Fogorvosi szemle, 2017 (110. évfolyam, 1-4. szám)
2017-06-01 / 2. szám
54 FOGORVOSI SZEMLE ■ 110. évf. 2. sz. 2017. galomba kerülése után, a szupragingivális fognyakat mikrofil kompozit töméssel korrigáltuk (9. ábra d). A páciens a következő három évben kéthavonta rendszeres szájhigiéniás fenntartó kezelésen vett részt, egyéni szájhigiéniája példás volt. Az ínyszél a kompozit töméssel ellátott fognyakon fokozatosan koronális irányba vándorolt, és az első műtét utáni 3. év végére az ínyvonal a két metszőfogon azonos nívóba került és közel 100%-os fognyaki fedés alakult ki (9. ábra e). A 4. év végére a fogak körüli biotípus jelentősen javult, az íny kollagéntartalma fokozatosan erősödött és a két metsző körüli gingiva vonala szimmetrikussá vált (9. ábra f). 6. ábra: 4 hónapos kontroll utáni időszakban a 41-es fog körül jelentős mennyiségű kúszó tapadást tapasztaltunk. Négy hónap után a posztoperatív ínyrecesszió 2 mm-re csökkent (6. ábra). A műtét után félévenkénti kontrollokra rendeltük vissza páciensünket. Rendkívül jó egyéni szájhigiéné mellett (FMPS < 20%) a posztoperatív recesszió folyamatos remisszióját tapasztaltuk. Mivel a páciens az első műtét (feszes ínyszélesítés, vesztibulummélyítés) eredményével elégedett volt, ezért a tervezett második műtétet (recessziófedés) nem kellett elvégeznünk. Három év elteltével csupán 0,5 mm ínyrecessziót regisztráltunk (7. ábra a, b, c, d). A páciens szubjektív panaszai, a hidegérzékenység megszűnt, az elért esztétikai eredménnyel elégedett (8. ábra a, b). A következő 3 esetben arra kívánunk példát bemutatni, hogy a fél év után kevéssé sikeresnek látszó mukogingivális eredmény 10-12 év távlatában hogyan változott. 2. eset A második esetünk egy 55 éves nőbeteg, aki 2010-ben jelentkezett klinikánkon. A betegnek vékony biotípusa és generalizált Miller l/ll ínyrecessziója volt [46]. Aktuális panasza, ami miatt felkereste klinikánkat a 11 fog körül kialakult mély ínyvisszahúzódás, a fognyakon kialakult ék alakú kopás (9. ábra a). A mért értékek 11 fog ínyrecesszió (GR) 9 mm, 21 fog GR 5 mm. A feszes íny szélessége 11 fog mellett 1 mm, 21 fog mellett 3 mm. A szájhigiéniás előkészítés után a fognyaki kopását GC Fuji IX®; (GC Europe, Leuven, Belgium) üvegionomer cementtöméssel láttuk el, majd a 11-21 fogak lézióit a szájpadból nyert félvastag szubepiteliális kötőszöveti grafttal kombinált koronálisan elcsúsztatott lebennyel korrigáltuk (9. ábra b). A műtétet követő második hónapban az üvegionomer tömés az ínylebeny alatt kimozdult, ezért ezt el kellett távolítani (9. ábra c). A zománcéit finírozó gyémántfúróval elsimítottuk. Ezt követően egy második műtétet terveztünk, azonban erre nem került sor. Az ínyszél nyu3. eset A harmadik esetben a mukogingvális műtétre 2004-ben került sor. Az akkor 33 éves nő azzal a panasszal fordult klinikánkhoz, hogy az alsó frontfogak mentén az íny visszahúzódott, aminek következtében a fognyakak érzékennyé váltak és fogmosási nehézségei voltak. A páciens szájhigiéniája kielégítő volt, a szondázási ínyvérzés (BOP) 10% alatt volt. A páciens átlagos biotípusa a felső fogíven kifejezetten vastag és alul is vastag/közepesen vastag volt. Azonban az alsó metszőfogak között széles diasztéma volt, a 31-es fog mellett mély és széles Miller II. osztályú ínyrecesszió volt (a recesszió mélysége 5 mm, szélessége 3 mm, a keratinizált gingiva 1,5 mm, a feszes íny alig 1 mm volt) (10. ábra a). A helyzetet súlyosbította az erősen fejlett musculus mentalis által beszűkített vesztibulum és a frenulum labii inferioris vongáló hatása is. Feltételezésünk szerint ez volt a primer oka az egyébként ideális biotípusú páciensben az ínyrecesszió kialakulásának. Megfelelő higiéniás előkészítés után a 32-41 fog között félvastag, majd teljes vastag mukoperioszteális lebenyt preparálva leválasztottuk a gingivát, a vesztibulum mélyítése után a kipreparált recipiens perioszteumágyra a palatumból nyert félvastag szabad ínylebenyt ültettünk és a fognyakat koronálisan elcsúsztatott lebennyel fedtük a 31-es fog zománc-cement-határig (10. ábra b). Zavartalan sebgyógyulást követően a varratszedés után hat héttel jelentős relapszussal találkozunk, a kombinált koronálisan áthelyezett ínylebeny zsugorodott, a fognyak parciálisán szabaddá vált (10. ábra c). Fél év után az ínyrecesszió 3 mm, a feszes íny szélessége 2 mm volt (10. ábra d). A páciens motivációja és szájhigiéniás gyakorlata tökéletes volt, és nem keserítette el a szuboptimális műtéti eredmény. Minden évben két alkalommal megjelent professzionális szájhigiéniás fenntartó kezelésen. Az idők folyamán az ínyszél fokozatosan koronális irányba mozdult el. 2008-ban a rendszeres vizitek megszűntek és csak 2010-ben tért vissza újra (10. ábra e). A továbbra is tökéletes szájhigiéniájú beteg alsó frontrégiójában a mukogingivális viszonyok jelentős javulást mutattak. 5 mm széles gyulladásmentes feszes gingiva fedte a fognyakat. Az íny biotípusa szignifikánsan ja-
