Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 1. sz. 2016. 23-27. Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Fogpótlástani Tanszék* Southgate Dental Ltd., Ireland** Újvidéki Egyetem, Orvostudományi Kar, Fogorvosi Szak*** A kombinációs szindróma gyakorisága a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Fogpótlástani Tanszékén a 2009 és 2014 között készült orthopantomogramok alapján DR. MARKOVICS DÓRA*, DR. SZENDI RÓBERT**, DR. VICKO KRISTINA***, DR. RAJNICS ZSOLT*, DR. MARADA GYULA*, DR. RADNAI MÁRTA* A klinikumban gyakori olyan páciensek kezelése, akiknek fogatlan a felső állcsontjuk, miközben a mandibula frontfogai megtartottak. Az ilyen esetekben sokszor láthatunk specifikus elváltozásokat, amelyeket Kelly (1972) kombinációs szindróma névvel foglalt össze. Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük, pácienseink körében előfordult-e az elmúlt 5 évben a kombinációs szindrómára jellemző tünetegyüttes, vagy valamelyik jellegzetesség. A PTE által használt informatikai rendszer segítségével 319 páciens nevét szűrtük ki, akiket foghiány diagnózissal rögzítettek az elmúlt 5 évben. Ezek közül 220 páciens orthopantomogram felvétele állt rendelkezésre a kombinációs szindrómára jellemző tünetek gyakoriságának vizsgálatához. 34 beteg felvételén találtunk fogatlan felső állcsontot és meglévő alsó frontfogakat. A kombinációs szindróma fő tünete, a nagyfokú csonthiány a maxilla elülső régiójában 4 esetben volt látható, ez 11,7%-os gyakoriságot jelent. A tuber maxillae hipertrófiája (9 esetben, 26,4%) az alsó frontfogak extrúziója (6 esetben, 17,6%) és az alsó állcsont disztális régiójának csontlebontódása (16 esetben, 47%) volt látható a felvételeken. A röntgenfelvételek alapján kiszűrt betegek közül három esetben került sor klinikai vizsgálatra, ami minden esetben igazolta a röntgenfelvételen látott jellegzetességeket. A kombinációs szindróma gyakorisága saját beteganyagunkban lényegesen kisebb volt, mint más tanulmányokban, ismeretének klinikai jelentősége azonban nem elhanyagolható. Kulcsszavak: kombinációs szindróma, csontlebontódás, tuber maxillae hipertrófia, frontfog extrúzió, implantátum Bevezetés A klinikumban igen gyakori olyan páciensek kezelése, akiknek felső állcsontja teljesen fogatlan és a mandibula frontfogai megtartottak [22]. Sokszor láthatunk a fent említett foghiány esetében specifikus elváltozásokat, amelyekről a magyar nyelvű fogorvosi szakirodalomban nem olvashatunk. Ellisworth Kelly volt az első 1972-ben, aki ezen tünetekre a „kombinációs szindróma” elnevezést használta [11], a tünetegyüttes másik elnevezése az „anterior hiperfunkciós szindróma” [10]. A fogalommal a „The Glossary of Prosthodontic Terms”-ben is találkozhatunk [26]. Kelly öt főbb elváltozást írt le, amelyek vizsgálatai szerint gyakran előfordultak az ilyen fogazati státuszú betegek esetében: (1) fogatlan állcsontgerinc lebontódása a maxilla elülső területén, (2) tuber maxillae hipertrófiája, (3) papilláris hiperplázia a keményszájpadon, (4) a mandibula frontfogainak extrúziója, valamint (5) kifejezett csontlebontódás az alsó részleges fogsor alaplemeze alatt [11], Későbbiekben Saunders és munkatársai további hat tünetet társítottak a már leírtakhoz: (1) harapási magasság csökkenése, (2) az okklúziós sík diszkrepanciája, (3) a mandibula relatív propulziója, (4) a kivehető pótlás nem megfelelő illeszkedése, (5) granuloma fissuratum és (6) parodontális változások [21] (1. ábra). 1. ábra: A kombinációs szindróma típusos esete az OPT felvételen. A maxilla frontrégiójának kraniálisan ív alakú csonthiánya, a tuberek hipertrófiája, a mandibula frontfogainak extrúziója, valamint a disztális régió csonthiánya látható. Érkezett: 2015. február 25. Elfogadva: 2016. október 20.
