Fogorvosi szemle, 2018 (111. évfolyam, 1-4. szám)
2018-03-01 / 1. szám
3 FOGORVOSI SZEMLE ■ 111. évf. 1. sz. 2018. méterben mérjük. Oldalmozgás vizsgálata: alsó és felső metszőfogakon függőleges jelzést húzunk interkuszpidációs helyzetben, majd jobb, illetve bal oldali kitérésnél mérjük a jelzések közti távolságot. A mandibula propulziós helyzetének vizsgálatához az alsó és felső szemfogon húzunk vertikális jelzést interkuszpidációs helyzetben, és az állkapocs előretolt helyzetében mérjük a két vonal közötti távolságot [8]. A vizsgálat eredményeinek értékelése Az elmozdulások értékelése: Szájnyitás: > 40 mm, horizontális mozgás: > 7 mm: 0 pont. Kismértékben korlátozott szájnyitás: 30-39 mm, horizontális mozgások 4-6 mm: 1 pont. Súlyosan korlátozott szájnyitás: < 30 mm, horizontális mozgások < 4 mm: 5 pont. Az állcsúcs oldalirányú kitérése: kitérés < 2 mm, nincs hangjelenség: 0 pont. Ha az állcsúcs kitérése a szájnyitás végén > 2 mm, és/vagy hangjelenség az ízületben: 1 pont. Szájzár, vagy luxáció: 5 pont. A kétoldali rágóizmok és ízület tapintásakor kapott eredmények értékelése: Nincs érzékeny izom: 0 pont. Fájdalom 1-3 tapintási helyen: 1 pont. Fájdalom 4 vagy több tapintási helyen: 5 pont. Állkapocsízület tapintása: a jobb és bal oldali ízületet egyszerre tapintva vizsgáljuk: Nincs nyomásérzékenység: 0 pont. Laterális irányú nyomásérzékenység: 1 pont. Érzékenység dorzális irányú nyomásra: 5 pont. Fájdalom értékelése: Mandibula mozgásai közben jelentkező fájdalom vizsgálata (szájnyitás, összezárás, protrúzió, oldalmozgások). Nincs fájdalom mozgás során: 0 pont. Fájdalom valamelyik mozgásnál: 1 pont. Fájdalom kettő vagy többirányú mozgásnál: 5 pont. A vizsgálat végén a kapott pontszámok összege képezi a diszfunkciós pontszámot. 0 pont = DiO klinikailag panaszmentes 1-4 pont = Dil enyhe diszfunkció 5-9 pont = Dili közepes diszfunkció 10-25 pont = Dilll súlyos diszfunkció [7, 8]. Eredmények A vizsgált személyek életkor és nem szerinti megoszlását az 1. táblázat mutatja. Az anamnesztikus indexet vizsgálva (2. táblázat) megállapítható, hogy az AiO érték magasabb volt a kontrollcsoport esetén (kontroll: 76,92%, Parkinsonos csoport: 61,54%). Egy esetben kaptunk Aill indexet; ez a kis esetszám miatt nem értelmezhető. Az összes vizsgált személy 69,23%-a panaszmentes volt. A klinikai vizsgálat alapján kapott Di komponensek (3. táblázat) azt mutatták, hogy a Parkinson-kóros csoportban gyakoribbak voltak az enyhe diszfunkciós tünetek, mint a kontrollcsoportban. A kontrollcsoport 30,77%-a klinikailag tünetmentes volt, míg 46,15%-a enyhe diszfunkciót mutatott. A Parkinsonos csoport 46,15%-ánál volt mérhető közepes mértékű diszfunkció, míg a kontrollcsoport esetén ez csak 23,08%-ban fordult elő. A Parkinsonos csoport tagjainak csak 15,38%-a volt tünetmentes; 38,46%-ban enyhe diszfunkció jelentkezett. Súlyos diszfunkciót nem tapasztaltunk egy beteg esetében sem. A csoportok között nem volt szignifikáns eltérés sem az anamnesztikus, sem a klinikai diszfunkciós indexben. Megbeszélés Bár a vizsgálatban kevesen vettek részt, mégis alátámasztja azt a feltevést, hogy Parkinson-kórban szenvedőknél magasabb lehet a temporomandibuláris ízületi diszfunkció gyakorisága, hiszen a klinikai vizsgálat 84,61 %-ukban mutatott enyhe vagy közepesen súlyos tüneteket annak ellenére, hogy a betegeknek csak kisebb része számolt be szubjektív panaszokról (Ail és Aill: 38,46%). Feltehetően az alapbetegség egyéb, fontosabb tünetei el is fedik az állkapocsízület érintettségét. Az előzetes vizsgálat másik hibája lehet az életkori eltérés a Parkinson-kóros és ebben a betegségben nem szenvedők között; a kontrollcsoport tagjai valamivel fiatalabbak voltak. A további vizsgálatokban az életkornak azonosnak, vagy legalább hasonlónak kell lennie a két csoportban a megalapozottabb következtetések levonása érdekében, hiszen az idősebb életkor is lehet oka az ízület elváltozásainak [10]. Bakke és munkatársai szerint Parkinson-kóros pácienseknél az orofaciális régióban jelentkező motoros rendellenességek hatással lehetnek a temporomandibuláris ízületi rendellenességek kialakulására, bár nem találtak szignifikáns összefüggést a motoros funkció károsodása és az ízületi rendellenesség előfordulása között [1]. Da Costa Silva és munkatársai 59 Parkinson-kóros egyénen végzett vizsgálatukban 20,33%-ban találtak TM ízületi rendellenességet [2], ami lényegesen kisebb gyakoriság, mint az általunk kapott eredmény. Felvetett kérdésünkre, miszerint Parkinson-kórban szenvedő betegeknél az állkapocsízületben gyakrabban fordul elő rendellenesség, ilyen kis létszámú beteg adatainak elemzése alapján nem adható biztos válasz, ehhez további vizsgálatok szükségesek.