Fogorvosi szemle, 2012 (105. évfolyam, 1-4. szám)

2012-06-01 / 2. szám

62 FOGORVOSI SZEMLE ■ 105. évf. 2. sz. 2012. ° Summe score Keime = patogén baktériumtörzsek koncentrációja együtt Eredmények A peri-implantitiszes csoport és a kontrollcsoport pá­cienseinek leleteit négy vizsgálati időpontra (T1=30 nap, T2=60 nap, T3=90 nap, T4=120 nap) osztva találhat­juk a grafikus táblázatban (II. táblázat). A kontrollcso­portnál a legszembetűnőbb posztterápiás változások az mBOP-, mPII-, PAI-2-érték és a baktériumkoncentráció esetén észlelhetőek. A közepes tasakmélység kivételé­vel, amely esetében a T1-T4 intervallumban enyhe sta­tisztikai emelkedés tapasztalható, a további paraméte­reknél nem volt szignifikáns változás. A peri-implantitiszes csoportnál posztterápiásan a T2 időpontban a PTV-, PPD-, PGE-2-, PAI-2, mBOP- érték és a baktériumkoncentráció jelentősen csökkent. Megbeszélés A tanulmány során a peri-implantitiszes csoportnál és az egészséges kontrollcsoportnál mért paraméterek eredményei egyértelműen különböznek. A terápiát meg­előző értékek eltérése a gyulladt és gyulladásmentes peri-implantáris közegben ugyanúgy kimutathatóak a tasakmélységben, papillavérzésben, mint ahogy a Pe­­rioteszt-metódussal mért implantátum stabilitásban és a baktériumkoncentrációban is. Ezek az eltérések nem meglepőek, sokkal inkább megerősítik a mért paramé­terek fontosságát úgy a peri-implantitisz diagnosztiká­jában, mint a későbbi kontrollvizsgálatoknál. Posztterá­piásan a statisztikailag szignifikáns értékkülönbségek arra engednek következtetni, hogy egy „restitutio ad in­tegrum” nem következhet be. A Maximo [32] és Mombelli [2] által megvizsgált peri-implantitiszes pácienseknél a tanulmányban leírt terápiát követően a papillavérzés (mBOP) javulását bizonyítják. A peri-implantáris tasak­mélység (PPD=mm) jelentős csökkenése a terápiás ke­zelések nyomán részben arra is visszavezethető, hogy a sebészeti kezelés alatt a peri-implantáris mukóza re­dukciója is történik. A zárt (nem invazív) terápia során pedig a gyógyulás a duzzadt fogíny lohadását is ered­ményezi. Az IL-1B-koncentrációeltérések egy peri-imp­lantitiszes és egy egészséges szulkuszban Hultin és mtsai [9] tanulmányai szerint nem eltérők, viszont Ataoglu és mtsai [33] vizsgálatai nyomán koncentráció­különbségeket találtak az enyhén és az erősen gyulladt peri-implantáris ínyszövetnél (p<0,05). Murata és mtsai [34] is szignifikánsan emelekedett IL-1B-koncentrációt találtak a peri-implantitiszes pácienseknél, szemben az egészséges páciensek implantátumaival. Az általuk megvizsgált peri-implantitiszben szenvedő betegek ese­tében a szulkuszváladékban található 3 immunológiai faktor (IL-1B, PGE2, PAI2) egyes esetekben statisztika­ilag szignifikáns eltéréseket mutatott a T1-T4 időinter­vallumban, anélkül azonban, hogy ez egyértelmű, klini­­kailag releváns javulást jelentene. Az egészséges kontrollcsoport egyedei a prophylak­­tikus kezelés, mint álterápia után enyhe, a leletekből kivehető javulást mutattak. A plakkmennyiség, a papil­lavérzés és a bakteriális koncentráció csökkent, viszont a GCF, IL-1 ß, PAI2 és PGE2 a T1-T2 időintervallumban nem változott. Az enyhe javulás annak is betudható, hogy a páciensek esetleges motivációja a szájhigiénét illetően ebben a vizsgálati periódusban javulhatott. Az a tény, hogy a peri-implatitiszes pácienseknél a terápiát követő kezdeti javulást mutató, klinikai és mikrobiológi­ai értékek a vizsgálat idejének a végére újra a terápiát megelőző értékekre estek, egy nem átütően hatásos terápiára, vagy a peri-implantáris közeg reinfekciójára enged következtetni [35, 36, 37, 38]. Renver és mtsai vizsgálatai során nem találtak egyértelmű eltérést a ki­induló leletek és a terápiát követő leletek között [39, 40]. Az összes felsorolt és összességében nem egyértelmű megfigyelés ellenére, az általunk végzett tanulmány so­rán vizsgált páciensek dokumentumai rávilágítanak ar­ra a tényre, hogy a papillavérzés, a tasakmélység, az implantátumstabilitás és a peri-implantáris szövet minő­ségének megállapítására, másrészt a posztoperatív szi­tuáció körülbelül egyéves megfigyelési idejére egyszerű állapotfelmérésre is alkalmasak. Klinikai szempontból az immunológiai leletek nem bizonyultak informatívnak. A felvetett elmélet pontosítására egy nagyobb létszámú pácienscsoport és egy hosszabb időintervallumot felöle­lő tanulmány lenne alkalmas. Irodalom 1. Engel E, Gomez RG, Axmann-Krcmab D: Effect of Occlusal Wear on Bone Loss and Periotest Value of Dental Implants. Int J Prosthodont 2001; 14: 444-450. 2. Mombelli A, Lang NP: Antimicrobial treatment of periimplant infec­tions. Clin Oral Impl Res 1992; 3: 162-168. 3. Quirynen M, van der Mei HC, Bollen CML, Schotte A, Maréchal M, Doornbusch Gl, et al.: An in vivo Study of the Influence of the Surface Roughness of Implants on the Microbiology of Supra- and Subgingi­val Plaque. J Dent Res 1992; 72: 1304-1309. 4. Isidor F: Loss of osseointegration caused by occlusal load of oral implants. Clin Oral Impl Res 1996; 7: 143-152. 5. Miyata Y, Kobayashi Y, Araki H, Motomura Y, Shin K: The influence of controlled occlusal overload on periimplant tissue: A histologic study in monkeys. Int J Oral Maxillofac Implant 1998; 13: 677-683.

Next

/
Thumbnails
Contents