Fogorvosi szemle, 2014 (107. évfolyam, 1-4. szám)
2014-09-01 / 3. szám
96 FOGORVOSI SZEMLE ■ 107. évf. 3. sz. 2014. becsült fogazati kor szerint két csoportra osztották. Az első csoportban lévő gyermekek 6,4 és 11,6, míg a második csoport tagjai 7,6 és 13,5 éves kor között voltak. Bár e tanulmány - ellentétben saját vizsgálatunkkal - a fiúkat és lányokat nem vizsgálta külön-külön, valamint az életkori határok is mások, az eredmények öszszességében nagyon hasonlóak. Az első csoportban, ahol az átlagéletkor 8,5 év volt, az angulusszöge átlagosan 127,6 fok volt. Saját vizsgálatunkban a 6-9 és 9-12 éves korosztály eredményei ezzel teljesen összhangban vannak. A második csoport (átlagéletkor 10,6 év) gyermekeinek angulusszöge átlagosan 124,9 fok volt. Saját vizsgálatunkban is megfigyelhető csökkenés a 12-15 év közötti korosztályban, de ez inkább csak a fiúkra volt jellemző. Hasonló eredmény született az angulusszögek nagy szórását tekintve is. A tanulmány szerint az összes eredményt figyelembe véve az angulusszög átlaga 126,6 fok volt, a legkisebb szögértéke 109 fok, míg a legnagyobb 140 fok volt. Saját vizsgálatunkban a 6-15 éves gyermekek angulusszöge 111 fok és 144 fok között alakult. Krmpotic-Nemanic és mtsai [19] tanulmányukban az állkapocs alaki és szerkezeti változásait vizsgálták. Eredményeik szerint az újszülöttekben a mandibula szöge kb. 140 fokos, amely a tejfogazat kialakulásának idejére kb. 130 fokra csökken. Maradó fogazattal rendelkező egyének angulusszöge 110 fok körül alakult. Arról is beszámolnak, hogy a mandibula formáját döntően a funkciója - főként az aktív izommunkát igénylő rágás, őrlés - alakítja. Ez magyarázza azt, hogy miért figyelhető meg idősebb korban, a fogak elvesztésével, az angulus szögének növekedése. Vinter és mtsai [36] három hónapos és 68 éves kor között elhunytak mandibuláit vizsgálták. Az összesen tanulmányozott 114 állkapcsot a fogak száma szerint két csoportra osztva, arra a következtetésre jutottak, hogy az angulus szöge szignifikánsan alacsonyabb volt a maximum tíz foggal rendelkező állkapcsok esetén. Vizsgálataikkal rávilágítottak arra, hogy a mandibula formája - beleértve az angulusszöget is - főként a fogak számától függ, és csak kisebb mértékben játszanak szerepet olyan tényezők, mint a kor és a nem. A mandibulát a tej-, illetve a maradó fogazat kialakulásakor érő progresszív változások más-más életkorban hatnak fiúk és lányok esetében. Vélhetőleg a saját vizsgálatunkban megfigyelhető nemek közötti különbségek is az eltérő fogazati fejlődéssel magyarázhatók. Az előző kutatásokkal összhangban Ayoub és mtsai [1] vizsgálata szerint csaknem száz libanoni fiatal felnőttet alapul véve nem találtak szignifikáns eltérést az angulusszögben a két nem között. Más vizsgálatok szerint a két nem között jelentős eltérések figyelhetők meg a mandibula alakját illetőleg. Fiai és mtsai [31] indiai nők és férfiak állkapcsát vizsgálták. Az angulus szöge mellett más, főként longitudinális paramétereket is megmértek kiszárított mandibulákon. A felvett adatok statisztikai vizsgálatával arra jutottak, hogy az egyes méretek szignifikánsan különböznek a két nem esetén. A nők angulusszöge átlagosan 121 fok, míg a férfiaké 118 fok volt. A mandibula szárának magassága férfiak esetében volt nagyobb. Williams és mtsai [37] szerint az angulus mandibulae nagy jelentőségű az ismeretlen felnőttek nemének meghatározásában. Eredményeiket 50 koponya vizsgálatára alapozták. Összesen 21, a koponyán található morfológiai jegyet vizsgáltak, ezek közül az angulusszög alapján történő nem vizsgálat pontosságát 80%-nak találták, ezáltal az ötödik legpontosabb paraméter lett. A szakirodalomban találhatók olyan források [12, 13], melyek szerint a mandibula akár gyermekkorban is alkalmas lehet az ismeretlen egyén nemének, illetve korának meghatározására, de ezek a vizsgálatok az angulusszögre - mint juvenilis ivari dimorfizmust jelző paraméter, vagy mint az életkor becslésében használható paraméter - nem tértek ki. Bár az angulus szöge összefüggésben van a fogazat fejlettségével (ezáltal közvetett módon az életkorral), vizsgálataink szerint a mért értékek nagy szórása miatt az angulusszög életkor becslésre önállóan nem használható fel. Világszerte számos módszert dolgoztak ki az ismeretlen korú gyermekek fogazati korának meghatározására. A Demirjian-módszer a leggyakrabban használt módszerek egyike. Ennek oka valószínűleg a módszer könnyű használhatóságában, egyszerűségében rejlik. A módszert a szerzők francia-kanadai gyermekek 2928 panorámafelvétele alapján dolgozták ki. Egy fiatal szervezet fogainak fejlődését azonban számos tényező befolyásolja. A világ különböző részén élő gyermekek fogazatának érése más-más ütemben zajlik. Ennek oka részben az adott etnikumra jellemző speciális adottságokban keresendő, másrészt szerepet játszanak olyan egyéb tényezők, mint pl. a szociális helyzet, a gazdasági adottságok és a kulturális háttér. A Demirjian-módszer ebből a szempontból nem univerzális - tehát a módszer alapját képező francia-kanadai populációtól eltérő népcsoportokban - pontossága igen változó lehet. Szinte a világ minden táján vizsgálták, hogy a módszer változatlan formában alkalmazható-e az adott csoportra, vagy meg kell alkotni az adott populáció saját standardját [4, 5, 9, 11, 14, 17, 22, 23, 30, 33, 34, 35], A magyar növekedési viszonyok és a Demirjian-módszer közötti összefüggést Nyárádi és mtsai [28] vizsgálták. Közleményünkben az eredeti Demirjian [6], valamint a Nyárádi és mtsai [28] által módosított módszert hasonlítottuk össze. A becsült életkorokat mindkét módszer esetén összevetettük a biológiai korral. A Pearsonféle korrelációs vizsgálat eredménye mindkét eljárás esetén 0,9 fölötti volt. Ez alapján megállapítható, hogy a valós kor és a számított kor között mindkét módszer esetén szoros összefüggés van. A két módszer pontosságát a különbségek négyzetösszegével kifejezve arra a megállapításra jutottunk, hogy a hazai módszer összességében pontosabb. Meg kell azonban említeni, hogy a módszer nem tesz különbséget a pozitív és negatív irányú eltérések között.
