Fogorvosi szemle, 2017 (110. évfolyam, 1-4. szám)

2017-06-01 / 2. szám

41

FOGORVOSI SZEMLE ■ 110. évf. 2. sz. 2017.

sejtdehidráció, sejtmembránsérülés és karbonizáció folyamata Lundskog (1972) vizsgálatai alapján 90 °C-on 1-2 másodperc után már bekövetkezik [27]. Gehrke és mtsai (2014) erre irányuló kutatásaik során a csontnekrózist 50 °C hőterhelés esetén már 30 másodperc után észlelték [16]. Minicsavar alkalmazása során az előfúrás szükségessége elsősorban a kortikális csont vastagságától függ. A Matthews és Hirsch (1972) által leírt előfúrási metódust Branemark (1983) népszerűsítette [1], Az 1990-es éveket követően kezdett kiszorulni a „pilot hole” (előfúrás során alakított üreg) használata a mindennapi sebészeti gyakorlatból. Ez a felmerülő mellékhatásokkal (ideg, illetve környező fogak gyökerének sérülése, fúrófej törése és termális oszteonekrózis) magyarázható. A helyesen megválasztott méretű előfúrás és „pilot hole” alkalmazása ugyanakkor csökkenti a behelyezési nyomatékot a minicsavar alkalmazása során, és csökkentheti a csontban keletkező mikrorepedéseket. Viszont előfúráskor még alacsony fordulatszámon is számolni kell a csontban keletkező extra hőterheléssel, amely akár nekrózishoz is vezethet [18].

Matsuoka és mtsai kutatásuk során 1,2 és 2 mm-es kortikális vastagságú csontban mérték a csavar behajtásakor keletkező hőterheléseket [17], Ezen mérések alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a csavar behajtási fordulatszámának növekedésével mindkét csontvastagságnál jelentős hőterhelés keletkezhet. Ez 250/perces fordulatszámon, 2 mm-es csontvastagság esetén több mint 10 °C volt. Saját korábbi vizsgálataink során előfúrást követően, illetve előfúrás nélkül is megmértük a kézi behajtás keltette hőterheléseket [10], Az előfúrás során 1 mm-es fúrót használtunk az 1,6 mmes minicsavar alkalmazása előtt. Ezen eredmények azt mutatták, hogy az előfúrás egyáltalán nem csökkentette a minicsavar behelyezése során mérhető hőmérséklet-emelkedést (előfúrással 11,77 ± 2,06 °C, előfúrás nélkül 11,33 ± 2,38 °C volt). Sőt, az előfúrás és kézi behajtás együttes alkalmazásakor összeadódtak a csontra háruló hőterhelések, azaz az előfúrást követő kézi behajtáskor kb. 1 percig 41,3 °C-nál magasabb hőt mértünk a csontban, illetve 27 másodpercig a 47°C-os „küszöbértéket” is meghaladó hőterhelést tapasztaltunk [10].

Ezzel szemben jelen vizsgálatunk esetében, ahol a minicsavart és behajtó műszert kb. 0,4 °C-ra történő hűtést követően használtuk, minden esetben elkerültük a csontra veszélyt jelentő küszöbértéket, sőt az előhűtött csavarral a beavatkozás kezdetén a csont hőmérsékletét még csökkentettük is.

A fogszabályozó kezelés során alkalmazott minicsavar mint szkeletális horgonylat precízebb végeredményt, gyorsabb kezelést tesz lehetővé. Az esetleges előfúrás paramétereinek helyes megválasztásával és a csavarbehelyezés körültekintő kivitelezésével a mellékhatások csökkenthetők. A minicsavar alkalmazása során minden esetben számolnunk kell a csontban létrejövő hőterheléssel. Annak érdekében, hogy ennek a hőterhelésnek a mennyiségét csökkenteni tudjuk, ezáltal elkerülni a termális oszteonekrózist, a minicsavar kézi behajtásának

megfelelő előkészítése szükséges. In vitro vizsgálatunk alapján a minicsavar behelyezése előtt az implantátum és a kézi behajtó műszer mélyhűtőben történő lehűtése ajánlható. Ezzel a könnyen kivitelezhető módszerrel elkerülhetjük a csont túlélését veszélyeztető 47 °C körüli vagy afeletti kritikus hőmérsékletértékeket. Természetesen további in vivo állat-, és aztán klinikai vizsgálatok szükségesek a valós előnyök (esetlegesen kisebb posztoperatív fájdalom, ritkábban bekövetkező idő előtti csavarlazulás) felderítése céljából.

Köszönetnyilvánítás

Szerzők köszönik a PTE ÁOK Kutatási Alapnak (2013/ 26) és a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíjnak (00074/2016/BO) a támogatást.

Irodalom

1. Branemark Pl: Osseointegration and its experimental background. J Prosthet Dent 1983; 50: 399-410.

2. Chen YH, Chang HH, Chen YJ, Lee D, Chiang HH, Yao CC: Root contact during insertion of miniscrews for orthodontie anchorage increases the failure rate: an animal study. Clin Oral Implants Res 2008; 19: 99-106.

3. Costa A, Raffainl M, Melsen B: Miniscrews as orthodontic anchorage: A preliminary report. Int J Adult Orthodon Orthognath Surgt 998; 13: 201-209.

4. Eriksson RA, Adell R: Temperatures during drilling for the placement of implants using the osseointegration technique. J Oral MaxiHofac Surg 1986; 44; 4-7.

5. Eriksson RA, Albrektsson T, Albrektsson B: Heat caused by drilling cortical bone: temperature measured in vivo in patients and animals. Acta Orthop Scandt 984; 55: 629-631.

6. Eriksson RA, Albrektsson T, Grane B, Mcqueen D: Thermal injury to bone. A vital-microscopic description of heat effects. Int J Oral Surg 1982; 11: 115-121.

7. Eriksson RA, Albrektsson T: Temperature threshold levels for heat-induced bone tissue injury: A vital-microscopic study in the rabbit. J Prosthet Dent 1983; 50:101-107.

8. Gehrke SA, Pazetto MK, De Oliveira S, Corbella S, Taschieri S, Mardegan FE: Study of temperature variation in cortical bone during osteotomies with trephine drills. Clin Oral Invest 2014; 18: 1749-1755.

9. Giancotti A, Greco M, Mampieri G, Arcuri C: Treatment of ectopic maxillary canines using a palatal implant for anchorage. J Clin Orthod 2005; 39: 607-611.

10. Gurdán ZS, Vajta L, Lempel E, Tóth Á, Joób-Fancsaly Á, Szalma J: Effect of pre-drilling on intraosseous temperature during self-drilling mini-implant placement in a porcine mandible model. J Oral Sei2017; 59: 47-53. doi: 10.2334/josnusd. 16-0316

11. Herman RJ, Currier GF, Miyake A: Mini-implant anchorage for maxillary canine retraction: A pilot study. Am J Orthod Dentofacial Orthop 2006; 130: 228-235.

12. Jeon JM, Yu HS, Baik HS, Lee JS: En-masse distalization with miniscrew anchorage in class II non-extraction treatment. J Clin Orthod 2006; 40: 472-476.

13. Kanomi R: Mini-implant for orthodontic anchorage. J Clin Orthod 1997; 31: 763-767.

14. Kim TW, Kim H, Lee SJ: Correction of deep overbite and gummy smile by using a mini-implant with a segmented wire in a growing Class II div. 2 patient. Am J Orthod Dentofacial Orthop 2006; 130: 678-685.