Fogorvosi szemle, 2014 (107. évfolyam, 1-4. szám)

2014-12-01 / 4. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 107. évf. 4. sz. 2014. 135-139. 135 Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Kar, Fogpótlásiam és Bioanyagtani Tanszék* Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Kar, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Tanszék** Fogászati anyagokkal szemben kialakuló allergiás megbetegedések és ellátásuk hatékonyságának vizsgálata az észak-alföldi régióban DR. SZEPESI MÁRTA*, DR. RADIOS TÜNDE*, DR. VITÁLYOS GÉZA**, DR. HEGEDŰS CSABA* Az allergiás megbetegedések felismerése és kezelése az egészségügy összes területén nagy kihívást jelent. A fogászat­ban alkalmazott anyagok által kiváltott allergiás reakciók sokfélesége és a kezelésükből adódó anyagi terhek indokolttá teszik a terület pontosabb megismerését. A Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Karának Allergológiai szakrendelésén 1996 és 1998 között megjelent, po­zitív allergiás reakcióval rendelkező, majd később kontrollvizsgálatra visszarendeltek körében vizsgáltuk a betegek nem és kor szerinti megoszlását. Vizsgáltuk az allergének előfordulási gyakoriságának sorrendjét és a túlérzékenységi elosz­lást a főbb allergéncsoportok szerint. Tanulmányoztuk továbbá a javasolt kezelések elvégzettségének arányát, valamint az elvégzett kezeléseket követő változásokat. A nők esetében a férfiakkal összehasonlítva több mint ötszörös előfordulási gyakoriságot tapasztaltunk (16% férfi, 84% nő). A leginkább érintett korosztály a 20-39 évesek (31%), valamint a 40-49 évesek (31%) csoportja. A betegek 75%-a kombinált (fémre és polimerre is kialakult) allergiában szenved, A fémek körében leggyakrabban előforduló aller­­gén a palládium-klorid volt (70,7%), a polimerek közül pedig a TEGDMA (trietilénglikol-dimetakrilát) (49,7%). Az allergiai szakvizsgálatok eredményeként javasolt beavatkozások 63%-ban valósultak meg és ezen belül a terápiás beavatkozá­sok a betegek 48%-nál a tünetek enyhülését eredményezték. Kulcsszavak: allergia, allergén, polimer, fém Bevezetés Nemzetközi felmérések szerint az allergiás megbete­gedések száma évről évre növekszik. A fogászatban használt anyagokra jelentkező allergiás megbetegedé­sek az allergológia kevéssé tanulmányozott területe. A tünetek sokfélesége, az értékelés szubjektivitása nagy­mértékben megnehezíti e terület pontos megismerését. Allergénként szerepelhetnek a tömésekben és fogpótlá­sokban, illetve fogszabályozókban található polimerek, fémek vagy ezek együttesen [13]. A hiperszenzitivitási reakcióknak számos szájüregi megjelenési formája lé­tezik, úgymint a cheilitis, gingivitis, stomatitis, perioralis dermatitis, lichenoid reakciók és az orofacialis granu­lomatosis [1], Szubjektív tünetei közé sorolhatjuk a száj­száradást, szájégést, fémes íz-érzést, vagy az íz-érzés zavarát. A tünetek megjelenhetnek a szájüregben, a periorális területen, de találkozhatunk fogászati anya­gok okozta allergiás elváltozásokkal a test bármely pontján (pl. talp). Az allergiás elváltozásként is előfor­duló orális lichenoid léziók (OLL) direkt topografikus összefüggésben állnak az őket kialakító ágensekkel [8, 10]. Egyes vizsgálatok szerint a fogászati anyagok közül az amalgám a leggyakrabban előforduló ok az OLL-ra [10, 2], Irodalmi adatok szerint a kontaktaller­gia korfüggő, 40 éves kor felett csökkenő tendenciát mutat [5]. A fogászatban alkalmazott anyagok esetén elsődle­gesen a IV. típusú, azaz sejtközvetített immunválaszon alapuló gyulladásos folyamat alakul ki. A folyamat el­ső, úgynevezett szenzibilizációs fázisában a haptének kötődnek a szolubilis vagy sejthez kötött fehérjékhez. Az antigént prezentáló Langerhans sejtek az allergént a regionális nyirokcsomókba szállítják, ahol a CD4+ tí­pusú T limfociták az antigént a sejtfelszínen felismerve beindítják az elsődleges immunválaszt. A második, úgynevezett elicitációs fázis ismételt in­ger hatására zajlik le. A korábbiakban szenzibilizálódott egyénekben az antigén hatására a már jelen lévő speci­fikus CD4+ T sejtek proliferálódnak és vazoaktív anya­gok kibocsátásával gyulladásos folyamatot indítanak el a bőrben, illetve a nyálkahártyában [13]. A túlérzékenység kimutatására az epikután teszt a legelfogadottabb és leggyakrabban alkalmazott mód­szer. Flátránya, hogy a tesztelt bőrfelület és a nyál­kahártya a különféle kémiai, termikus és mechanikai hatásokra, valamint a degradációs termékekre külön­bözően reagálhat, ezért a fogászati anyagokkal kivált-Erkezett: 2014. április 16. Elfogadva: 2014. szeptember 14.

Next

/
Thumbnails
Contents