Fogorvosi szemle, 2014 (107. évfolyam, 1-4. szám)
2014-03-01 / 1. szám
12 FOGORVOSI SZEMLE ■ 107. évf. 1. sz. 2014. hogy a csap átmérője lehetőleg a gyökér átmérőjének legfeljebb 1/3-át tegye ki. A csap hosszúságának a gyökér hossza szab határt. A gyökértömés apikális 4-5 mm-ének megtartásával biztosítható a periapikális tér fertőződésének megakadályozása. A tervezéskor, valamint a fog preparálása során a fogra jellemző anatómiai adottságokat messzemenően figyelembe kell venni. Felső kisőrlő fogak esetén például a lapos gyökércsatornában a kör átmetszetű gyári gyökércsapok pontatlan illeszkedést eredményeznek. A pontatlanság ragasztóanyag többletet jelent a csatorna falának egyes részein, ez pedig a pótlás gyenge pontjává válhat, retenciócsökkenés, illetve fraktúra alakulhat ki. Többgyökerű fogak esetén, amennyiben több csatorna felhasználása válik szükségessé, azok tengelyeltérése okozhat nehézséget. Közel párhuzamos gyökerek, például felső kisőrlők esetén több csatorna is felhasználható egyenlő mértékben. Nagyobb szögeltéréskor a felső kisőrlők bukkális, a felső nagyörlők palatinális, az alsó nagyörlők distalis gyökere az elsődlegesen felhasználható csatorna. Ezekben az esetekben a többi, másodlagos csatornát csak olyan hosszúságban érdemes preparálni, ami még nem gyengíti meg a fogat, és a fogmű behelyezését sem akadályozza. Másik lehetőség az úgynevezett osztott csapok alkalmazása. Ezek a csapos műcsonkok több darabból állnak, és részeik egymásba csúsztatható módon képeznek egységet. Bár ezeknek a fogműveknek az elkészítése nehéz, előnyük, hogy nagyfokú retenciónövelés érhető el velük. Szintén hasznos, hogy a megfelelő tartási és ellenállási forma kialakítására jól hasznosítható pulpakamra axiális falait sem kell elvékonyítani a bármelyikre szöget bezáró gyökércsatorna diktálta behelyezési irány miatt. Mint minden egyénileg készülő csapos fogmű, a cirkónium-dioxid-alapú csapok mintakészítése is kétféle módon történhet. Ennek kiválasztásakor figyelembe kell venni a fogtechnikus által alkalmazni kívánt marási technológiát. A kevésbé költséges, kézi vezérlésű pantográfot alkalmazó módszer indirekt mintakészítést feltételez, vagyis ebben az esetben a preparálást lenyomatvétel követi. Bár a direkt technikával az esetek többségében pontosabb fogmű készíthető, ezt csak a költségesebb CAD-CAM technológia esetén lehet alkalmazni. A „kulcsmásolós” módszer kivitelezése során ugyanis az erre a célra túlságosan rugalmasnak bizonyuló mintázó műgyanták torzulásokat eredményeznek. Az általunk bemutatott esetek közül az elsőben yttriummal stabilizált cirkónium-dioxidból nyers megmunkálással, CAM technológiával készített fogpótlást alkalmaztunk, mely lehetővé tette a csap egyéni formájának kialakítását egyetlen lépésben. A második esetben teljesen kiszinterezett csapot alkalmaztunk megfelelő előfúróval preparálva, majd a préstechnikával felvitt műcsonknak a csapot beborító részeivel tettük egyénivé a fogművet. Bár a cirkónium-dioxid kiváló nyomási és hajlítószilárdsággal rendelkezik, nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy a felvitt üvegkerámia hogyan befolyásolja a fogmű fizikai paramétereit [3]. A jó retenció, a mikroszivárgás, illetve a törés/fáradás megelőzése szempontjából a ragasztás minősége is nagy jelentőséggel bír. Az üvegkerámia esetében a ragasztóanyag és a fogmű felszíne közötti mikromechanikai kapcsolat, illetve kémiai kötődés is megvalósítható [5, 13]. Szemben az üvegkerámiákkal, sem a savas maratás, sem a homokszórás nem alkalmas a cirkóniumdioxid felszínének jelentősebb módosítására, így a mikromechanikai retenció kialakítása nem lehetséges. A fogászati ragasztóanyagok kémiai kötése a polykristályos cirkónium-dioxidhoz szintén megoldatlan feladat. Bár a felszín szilícium-dioxiddal történő infiltrálása jó ötletnek tűnik, sajnos a kiváló mechanikai tulajdonságok kárára is válik, ezért nem alkalmas a probléma megoldására [15]. A hagyományos ragasztóanyagok (foszfát-, karboxilát- és üvegionomer cementek) alkalmazásának hátránya, hogy a szájüregi nedves környezetben higroszkópos expanziót szenvednek el, ami irodalmi adatok szerint a cirkónium-dioxid-alapú fogművek repedéséhez vezethetnek. Csapos fogpótlások esetén a ragasztóanyag expanziója hozzájárulhat a gyökérben ébredő stressz fokozódásához is. A cirkónium-dioxid-csapok alkalmazásakor a legnagyobb hátrány, hogy törés esetén eltávolításuk nehéz, esetleg lehetetlen. Fontos tehát felhívni a beteg figyelmét arra, hogy a fatális kimenetel megelőzése érdekében ne alkalmazzon a fiziológiás mértéket meghaladó extrém erőket. A fémmentes kerámia fogpótlások alkalmazása esetén alternatívaként az esztétikus kompozit csapok jönnek szóba. Ezek a gyári csapok mátrixba ágyazott üveg-, quarc-, esetleg polyetilén rostokat tartalmaznak, párhuzamos elrendezésben. A mátrix anyaga az esetek többségében valamilyen epoxi-gyanta-származék. A kompozit csapok alkalmazása ígéretesnek tűnik [2, 4], mert a gyártók szerint adhezív technikával ragaszthatjuk be a gyökércsatornába [16], és azért, mert anizotrop tulajdonságúak, így tengely irányban a dentinéhez hasonló rugalmassági modulussal rendelkeznek. A monoblock teória szerint egy ilyen csap beragasztása után a fog biomechanikai szempontból homogénné válik. Ennek következménye a kompozit csapok kiváló stressz-elosztó képessége, ami jelentős mértékben csökkenti a fraktúraveszélyt [6, 11]. Kedvező tulajdonsága ezeknek a rendszereknek a könnyebb eltávolíthatóság is, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ovális vagy piskóta átmetszetű gyökércsatorna esetén nem illeszkednek pontosan a gyökércsatornába, és hogy az alkalmazható ragasztók egyike sem bír a dentinéhez hasonló rugalmassági modulussal [16]. Jelenleg nem rendelkezünk elegendő adattal sem a cirkónium-dioxid-alapú csapok, sem a kompozit csapok hosszú távú klinikai sikerességével kapcsolatban [8]. Irodalom 1. Al-Omiri MK, Mahmoud AA, Rayyan MR and Abu-Hammad O: Fracture resitance of teeth restored with post-retained restorations: An overview. J Endod 2010; 36: 1439-1449.
