Fogorvosi szemle, 2014 (107. évfolyam, 1-4. szám)

2014-09-01 / 3. szám

103 FOGORVOSI SZEMLE ■ 107. évf. 3. sz. 2014. nensei esszenciálisak a differenciálódáshoz. A külön­böző összfehérje (6; 9; 13,2 mg/ml) koncentrációjú BME felületeken tenyésztett Par-C10 sejtekkel kapott eredményeink összhangban az irodalmi adatokkal azt mutatták, hogy míg az alacsonyabb fehérje koncentrá­ció a diszkrét acinus-szerű struktúrák kialakulásának kedvez, addig a magasabb összfehérje koncentráció in­kább az acino-tubularis, a legmagasabb pedig reticu­laris hálózat szerveződését segíti. Hasonló acinus­­szerű struktúrák kialakulását és differenciálódását korábban már vizsgálták munkatársaink, a HSG sejteket 4,55 mg/ml fehérje koncentrációjú Matrigelen tenyészt­ve amiláz expressziót, lumen formálódást is tapasztal­tunk, bár a differenciált állapot nem volt hosszú távon fenntartható [36, 39], Maria és misa/'[21] szintén a HSG sejtvonalat alkalmazták, vizsgálataik során 2 mg/ml fehérje koncentrációjú bazális membrán extraktumot használtak és szintén a sejtek acinaris irányú differen­ciálódását írták le. Par-C10 sejtekből is képeztek már acinusokra emlékeztető szférákat, amelyek számos acinaris fehérje expresszióját (szoros kapcsolati fehér­jék, vízcsatornák, transzporterek), valamint feltételez­hetően klorid áramot mutattak [4], de BME összfehérje koncentráció függvényében történő struktúra kialaku­lást nem vizsgáltak. Magasabb fehérje koncentrációjú BME használatát jóval kevesebb közleményben alkal­mazták. A HSG sejtvonal hasonlóan a Par-C10 sej­tekhez képes acino-tubularis és reticularis hálózatot is kialakítani növekvő fehérje koncentrációjú BME mátrix­ban tenyésztve, azonban a Par-C10 sejtek feltételez­hetően érzékenyebbek az összfehérje tartalomra: már jóval alacsonyabb, 13,2 mg/ml BME koncentráció eléré­sekor is hálózatot alkotnak, szemben a HSG sejtekkel, amelyek csak 17,1 mg/ml koncentráció esetén [30, 39], Szintén többféle összfehérje tartalmú bazális membrán készítményt alkalmaztak Szlávik és misai primer sub­mandibularis nyálmirigy eredetű sejtkultúra differenci­áltatására. Tapasztalataik szerint a heterogén, valószí­nűsíthetően progenitorokat is tartalmazó sejttenyészet kevésbé volt érzékeny a koncentrációra 9-17,1 mg/ml tartományban, sokkal inkább a donor páciens életkora be­folyásolta a differenciálódási képességet. A sejtek itt aci­no-tubularis struktúrát vettek fel és amilázt expresszáltak az acinus-szerű részeken [35]. Szintén emberi nyálmirigy sejtek differenciálódását érték el Maria és mtsai[22], A BME csak mint extracelluláris mátrix modell hasz­nálható fel, a humán alkalmazása biztonsági problé­mákat vet fel, ezért próbálkozások folynak kiváltásá­ra, azonban az optimális mátrix megtalálása még várat magára. Neutralizált kollagén mátrix használata csak akkor vezetett acinaris és ductalis struktúrák kialaku­lásához, ha 40%-ban Matrigelt is tartalmazott. Növe­kedési faktorokkal együtt polimerizáltatott fibrin gélben differenciált amilázt expresszáló, háromdimenziós szer­veződésű nyálmirigy sejtek tarthatóak fenn [23]. A sejtterápiáknál és a teljes szövetregenerációnál egyszerűbb alternatívát kínálhat, ha a daganatos beteg besugárzását követően maradnak ductusok, amelyek funkciója genetikai szinten átprogramozha­tó. A ductusok génterápiás átalakítása vízáteresztő epitheliummá részben pótolhatja az elpusztult acinusok funkcióját, hiszen a ductusokban végbemenő kisebb mértékű elektrolit szekréció elegendő hajtóerőt biztosít a víz mozgásához [10]. A ductusokba a vízcsatornákat aquaporin 1 gént kódoló rekombináns adenovirus se­gítségével építik be. A módszert ma már fázis I klinikai vizsgálat keretében alkalmazzák az Amerikai Egyesült Államokban és bár az alkalmazott génterápiás vektor pusztán tranziens hatás elérésére alkalmas, az első eredmények alapján a koncepció helyesnek bizonyult [6], A Par-C10 sejtek transzdukciója sárga fluoreszcens proteint kódoló AdEYFP adenovírussal sikeres volt. A sejtek igen nagy hányada kifejezte a transzgént, iga­zolva hogy különböző genetikai módosítások modell­jeként is szolgálhatnak. Mint korábban közöltük a sej­tek humán AQP1 génnel is transzdukálhatóak voltak, így közvetlenül felhasználhatjuk modellünket folyadék­szekréciós vizsgálatokhoz, ezen kívül további gene­tikai módosítások hatását is tanulmányozhatjuk [40], Mivel a ductalis-acinaris fenotípust számos transz­kripciós faktor befolyásolja, ezeket transzdukálva a sejtekbe a fenotípus további módosítását érhetjük el. Ilyen transzkripciós faktorok a homeobox vagy a bázikus hélix-loop-hélix családba tartozó Hmx3 és Sgn1 (Mash3), amelyek a ductalis fenotípus kialakítá­sában vesznek részt, míg a Mistl az acinusokra jel­lemző [33, 41], A nyálmirigyek szöveti szerveződésének és az aci­naris és ductalis differenciálódás vizsgálatának jelentős szerepe van regenerációs eljárások kidolgozásában. Kü­lönböző hordozók, bioaktív molekulák és szükség ese­tén genetikai módosítások állnak rendelkezésünkre a fejlődési folyamat modellezésére, befolyásolására. A Par-C10 sejtek ideális modelljei lehetnek a nyálmirigy szövet (újra)szerveződésének, hiszen mind polarizált egysejtréteg, mind különböző háromdimenziós acinaris, acinotubularis és reticularis szerkezetek kialakítására alkalmasak. Parotis eredetűek, a legtöbb ma elérhető modellel ellentétben, így segíthetnek rávilágítani az apró különbségekre a submandibularis és fültőmirigy fejlő­dése, regenerációja között. Genetikailag könnyen mó­dosíthatók, így mind génterápiás beavatkozások, mind az acinaris-ductalis differenciálódás optimális körülmé­nyeinek modellezésére szolgálhatnak. Köszönetnyilvánítás Kutatómunkánkat az OTKA-NKTH-CK80928 és OTKA­­K83915 kutatási pályázatok támogatásával végeztük.

Next

/
Thumbnails
Contents