Fogorvosi szemle, 2013 (106. évfolyam, 1-4. szám)
2013-12-01 / 4. szám
146 FOGORVOSI SZEMLE ■ 106. évf. 4. sz. 2013. esetnek megfelelő therapiás eljárások kombinációja vezet(het) eredményre. Általános megállapítások és kezelési elvek [1] • Multicausalis megbetegedés. A kiváltó okok systematikus megszüntetése (redukciója) a legfontosabb [6], • CMD tünetei hasonlóak más mozgásszervi megbetegedésekhez. • Fájdalomcsillapítás és mozgáskorlátozottság megszüntetése az első lépés, mert gyakran csak ezután lehet - a differenciáldiagnózistól függően - az oko(ka)t felismerni. • Az eredményes kezelés alapja a pontos diagnosztika. • Az első fogorvosi beavatkozás mindig reverzibilis tevékenység legyen. Ha eredményes, ezt követ(het)ik a definitiv (végleges) fogorvosi kezelések. Ha a fogérintkezések olyanok, hogy nem lehet reverzibilis beavatkozással funkciótherapiát végezni, akkor a fogakon történt beavatkozások mindig ideiglenes megoldások legyenek. Ha hatásosnak bizonyult, következhetnek az irreverzibilis beavatkozások: occlusiós korai érintkezések/zavarok becsiszolása, prothetikai eljárások, fogszabályozó kezelések. • A kezelést a betegség súlyossági fokának megfelelően, esettől függően és mindig egyénre szabottan (individuálisán) kell folytatni. • A definitiv therapiával tudjuk a funkcionálisan optimális, panaszmentes állapotot stabilizálni. Ezzel fejezzük be kezeléseinket, és a beteget gondozásba vesszük. • Állkapocs-ízületi műtét csak akkor indokolt, ha a funkciózavar oka morfológiailag igazolható, következetes és adéquat konzervatív therapiával az nem szüntethető meg, NI. a beavatkozás kielégítő eredménnyel jár(hat). • Funkciótherapia szempontjából symptomatikus és causalis kezelést különböztetünk meg. Előbbivel általános tüneti redukciót érhetünk el, akár az okok pontos ismerete nélkül is. Ha occlusiós zavar a kiváltó ok, akkor annak megszüntetése sínek segítségével történhet, ellenkező esetben, ezen beavatkozás „csak" tüneti kezelés. Rágószerv funkcionális állapotától függő kezelési elvek [6, 50] 1. Kiegyenlítődési zavar (dekompenzáció vagy regreszszív adaptáció) esetében • amennyiben a fogérintkezés a kiváltó ok, a definitiv fogorvosi kezelés előtt, mindig systematikus funkciótherapia végzendő; • symptomatikus funkciótherapia és/vagy fiziotherapia is segíthet kompenzált állapotba jutni; • ha az occlusiós ok kizárható, fogorvosi funkciótherapiára nincs szükség. 2. Szubjektív tünetek nélküli (kompenzált) állapotban (hibás működés kiegyenlítődése a funkció megtartása érdekében): a funkciózavar occlusiós oka megszüntetendő, ugyanis a rágószerv labilis funkcionális állapotban van. 3. Fiziológiás állapotban: minden fogorvosi beavatkozásnál a gnathológiai szempontok figyelembe vétele/ érvényesítése szükséges funkcionális, profilaktikus szemlélettel. Kompenzáció (occlusiós zavaroknál) jellemzői 1. Minden occlusiós zavar izomtónus fokozódással jár. 2. A rágószerv ezeket a zavaró korai érintkezéseket igyekszik korrigálni. 3. A zavaró/korai fogérintkezések parafunkciókat vált(hat) nak ki, ami 4. rövid idejű, intermittáló izotónikus neuromuscularis tevékenységgel jár. 5. A reverzibilis occlusiós trauma elől a túlterhelt fog igyekszik „kitérni” Dekompenzáció jelei 1. Ha a védőreflex kiesik, az érintett fogakra a terhelés mértéke fokozódik, időben meghosszabbodik. 2. A dekompenzált neuromuscularis reflexek motorikus „nyugtalansághoz” vezetnek 3. Bruxizmus alakul ki (a fogak nem funkcionális célból végzett összeszorítása, csikorgatása) 4. A craniomandibularis rendszerhez kapcsolódó craniocervicalis és craniovertebralis- struktúrák egymásra is hatnak [39] A systematikus funkciótherapia [6, 41] A rágószervi funkciózavarok az izmok túlterheléséből adódóan, az izomtónus fokozódásával és az érintett szövetek strukturális elváltozásával járnak. Csak a fogorvos, a fiziotherapeuta és a páciens kölcsönös, aktív együttműködése vezet tartós eredményre. A fogorvos feladata: • parafunkciós tevékenység csökkentése, occlusiós interferenciák megszüntetése [35], • az izomtónus normalizálása [42], • a túlterhelt, nem adaptálódott szövetek tehermentesítése. A fiziotherapeuta • a kezelést akadályozó, vagy azt befolyásoló izomzati és ízületi következményes tüneteket, ill. elváltozásokat kompetenciájába tartozó kezelésekkel megszünteti, hogy aztán motiválás és instruálás alapján a páciens a kóros, funkcionálisan előnytelen működési zavarokat tudatosan korrigálni tudja. Gyakran interdisciplináris kezelés szükséges, hiszen az okok és tünetek más szakterületre is lokalizálódhatnak. A fogorvos az occlusiós zavarok, a fiziotherapeuta az ízületi- és izomakadályok (ízületi tok rövidülése, izom-contractura, izomtónus változása), az orthopéd szakorvos a systematikus mozgásszervi okok megszüntetésére törekszik [6, 38].
