Fogorvosi szemle, 2013 (106. évfolyam, 1-4. szám)
2013-09-01 / 3. szám
92 FOGORVOSI SZEMLE ■ 106. évf. 3. sz. 2013. plantátum, csontpótlás nélkül), könnyen tisztítható fogpótlást célszerű terveznünk, amely az atrofizált állcsontgerinc hiányzó részét is pótolja. Ezen elvárásoknak leginkább a kevés implantátummal elhorgonyzott (esetleg meg is támasztott) kivehető fogpótlás felel meg [24]. Implantátumokkal elhorgonyzott kivehető fogpótlások csoportosítása a megtámasztás szerint 1. Mucosalis megtámasztás Ebben az esetben az implantátumok csak az elhorgonyzásban vesznek részt, a megtámasztást teljes egészében a nyálkahártya-csont alapzat végzi. Az implantátumok nincsenek egységbe foglalva, jellemző lokalizációjuk az anterior régióban, a szemfogaknak megfelelően található (1. ábra). Ilyen megtámasz-1. ábra. Gömbretenciós fejek lokalizációja megközelítőleg a szemfogaknak megfelelően tást tesz lehetővé a klasszikus O-gyűrűs-rendszer, amelynél a gyűrű a gömbretenciós fej nyakára pattan, teljesen szabad mozgást engedve a fogsornak. A modernebb kialakítású gömbretenciós rendszerek már kevésbé teszik lehetővé ezt a minden irányba szabad mozgást, mert körülveszik a gömbretenciós fejet [4], Vita tárgyát képezhetik a Locator-típusú rendszerek, mert kialakításuk miatt minimálisan a megtámasztásban is részt vehetnek, de ez olyan elenyésző mértékű, hogy még ebbe a csoportba sorolhatóak. 2. Muco-implantális megtámasztás Ebben az esetben az implantátumok már nemcsak az elhorgonyzásban, hanem a megtámasztásban is részt vesznek a nyálkahártya-csont alapzat mellett. Az implantátumok ekkor is interforaminálisan kerülnek behelyezésre, ám azokat minden esetben egységbe kell foglalni, merevítőrudas rendszert kialakítva. A fogsor ekkor egy irányba süllyedhet, a merevítőrúd mint forgástengely irányítja a süllyedést [8]. 3. Implantális megtámasztás Tisztán implantális megtámasztás esetén a megtámasztást az implantátumokra kiépített merevítőrúdrendszer végzi. A legtöbb implantátumot igénylő megtámasztási forma (mandibula min. 4, maxilla min. 5-6, kivehető pótlás esetén). A fogsor egyik irányba sem süllyedhet, az alaplemeze nagymértékben redukálható [8, 24]. Mucosalis megtámasztás Indikáció [24]: • Nagy távolság az implantátumok között • Az elülső mandibularész nagyfokú íveltsége • Implantátumok átlós elhelyezkedése az állcsontívben • Akadályoztatott szájhigiénia • Anyagi megfontolások Fontos megjegyezni, hogy az akadályoztatott szájhigiéniát Spiekermann után az implantációt módosító indikációk közé soroltuk, de csak mint relatív indikációt említhetjük. Minden implantációs fogpótlás hoszszú távú sikeréhez elengedhetetlen az implantátumok tisztán tartása. Megfelelő szájhigiénia hiányában az implantátumok körüli lágyszöveti zárás felbomlása következményes periimplantális mucositishez és periimlantitishez vezethet, amely az implantátumok elvesztésével járhat. A fogorvos feladata annak megítélése, hogy a páciens milyen mértékű szájhigiénia fenntartására képes, és hogy az elegendő-e egy implantációs fogpótlás hosszú távú sikeréhez. A mucosalis megtámasztású implantációs fogpótlások klasszikus, legrégebbi képviselője az O-gyűrűs gömbretenciós elhorgonyzás és a Locator. A két rendszert összehasonlítva elmondhatjuk, hogy a gömbretenciós megoldás vertikális helyigénye jelentősen nagyobb, mint a Locator rendszeré, ám több mozgást is enged a fogsornak [4], Egy egyéves és egy hároméves követéses vizsgálat eredménye szerint a Locator-viselő betegeknél közel duplája volt a fogpótlástani komplikációk száma (házcsere, aktiváció) az O-gyűrűt viselőkkel összehasonlítva, míg a szájhigiénia és a betegek szubjektív tapasztalatai terén nem találtak különbséget [13, 15]. Egy német tanulmány a modernebb műanyag betétes rendszereket hasonlította össze a régebbi, tisztán fém mátrixú és fém pátrixú rendszerekkel. Eredményük szerint a műanyag betétes rendszerek retenciója jelentősen jobbnak bizonyult, és a fém felszínekkel ellentétben elhanyagolható mértékű kopást mutattak [26]. O-gyűrű esetén az implantátumok közötti tengelyeltérés maximum 10° lehet, mert nagyobb tengelyeltérés esetén a gumik elnyíródnak [22, 27], Locator esetén már 35° a megengedett tengelyeltérés, ilyen esetekben speciális betétek (piros, zöld) használata szükséges, amelyek puhábbak, így jobban ellenállnak a ki-be helyezéskor fellépő erőknek [11], A klasszikus megoldásokon kívül számos újdonsággal találkozhatunk a piacon. Ezek között már található tengelykorrekciós fejjel rendelkező rendszer is, excentrikusán elhelyezett gömbretenciós fej, és számos méretvariáns. Egy olaszországi ötéves követéses vizsgálat 21 olyan pácienst vizsgált, akiknek csak a középvonalba helyeztek be egy implantátumot, és azt gömb-
