Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-03-01 / 1. szám
19 FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 1. sz. 2016. plakk-redukciónak a betegség megelőzését és gyógyítását illetően. Következésképpen az oszcilláló-rotáló és egyéb elektromos fogkefék nagyobb plakkeltávolító hatásának klinikai relevanciája és következménye nehezen megállapítható. Egyértelmű azonban, hogy a már kialakult parodontális tapadásveszteség csökkentéséhez, illetve megállításához a rendszeres professzionális szájhigiéniás kezelés elengedhetetlen [Axelsson & Lindhe 1981, 1991,2004], A prevenciós hatás szemszögéből továbbá nem szabad elfeledkezni az interdentális területekről sem. A témában közölt tanulmányok hiányossága, hogy hiába mér egy fog 6 felszínén (3 bukkális, 3 orális), az approximalis felszínek kontakt pont körüli centrális területe nem kerül regisztrálásra. Pedig éppen ezen felszínek a legfontosabb predilekciós helyei a sima felszíni cariesnek, gingivitisnek és a parodontitisnek. Ez tovább nehezíti a vizsgált eszközök klinikai hatásának megítélését, hiszen önmagában, fogköz-tisztítás nélkül sem a manuális, sem az elektromos fogkefe nem elégséges a szájüregi prevencióban [Gjermo 1970, Warren 1996], A fogmosás által okozott traumatizáló hatást már régen leírták [Joshipura 1994, Sangnes 1976]. Az elektromos fogkefék okozta káros kemény- és lágyszöveti mellékhatásokra vonatkozó adatok minimálisak. A rövid távú randomizált kontrollált vizsgálatok talán nem is a legjobban megfelelők ezen káros hatások felderítésére [Robinson 2005]. Az ínyen okozott sérüléseket a szerzők kicsinynek és tranziensnek minősítették. Ráadásul a hosszútávú (> 1 év) követéses, illetve parodontitises (feltehetően ínyrecesszióval rendelkező) alanyokat vizsgáló közlemények száma még kevesebb. Egy tanulmány parodontitisben szenvedő önkénteseket vizsgált 8 hónapig, és nem talált lágyszöveti káros mellékhatást egyik eszköz használata során sem [Quirynen 1994], Egyik másik szerző [Ainamo 1997] is hasonló eredményt tapasztalt az átlag felnőtt lakosság körében egyéves követése alatt. Egy évnél hosszabb követéssel (16 hónap) csak egy közlemény publikált krónikus parodontitises páciensek körében eredményeket [McCracken 2004], azonban a káros mellékhatásokat nem vizsgálták. Továbbá nehezen megítélhető a lágyszöveti traumán kívül az elektromos fogkefék évekig történő használata során keletkező fognyaki abrázió mértéke is. Szakértői csoportok ajánlása szerint az elektromos fogkefék biztonságosak, ha megfelelően használjuk őket, bár ennek megítélése további vizsgálatokat igényel [Lang 1998]. A gyártók által szponzorált vizsgálatokban elméletileg feltételezhető bizonyos részrehajlás jelenléte, hiszen a gyártó szeretne tudományos bizonyítékot kapni elektromos fogkeféje hatékonyságáról és megbízhatóságáról. A gyógyszer- és gyógyászati segédeszközgyártó cégek által szponzorált vizsgálatok nagyobb valószínűséggel favorizálják a teszt-terméket [Lexchin 2003]. Systematic review-nk esetében is feltételezhető ez az állítás, mert a minőségi paraméterek vizsgálata során részrehajlás szempontjából két publikációt magas és az összes többit közepes rizikójúnak találtuk. A szenzitivitási analízis is alátámasztani látszik kijelentésünket. Plakk mennyiségének vizsgálatakor a gyártók által nem szponzorált tanulmányokban már nem jött ki a szignifikáns különbség az elektromos fogkefe javára. Gingivális index terén úgy tűnik, a szponzoráltság nem befolyásolja a végeredményt, de az összes többi minőségi szempont szerint elemezve a becsült hatás nem egyezik az összhatással. Gingivális index tekintetében tehát úgy tűnik, hogy az összhatás, ami szerint az elektromos fogkefék jobban csökkentik az ínygyulladást, gyenge evidenciájú, mely az alacsonyabb minőségi kritériumú publikációk torzításának köszönhető. Általánosságban a tanulmányok megfeleltek ugyan a legfontosabb minőségi kritériumoknak, de egy esetben sem találkoztunk olyannal, ami minden szempont szerint részrehajlásmentes lett volna. Következtetések Analízisünk eredményei alapján elmondható, hogy az elektromos eszközök legalább olyan hatásosak, mint a kézi fogkefék, és a lágyszövetekre nézve biztonságosan használhatók. A keményszövetekre gyakorolt lehetséges káros mellékhatás megítélésére csekély a rendelkezésre álló információ. Általánosságban az elektromos fogkefék hatékonyabban távolítják el a plakkot és jobban csökkentik a gingivitist, mint kézi társaik. Legjobb eredménnyel az oszcilláló-rotáló (pulzáló) fogkefék szolgáltak. A gingivitis csökkentésében azonban szignifikáns különbséget nem mutatattak ki. A klinikai relevanciája ezeknek a statisztikailag szignifikáns redukcióknak ugyanakkor nem ismeretes. A rendelkezésre álló vizsgálatok mennyisége és követési ideje túl kevés ahhoz, hogy mélyreható következtetést vonhatnánk le az előrehaladott fogágypusztulásra gyakorolt hatásukról. Eredményeink megerősítik az egyénre szabott tanácsadás és motiválás jelentőségét. Kevés az olyan tanulmány, aminek követési ideje meghaladja a fél évet. Az elektromos fogkefék teljes hatékonyságának megállapításához több hosszútávú követéses RCT vizsgálatra lenne szükségünk. Számos közleményben találni közepes, vagy súlyos minőségi, metodikai hiányosságokat. A jövőbeni jobb összehasonlíthatóság végett ajánlatos a kutatóknak a tervezésben és publikálásban a CONSORT irányelveket követni, valamint az indexeket standardizálni. Köszönetnyilvánítás Szeretnénk köszönetét mondani Dr. Deutsch Tibornak, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar tanárának a statisztikai adatfeldolgozás során nyújtott nélkülözhetetlen segítségéért, illetve Dr. Kuhajda Péternek, aki az absztraktok szűrésében vett részt.
