Fogorvosi szemle, 2014 (107. évfolyam, 1-4. szám)
2014-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 107. évf. 1. sz. 2014. 3-8. Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani és Bioanyagtani Tanszék Folyékony kompozitok és töltetlen kompozit gyanta polimerizációs zsugorodásának összehasonlító vizsgálata DR. BUKOVINSZKY KATALIN, DR. MOLNÁR LILLA, BAKÓ JÓZSEF, SZALÓKI MELINDA, DR. HEGEDŰS CSABA A fogászati kompozitok polimerizációs zsugorodásának minimalizálása és az ebből származó zsugorodási stressz csökkentése a tudomány és a gyártók érdeklődésének középpontjában áll. Több tényező bonyolult egymásra hatása befolyásolja a kapott értékeket, ezek közül fontosabb jelentőséggel a konverzió és a hajlítási szilárdság rendelkezik. A vizsgálat célja, hogy három folyékony kompozit (Charisma Opal Flow, SDR, Filtek Ultimate) zsugorodási tulajdonságait (zsugorodás, zsugorodási stressz, rugalmassági modulus és konverzió mértéke) hasonlítsák össze a szerzők egy töltőanyag nélküli kompozit gyanta tulajdonságaival. A vizsgálatok során hárompontos hajlítási szilárdságot, a konverziót Furrier Infravörös Spektrofotometriával, a zsugorodási stresszt „Bonded disc” technikával és az átlagzsugorodást Archimedes-elvét használva speciális analitikai mérlegen mérték. Eredményeik szerint a kompozit gyanta rendelkezik a legnagyobb polimerizációs zsugorodás (8,26%) és -stressz (0,8 MPa), valamint konverziós (38%) értékkel és a legkisebb rugalmassági modulussal (3047,02 MPa). Az általuk mért értékek egybehangzóak voltak a szakirodalmi adatokkal. A töltőanyag hiányában növekszik a gyanta zsugorodási hajlama, növekszik a zsugorodási stressz-értéke, azonban nagyobb rugalmasságot (alacsony modulus-értéket) mérhetünk. Az egyes kompozitok közötti különbségek tisztázására további vizsgálatokat terveznek. Kulcsszavak: polimerizációs zsugorodás, zsugorodási stressz, folyékony kompozit, kompozit gyanta, rugalmassági modulus Bevezetés A fogászatban széles körben alkalmazott kompozitok többféle alak- és térfogatváltozást szenvednek mind a tömés technikai kivitelezése alatt, mind a szájban jellemző nedves miliő hatásaként. Ma a tömőanyag polimerizációja során jelentkező zsugorodás az egyik legintenzívebben kutatott probléma, melynek megoldása kihívást jelent a cégek fejlesztő mérnökei számára is [4,17,18], A polimerizációs zsugorodás során a kompozit gyantáját alkotó monomerek, miközben polimerré formálódnak, kovalens kötésnyi távolságra kerülnek egymástól, ezáltal kisebb térfogatot hoznak létre a polimerizáció előtti térfogathoz képest. Ez a nem kívánt mellékhatás nem kívánt következményekkel jár. A zsugorodásból származó húzó erő az üreg falán keresztül hat a környező fog szövetekre, ezáltal a foganyag hajlását, berepedését, vagy törését is okozhatja [7], Az adhezív töméstechnikának köszönhetően a ragasztóanyag is átveszi, közvetíti a polimerizációs zsugorodásból származó erőt. Amennyiben ez az erő meghaladja az adhéziós erőket, a tömőanyag, ragasztó, fogszövet határfelületek között rés keletkezik, mely posztoperatív érzékenységhez, hosszabb távon szekunder kárieszhez vezet. Néhány esetben a zsugorodás ereje nem okoz széli záródási problémát, viszont Érkezett: 2012. október 08. Elfogadva: 2013. október 24. a tömőanyagban koncentrálódva a tömésben mikro repedések keletkezéséhez vezet [10]. A polimerizációs zsugorodásból származó húzóerő a kavitás falain stresszt generál, melynek mértéke számos faktortól függ: a tömőanyag és a fog anyagainak rugalmassági modulusától (complience/kompenzációs képesség), a tömőanyagban lévő töltőanyag/anorganikus komponens mennyiségétől, típusától (opacitásától), az átalakult monomer arányától (konverzió), a tömés formai adottságaitól (C faktor) [9], A C faktor egy olyan arányszám, mely a tömés ragasztott és szabad felszíneinek hányadosaként adható meg. Minél nagyobb az értéke, annál nagyobb stressz generálódhat az üregben. Egy I. osztályú üreg esetében a C = 5, míg III. osztályú üregnél C = 2 [10]. A polimerizációs zsugorodás és zsugorodási stressz csökkentésére léteznek technikák, melyeket a tömés készítése során alkalmazhatunk. Ezeknek a lényege, hogy minél kisebb mennyiségű anyagot helyezzünk az üregbe egyszerre. Törekedjünk alacsony „C” értékű üregek preparálására. A behelyezett rétegek a lehető legkevésbé kössék össze az üreg egymással szemben elhelyezkedő oldalfalait [10]. Az anyagok megválasztásával is mérsékelhetjük a zsugorodás kellemetlen hatásait [6, 14], A folyékony kompozitok jó példái ennek a lehetőségnek.
