nemzetközi szakirodalom eltérő adatokat közöl a TMD prevalenciáját illetően. Schiffman és munkatársai 5-12% közé teszik a gyakoriságot, és megállapítják, hogy ezzel a krónikus hátfájdalmat követő második leggyakoribb muszkulo-szkeletális betegség és a leggyakoribb, nem fog eredetű betegség, ami etiológiai faktorként az orofaciális fájdalom hátterében állhat [8], Az egyes tünetek előfordulási gyakoriságában jelentősebb eltérésekről számolnak be az irodalmi források (az intrakapszuláris elváltozások esetén 16%, az ízületi hangjelenség esetében 14% [10], míg az izom és ízületi eredetű fájdalomnál 6,6% [4]). A TMD esetében nagy jelentőséggel bír a fájdalom egyénre gyakorolt hatásának felismerése (pszichés állapot, életminőséget befolyásoló hatás, szakrendeléseken való megjelenés gyakorisága). Ebben a tekintetben a TMD hasonlóságot mutat más, krónikus fájdalommal járó betegségekkel, mint a krónikus hátfájdalom, fejfájás vagy a fibromyalgia [2], Az egységes nómenklatúra hiánya, valamint az egymásnak gyakran ellentmondó nézetek a betegség etiológiáját, diagnosztikáját és terápiáját illetően nagymértékben megnehezítik mind a kutató, mind a klinikus munkáját. A TMD különböző formáiban szenvedő betegeknek ugyanakkor elemi érdeke, hogy megbízható, általánosan elfogadott kutatási eredmények szülessenek a betegségükkel kapcsolatban. Ennek pedig alapvető feltétele, hogy olyan diagnosztikus rendszert használjunk, amely egyrészt igyekszik megfelelni a bizonyítékon alapuló orvoslás kritériumainak, másrészt egységesen elfogadott. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, akkor lehetőség van az egyes országokban, illetve különböző nyelvterületeken kapott eredmények közvetlen összehasonlítására és azokból helytálló következtetések levonására. A TMD diagnosztika korai szakaszában a mechanikus szemlélet uralkodott, amikor a betegség kialakulásáért kizárólag az állkapocsízület (azon belül is elsősorban a diszkusz) patológiás elváltozásait tették felelőssé Érkezett: 2018. január 12. Elfogadva: 2018. március 8.
