Fogorvosi szemle, 2017 (110. évfolyam, 1-4. szám)

2017-09-01 / 3. szám

96

4. ábra: A gingivából az 5. napon biopsziás mintavétel

5. ábra: A hiperplasiás ínytömeg eltávolítása rádiófrekvenciás rádiósebészeti szikével: a) az íny állapota műtét előtt, b) közvetlenül műtét után,

c) parodontális sebvédő pakolás a seben (CoePack), d) egy nappal a műtét után, a sebvédő pakolás eltávolítása után.

jelentős romlást mutattak (FVS 10,7 g/l, neutrofil 86,6 %, limfocita 9,9 %, monocita 3,5 %, süllyedés 75 mm/h, CRP 99,6 mg/l). Mivel a szérum-fehérjeértékek igen magas eredményt adtak (összefehérje 92,2 g/l, GOT91 U/l, GPT 283 U/l), mely az immunológus szerint lehetett az Augmentin mellékhatása is, ezért az Augmentinről 3 x 300 mg clindamycin (DalacinC) alkalmazásra tértünk át. A páciensünknek, okulva korábbi esetünkön, ahol a kortikoszteroid alkalmazása gyors javulást eredményezett, mi ekkor naponta 32 mg Medrolt rendeltünk. Bár ennek hatására általános állapota kicsit javult, de négynapos szedés után az őt vizsgáló immunológus ezt leállította, mivel még korántsem volt biztos a gyulladás okában és nem volt kizárható a mikrobiális ok. A beteg parodontális állapotát naponta ellenőriztük. Általános és parodontális állapota tovább romlott, az ínyduzzanat pedig jelentős mértékben fokozódott (5. ábra a).

A felvételt követő 10. napon megérkezett a biopsziás

szövettani lelet, amely nem specifikus diffúz ínygyulladás képét mutatta, malignus vérképzőrendszeri betegségre vagy tumorra utaló szövettani elváltozást azonban nem igazoltak, a szövettani diagnózis: acut pyogen granuloma volt. A biopsziás eredmény birtokában már vállalkoztunk invazívabb műtéti beavatkozásra, és így a felső frontfogak területén helyi érzéstelenítésben még aznap magas-frekvenciás rádiósebészeti műszerrel, a hiperplasztikus ínyszövetet premoláristól premolárisig eltávolítottuk (5. ábra b, c, d). A műtét során derült ki, hogy a gingiva tunica propria tejesen ép volt és a perioszteum szorosan tapadt az alveoláris csonton és lényegében az egész folyamat csupán a gingiva propria hámjában és a közvetlen alatta húzódó kötőszövetben zajlott (5. ábra b). Tehát valódi tasakképződésről nem volt szó, annak ellenére, hogy még preoperatívan is több mint 15 mm szondázási mélységet mértük, és a parodontális szonda ellenállás nélkül hatolt be apicalisan