Fogorvosi szemle, 2014 (107. évfolyam, 1-4. szám)

2014-12-01 / 4. szám

118

FOGORVOSI SZEMLE ■ 107. évf. 4. sz. 2014.

I. táblázat

A szülők személyes hátterét vizsgáló kérdésekre adott válaszok megoszlása

(n) (%)

Vizsgált adat

(n) (%)

Életkor

Lakhely

<20

19 (11,66)

Tanya

0 (0)

20-29

35 (21,47)

Falu

23 (14,11)

30-39

69 (42,33)

Kisváros

131 (80,37)

40-49

25 (15,34)

Nagyváros

9 (5,52)

>50

15 (9,20)

Végzettség

Látott TDI-k száma

Általános iskola

13 (7,98)

0

93 (57,06)

Középiskola

102 (62,58)

1-2

65 (39,88)

Főiskola

36 (22,09)

3-4

1 (0,61)

Egyetem

12 (7,36)

>5

4 (2,45)

II. táblázat

A szülők különböző esetek ellátására vonatkozó válaszainak megoszlása

Eset

Jó válasz (n) (%)

Rossz válasz (n) (%)

Nem tudja (n) (%)

Törött fog típusa

120

73,62%

34

20,86%

9

5,52%

Törött fog ellátása

106

65,03%

55

33,74%

2

1,23%

Kiesett fog ellátása

64

39,26%

88

53,99%

11

6,75%

Eszméletvesztés

ellátása

141

92,64%

11

6,75%

1

0,61%

III. táblázat

A szülők válaszainak megoszlása a kérdőívben feltett további kérdésekre

Saját tudás

traumás fogsérülésekről

Megfelelő 39 (23,93%)

Nem megfelelő 124 (76,67%)

Nyitottság több információra

Igen

122 (74,85%)

Nem

41 (25,15%)

Azonnali ellátás fontos

Igen

139 (85,28%)

Nem

24 (14,72%)

Ellátó hely munkaidőben

Megfelelő 137 (84,65%)

Nem megfelelő 26 (15,95%)

Ellátó hely munkaidő után

Megfelelő 66 (40,49%)

Nem megfelelő 97 (59,51%)

Elsődleges ellátó

Megfelelő 152 (93,25%)

Nem megfelelő 11 (6,75%)

kérdez rá: életkor, lakhely, iskolai végzettség és látott traumás fogsérülések száma. A második részben három, a legveszélyeztetettebb korosztályt érintő eset ellátásával kapcsolatos kérdésekre kellett az általuk helyesnek vélt választ megjelölniük. A harmadik részben saját tudásukra, több információ iránti igényükre, a fogazati sérülések azonnali ellátásának fontosságára, az általuk munkaidőben és munkaidő után választandó ellátó-helyre, és az elsődlegesen választandó ellátó személyére kérdeztünk rá. Az általunk helyesnek elfogadott válaszokat (*)-gal jelöltük. A kapott adatokat Microsoft Office Excel 2003 és SPSS 22.0 verziószámú programokkal elemeztük. Statisztikai analízisre Khínégyzet próbát használtunk.

Eredmények

Százhatvanhárom értékelhető kérdőívet kaptunk vissza a szülőktől. A kitöltők többsége 30-39 éves volt (42,33%), kisvárosban élt (80,37%) és középiskolai végzettséggel rendelkezett (62,58%). Többségük (57,06%) soha nem találkozott traumás fogsérüléssel (TDI), viszont majdnem felük (39,88%) beszámolt 1-2 traumás fogsérüléssel való találkozásról. Az ennél több találkozást leírók száma elenyésző (3,06%) (I. táblázat).

A szülők különböző kitalált esetek ellátására adott válaszai többségében jók voltak (67,64%). Az első eset ellátására 65,03%-ban adtak jó választ, emellett 75,62% gondolta helyesen, hogy a fogváltás várható időpontjának megfelelően már egy maradó foggal van dolga. Az avulziót szenvedett fog ellátására a szülők többsége (53,99%) rossz választ jelölt meg, miszerint a vérzés csillapítását és gyerek nyugalomba helyezését tartja a legfontosabbnak. Ennél az esetnél volt a legmagasabb a „nem tudom” válaszok száma (6,75%). Az eszméletvesztés ellátásánál volt a legnagyobb a helyes válaszok aránya (92,64%), ezek többségében (79,75%) mentő hívását jelentették. (II. táblázat) A kitöltők 76,67%-a úgy érzi, hogy nem megfelelő a tudása a traumás fogsérülések ellátásáról. Ehhez jól társul az az adat, miszerint 74,85%-uk igényelne több információt a traumás fogsérülésekkel kapcsolatban. A szülők többsége úgy érzi, hogy a sérülések azonnali ellátása fontos (85,28%), csupán kis részük véli ennek ellenkezőjét (14,72%). Dentális trauma esetén munkaidőben elérhető, felkeresendő ellátóhelyek tekintetében 84,05%-ban adtak meg ténylegesen szakellátást nyújtó helyet, ám a munkaidő után ez 40,49%-ra csökkent. Ennek ellenére a szülők tisztában voltak vele, hogy a traumás fogsérülést elszenvedett gyerekeket elsősorban fogorvoshoz kell vinni ellátásért (88,96%). (III. táblázat)

A vizsgálatot elvégezve szignifikáns összefüggéseket két esetben találtunk. A végzettség (p<0,01) és a látott traumák számának (p=0,01) növekedésével több helyes válasz született az első esetben említett fog várható típusának megválasztásakor. Más esetben nem találtunk szignifikáns összefüggéseket. Ezenfelül arra az érdekes megállapításra jutottunk, hogy bár az emberek felismerik, hogy ismereteik hiányosak, ez nem vezeti őket automatikusan arra, hogy további információk megszerzését tartsák szükségesnek. Valójá-