Fogorvosi szemle, 2014 (107. évfolyam, 1-4. szám)

2014-06-01 / 2. szám

57

FOGORVOSI SZEMLE ■ 107. évf. 2. sz. 2014.

11/a-f. ábra: A tervezett repesztés kontúrjának kijelölése (a). Az implantátum behelyezése (b), és az egyidejűleg készült röntgenfelvétel (c). Közvetlenül a feltárás után (d), a végleges korona beragasztásakor (e) és tíz hónap elteltével készült röntgenfelvételek (f)

(3. sz. beteg, ASTRA implantátum). A repesztés kezdetben jól látható vonala az eltelt idővel teljesen reossifikálódott

egyetértve, csak a vestibularis csonttal periostealis vérellátásának helyreállása után, a második ülésben végeztük el az implantátumok beültetését.

Bár a behelyezett implantátum és a környező csont viszonyának megítélése objektív módon nem, csak a párhuzamos technikával készített intraoralis röntgenképek megtekintésével történt, az implantátumok felszabadításával egy időben készített felvételeken a kiindulási értékhez képest esetenként eltérő mértékben marginalis csontfelszívódást észleltünk. Eszerint a crestalisan csontszintbe helyezett implantátumok az 5-6 hónapos gyógyulási periódus során supracrestalis pozícióba kerültek, azaz a csont körülöttük mintegy 1-1,5 milliméternyit felszívódott. Noha ilyen mértékű periimplantáris csontveszteség képe nem konzekvensen standardizált röntgentechnikával művileg is előidézhető, betegeinknél - különösképpen 1. sz. páciensünknél (5. ábra) -valóságos csontpusztulásra gondolunk. Hangsúlyozzuk, hogy e felszívódás nem a feltárást, illetve terhelést követő időszakban következett be, ezért a bakteriális eredetű csontresorptio lehetőségét elvetjük. A csekély esetszám miatt összefüggést az implantátum fajtája és a csontfelszívódás között sem kereshettünk. A „submerged” pozícióban levő, azaz az ínnyel fedett implantátumok körüli, a gyógyulási szakaszban észlelt csontfelszívódás okát a következőkben látjuk: az alveolus keskeny crestalis nyúlványának bemetszésekor nagy valószínűséggel a marginális csontvastagsága vestibularisan/ lingualisan, esetleg mindkét csontfalnál, elvékonyodott, kevesebb lehetett, mint egy milliméter. Ennek eredménye az apicalis irányú csontvesztés, ami a kellő vastagságú periimplantális csonthatár elérése után már nem folytatódott.

Bizonyos fokú hasonlóságot vélünk felfedezni Araújo és mtsai [2] megfigyeléséhez. E szerzők extrakciót követő azonnali implantációkor tanulmányozták az alveolaris csontszint változását az alveolus vastagságának függvényében kísérleti állatokban. Vizsgálatukban az

alveolusszél pusztulását figyelték meg elsősorban a vékonyabb vestibularis, de a vastagabb lingualis oldalon is, melynek következtében az osteointegráció csekély mértékű sérülése is bekövetkezett.

Kapott - kis esetszámból adódó - eredményeink alapján nem zárható ki, hogy erőfeszítésünk a lehetőség szerinti jó vérellátás biztosítására, mely a kívánt gyógyulás feltétele az implantátum behelyezését követő 5-6 hónapos időszakban (az implantátumokat még fedték a lágyrészek!) nem járt teljes sikerrel. A gyógyuló feszes íny műtét utáni keringéséről, illetve a gyógyulás során annak változásáról ugyanis sem mennyiségi, sem pedig minőségi adattal nem rendelkezünk. Ugyanakkor azt sem deklarálhatjuk, hogy a két lépésben, félvastag lebeny preparációval végrehajtott implantációs technikánk feleslegesen komplikált. A műtéti beavatkozást követő szöveti perfúzió változása nyomon követhető Donos és mtsai [7] vizsgálatsorozatában. Szerzők lézer Doppler véráramlás-mérővel határozták meg a felső második kisőrlő marginalis gingivájának perfúzióját módosított Widman-műtétet követően. A talált értékek az első hét napon emelkedettek voltak, s ezt a változást a fokozott vascularis proliferáció következményeként magyarázták. Feltételezhetően esetünkben is nagy jelentősége van a seb körüli szöveti véráramlásnak, s minthogy ezt lehetőség szerint maximálisan igyekeztünk biztosítani, jogosnak látszik az a feltevésünk, hogy az adott időszakban a repesztett csont gyógyulását, illetve az implantátumok integrációját az adekvát vérkeringés mellett egyéb tényezők is befolyásolhatják.

Módszerünk értékelésekor hangsúlyoznunk kell, hogy az implantátumok feltárását, a végleges pótlások elkészítését követően, az ellenőrzött időszak alatt (6-11 hónap) további csontvesztést betegeinknél nem észleltünk, az implantátumok jól funkcionálnak, pácienseink elégedettek. Bár az után követési idő hossza még nem elegendő, de implantátumaink minden egyéb vonatkozás-