Fogorvosi szemle, 2012 (105. évfolyam, 1-4. szám)
2012-09-01 / 3. szám
106 FOGORVOSI SZEMLE ■ 105. évf. 3. sz. 2012. jük, hanem bizonyos szájüregi, általános és psychés kórképek tünetének. A rossz lehelet azonban igen jelentősen befolyásolhatja az érintett egyéni családi és szociális életét, interperszonális kapcsolatait. A lehelet illata, akár az egyéb testszagoké, még napjainkban is intim témának számít, ezért az érintettek közvetlen környezetében élők (családtagok, munkatársak, barátok) sokszor vonakodnak konfrontálódni velük, de ez idővel, a kapcsolatok kerülése miatt szociális problémákhoz vezethet. Az emberek egy része egyáltalán nem képes megítélni, és nem érzi saját leheletének objektíve rossz illatát. Ennek hátterében a szaglóapparátus az egyébként intenzív szaghoz való adaptációjában rejlik. A lényegesen ritkábban előforduló extraorális eredetű halitózis kezelést igénylő általános kórképekre hívhatja fel figyelmünket, s így a beteg megfelelő szakorvoshoz való irányítása, és az esetleges betegség kezelése időben megvalósulhat. A vizsgálómódszerek, illetve megfelelő műszerek kifejlesztése és standardizálása tette lehetővé, hogy valós felméréseken alapuló epidemiológiai vizsgálatokat végezzenek a múlt század 70-es éveitől kezdődően [10, 15, 24, 29]. Az epidemiológiai adatok felvételéhez pontos diagnózis szükséges. A pontos diagnózis gyakran a kórokot is felfedi és a szükséges terápiás lépéseket is előrevetíti [32]. A legtöbb irodalmi adat, mintegy 50%-ra becsüli a telkoriságára vonatkozólag számos tanulmány közöl adatokat. Egy indirekt felmérés eredményeként az amerikai fogorvosszövetség 1995. évi kongresszusán a megkérdezett fogorvosok 92%-a nyilatkozta, hogy hetente legalább hat halitózisban szenvedő pácienst lát el [10], Egy Japánban végzett vizsgálatban 2672 személyt vontak be, és 6-23%-ban volt jellemző a halitózis előfordulása [17], Az Egyesült Államokban egy 60 évnél idősebbekre kiterjedő vizsgálat a vizsgált személyek 24%-ánál talált valamilyen mértékben rossz szagú leheletet [26], Más szerzők a középkorú populációban 50%-ra teszik a jelenség előfordulási gyakoriságát, különösen a reggeli ébredés után [22], Vizsgálati eredmények alapján elmondható, hogy a nők és a férfiak megközelítőleg egyenlő arányban szenvednek halitózisban [22], bár a diagnosztizált páciensek körében több a nő. Ez a tény talán azzal magyarázható, hogy vélhetőleg gyakrabban fordulnak szakemberhez [22]. A halitózis előfordulási gyakorisága növekszik az életkor előre haladtával [22], Ugyanakkor, egy fiatal felnőttek körében végzett svájci tanulmány eredményei szerint a megkérdezetteknek mindössze 17%-a nem tapasztalta még soha, hogy rossz szagú a lehelete [6]. A halitózis kórokai között leggyakrabban szájüregi elváltozásokat találunk (90%). Az esetek 10%-ában extraorális halitózisról beszélhetünk, melynek hátterében szisztémás körfolyamatok állnak. Arra vonatkozó-I. táblázat A halitózis csoportosítása eredet szerint Csoport Jellemző I. Valódi halitózis- nyilvánvaló, szociálisan már elfogadhatatlan rossz illat A)Fiziológiás halitózis- Az illat forrása a szájüreg, főleg a nyelv - dorsoposterior felszíne, pathológiás ok nem észlelhető, -Táplálkozási faktorok kizárása B)Patológiás halitózis 1.) Orális-a szájüreg kóros állapota okozza, főleg a nyelvlepedékből származik, melyet patológiás tényezők módosítanak (xerostomia, parodontitis) 2.) Extraoralis-forrás: légutak, gastrointestinalis traktus - belsőszervek hematogén úton a tüdőn át II. Pseudo-halitózis -A beteg állandó panaszai ellenére mások nem éreznek rossz illatot - javul a szájhigiéne tökéletesítésével, és tanácsadással III. Halitophobia- A kezelés ellenére a beteg továbbra is panaszkodik a halitózis érzetéről, pedig sem objektív, sem szociális tényező nem bizonyítja a halitózis meglétét jes populációra vetített valódi halitózis előfordulását j lag, hogy az orr-melléküregek, gyomor-bél traktus gyui[20], de felmérések összesítésén alapuló számítások ladásai és egyéb megbetegedésekkel együtt milyen szerint is 85 milliót meghaladó halitózisban szenvedő gyakran lép fel a halitózis jelensége, sajnos nem áll páciens él a világon [16], A halitózis előfordulási gya- I rendelkezésre irodalmi adat [13, 30, 33],
