Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-09-01 / 3. szám
96 FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 3. sz. 2016. ra, másrészt összehasonlításra alkalmas bővebb morbiditási adatokkal szolgálni a szájüregi rákos epidemiológiát. Az utóbbi vonatkozásában csupán az 1973-tól 2004-ig tartó időbeli eredményeket tekintjük reprezentatívnak, a fennmaradó időben klinikánkon több okból bekövetkezett betegforgalmi változások miatt. Eredmények Szelektált rizikócsoporton végzett, szervezett multifázisos (caries, parodontológia, sztomato-onkológia) szűréssel [38] a 2124 megvizsgált személyen 103 esetben fedeztünk fel sztomato-onkológiai betegséget, ami 2,4%-ban (51 eset) praecarcinomának bizonyult, rosszindulatú daganat nem volt. Az 1960-1974 év között szelektált és nem szelektált egyéneken végzett retrospektív vizsgálatunkban [35, 37] a klinikánk 80269 új beteg közül összesen 1372 sztomato-onkológiai beteget (1,70%) szűrtünk ki, amiből 575 eset (0,71%) jóindulatú tumornak, 239 eset (0,29%) praecarcinomának és 218 eset (0,27%) rosszindulatú daganatnak bizonyult. Tehát a praecarcinomák és a rosszindulatú daganatok együttes előfordulási aránya 0,569% volt. Jelen, 1960 és 2014 közötti retrospektív feldolgozásunkban összesen 338200 új járóbeteg jelentkezett klinikánkon, amiből 20065 beteg (5,93%) volt jó-, premalignus-, és rosszindulatú betegségben szenvedő, és 14446 beteg (5,80%) pedig egyéb szájnyálkahártyabetegségekben, ami így együtt 34511 beteget (10,2%) jelentett. Ezen belül 9482 (2,80%) jóindulatú daganat, 5438 (1,60%) praecarcinoma és 5145 (1,50%) rosszindulatú daganat fordult elő. Összesen 10579 praecarcinomás és carcinomás beteget észleltünk, ami 3,1%-os incidenciának felel meg (I. táblázat). Amennyiben az adatokat évtizedekre lebontva vizsgáljuk (II. táblázat), kitűnik, hogy 1969-ig klinikánk főleg jóindulatú maxillo-facialis tumoros beteget fogadott és kezelt, és csak kevés számú praecarcinomát és malignus tumort láttunk el (341 jóindulatú daganat (0,61%), 88 praecarcinoma (0,15%), 65 rosszindulatú daganat (0,12%)). Amint a táblázat mutatja, a következő évtizedben (1970- 1979) a daganatos esetek száma ugrásszerű növekedést mutatott (mindhárom vizsgált elváltozástípusban), míg az összes új betegszám szinte változatlan maradt, tehát a daganatos esetek aránya nőtt. Az ezt követő két évtizedben az új esetek száma az 1970-es évekhez képest az 1980-as években 2-2,5-szeres növekedést mutatott, majd stagnált. Ennek helyes értelmezéséhez mindenképpen figyelembe kell venni azt is, hogy ezekben az évtizedekben az összes új betegszám valamelyest csökkent. A 2000-től 2009-ig terjedő időszakban összesen már 5338 új daganatos beteget regisztráltunk, ebből az esetszámból 2995 esetben lett jóindulatú daganat a diagnózis (3,88%), 1422 esetben precarcinoma (1,84%) és 921 esetben rosszindulatú daganat (1,19%). A vizsgált időszakban a daganatos és premalignus megbetegedések incidenciájának csúcsát az 1986-tól 2002-ig terjedő időszak jelenti. 1986-ban történt meg először, hogy a daganatos betegek a klinika új betegforgalmának több mint 10%-át tették ki. Ezen időszakon belül is kiemelt az 1995-2002 intervallum, amelyen belül végig 20% közelében volt az új daganatos esetek aránya az összes új eseten belül. 1996 és 2000 negatív csúcsnak tekinthetők: ebben a két évben a daganatos és premalignus összes incidencia-arány a 30%-ot közelítette, bár 1996, mint már említettük, jelentősen elmaradt a többi évtől az összes új betegszám tekintetében, tehát ebben az évben valószínűleg inkább egy relatív növekedésről beszélhetünk. A táblázatokat áttekintve kétféle tendencia is világosan látszik: egyfelől mindhárom vizsgált elváltozástípus incidenciája monoton, szignifikáns növekedést mutatott a vizsgált időszakban. Jóindulatú daganatok esetében: (ß = 0,97, t(51) = 28,21, p < 0,001), premalignus elváltozásoknál (ß = 0,87, t(51) = 12,43, p < 0,001) és rosszindulatú daganatoknál is (ß = 0.44, t (51) = 3,45, p < 0,001). Értelemszerűen az összes daganatos incidenda is szignifikáns növekedést mutatott (ß - 0,91, t (51) = 15,03, p < 0.001). A másik szembetűnő tendencia, hogy a vizsgált elváltozástípusok incidenciájának aránya a vizsgált időszakban nem mutatott jelentős változást. Ezek a tendenciák az 1. ábrán jól követhetők. Az adatokat áttekintve az mondható el, hogy 1960 és 2014 között mindhárom vizsgált elváltozástípus incidenciája töretlen növekedést mutatott, még úgy is, ha figyelembe vesszük, hogy 2004 után klinikánk a rosszindulatú betegségek ellátásáért csak megosztottan volt felelős. Az 1960-2004 időszakban az összes tumoros és premalignus esetszám az 1960-as években tapasztalható visszafogottabb növekedést követően (1960-ban 27 új eset, 1969-ben 80), az 1970-es években egy nagyságrenddel növekedett (ekkor évente 100 új eset alatt már nem regisztráltunk), az általunk észlelt csúcsot pedig az 1990-es években érte el, amikor évi 600 új eset is előfordult. Az 1960-tól 2004-ig tartó időszakban a jóindulatú daganatok száma tizenötszörösére, a precarcinomás esetek száma harmincszorosára, a rosszindulatú daga-1. ábra: Az orális és maxillofaciális régiót érintő jó-, premalignus-, és rosszindulatú betegségek incidenciájának megoszlása ötéves bontásban
