Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-06-01 / 2. szám
41 FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 2. sz. 2016. níti meg. A szoftver röntgenszerű, CT, MIP (Minimal Intensity Projection), AMIP (Advanced Minimal Intensity Projection) kép, valamint a digitalizált pontokból létrehozott vonalábra megjelenítésére képes (3. ábra). A 0,4 X 0,4 X 0,4 mm voxelméretű volumentomogrammokon a referenciapontokat három vizsgáló (2 fogorvos és egy radiológus) egymástól függetlenül három alkalommal jelölte be egyhetes intervallumokkal. Miután több tanulmány is igazolta, hogy a pontok definíciói meghatározzák a referenciapontok azonosíthatóságát, így a kutatásunkhoz szükséges kefalometriai pontok helyét mindhárom sík figyelembevételével definiáltuk [9-11]. A vizsgálók egyformán sajátították el a Cranio Viewer szoftver használatát, és közel megegyező tapasztalattal rendelkeztek, ezzel kiküszöbölve az eltérő gyakorlati szint okozta hatásokat a pontok azonosíthatóságára. A 2D-S elemzésnél a pontok középsíkra vetítése során határoztuk meg a hosszakat, míg 3D-ban már a pontok valódi, térbeli helyzetét vettük figyelembe annak érdekében, hogy elkerüljük az analóg teleröntgen torzításából származó hibákat, valamint lehetővé tegyük az aszimmetria kiértékelését. A 2D vizsgálatban a középsíkra vetítettük a Spina Nasalis Anteriort (SNA), Spina Nasalis Posteriori (SNP), az A-pontot és a két Pterygomaxillare, majd az SNA és SNP által alkotott maxilláris alapvonalra állítottunk merőlegest az A-pontból, illetve a kétoldali Pterygomaxillarek átlagából. A Gonion-Gnathion által létrehozott mandibuláris alapot szintén a középsíkra vetítettük, majd a középsíkra vetített B-pontot és a J-pontból állítottunk rá merőlegest (1. ábra). A 3D vizsgálatban a maxilláris síkot a SNA és SNP magasságában mért kétoldali Ptergomaxillare által definiáltuk, majd erre vetítettük rá az A pontot és a Pterygomaxillararékat. A mandibuláris síkot a kétoldali Gonion és Gnathion határozta meg, és a kétoldali J-pontokat és a B-pontot vetítettük rá. Ennek következtében a maxilla hosszát, a mandibula hosszát, az elülső és hátulsó arcmagasságon túl a mandibula és maxilla szélességét is sikerült meghatározni (3. ábra). Leíró statisztikai elemzések során meghatároztuk a középsíkra vetített kétdimenziós vetületi hosszértékek átlagát, szórását, valamint egymintás t-próba által összevetettük az értékeket a korábban publikált eredményekkel. A 3D vizsgálat során az aszimmetriát a kétoldali lineá-3. ábra: A Quadrilaterális analízis három dimenzióban alkotott képe a Cranio Viewer segítségével. (1. Elülső alsó arcmagasság [ALFH]; 2. Hátulsó alsó arcmagasság [PLFH]; 3. Maxilla hossz; 4. Mandibula hossz; 5. Mandibula szélesség; 6. Maxilla szélesség) ris értékekből számolt párosított t-próba segítségével elemeztük, valamint a Quadrilaterális analízis referenciavonalait kibővítettük a maxilla és mandibula szélességgel, és minden anatómiai struktúra esetében meghatároztuk az átlagot és a szórást. Az egyes struktúrák között fellépő függőséget korrelációelemzéssel azonosítottuk annak reményében, hogy az egymást befolyásoló erős hatásoknak köszönhetően a jövőben egyenlettel írhatjuk le az alsó archarmad alkotóelemeinek arányát. Eredmény 2 Dimenzió A középsíkra vetített értékeknél (I. táblázat) a maxilla vetületi hossz (p = 0,02), a mandibula vetületi hossz (p = 0,016), ALFH (p = 0,00), PLFH (p - 0,00), LFH I. táblázat Di Paolo és az általunk két dimenzióban meghatározott hosszértékek átlaga és szórása Átlag [mm] Di Paolo Normodivergens csoport SD [mm] Átlag [mm] 2D Normodivergens csoport SD [mm] Maxilla 50,9 2,0 51,81 2,66 Mandibula 50,0 2,5 50,87 3,36 ALFH 60,0 3,5 63,93 5,20 PLFH 39,4 2,2 45,29 4,08 LFH 49,7 2,8 54,59 4,18
