Fogorvosi szemle, 2011 (104. évfolyam, 1-4. szám)
2011-03-01 / 1. szám
6 FOGORVOSI SZEMLE ■ 104. évf. 1. sz. 2011. regionálisan szinte teljes átfedést mutatott. A felmérés egyik legnagyobb eredménye, hogy a tüdőszűrő állomásokhoz kapcsolódva olyan személyeket is meg tudtunk vizsgálni, akik egyébként nagy valószínűséggel nem látogattak volna el fogorvosi rendelőbe. Eredményeink a CPI-indexet használó nemzetközi felmérésekhez hasonló képet mutat. Pilot és Miyazaki felmérésükben azt találták, hogy az európai lakosság körében, 40 éves korban 5-15%-os a súlyos parodontitis aránya [28]. Hazánkban a 35-44 éves korcsoportban a CPI 4-es érték 6%-os előfordulását detektáltuk, ami a Skudutyte-Rysstad és mtsai által végzett 2007- es norvég vizsgálatban talált arányhoz hasonló (CPI 4 érték 7%) [31]. L A hazai lakosság CPI-értékeinek alakulása férfiak és nők között megegyezik azon egyesült államokbeli felméréssel, mely szerint a férfiak általában rosszabb szájhigiénés és parodontális állapottal rendelkeznek, mint a nők. Hasonló képet mutatnak a fejlett ipari országokban serdülőkornak és fiatal felnőttek körében végzett felmérések tapasztalatai is [2, 14, 16, 20, 33]. Jelen kutatásunk a WHO adatbank epidemiológiai eredményeivel egybehangzóan azt mutatja, hogy a parodontális megbetegedés prevalenciája és súlyossága az életkor előrehaladtával nő [37], Ha a korcsoportokra vonatkozó értékeket a fiatalabb csoportoktól az idősebbek felé vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a CPI 0 értékek, azaz az egészséges parodontium aránya az életkor növekedésével fokozatosan csökken. A tendencia a 75 év fölötti korcsoportban fordul meg, ennél a korosztálynál kis emelkedés volt tapasztalható: az itt gyakoribb egészséges parodontium feltehetően a jobb szájhigiénének köszönhető. Eme korcsoportban az idősebb személyek az átlagosnál valószínűleg egészségesebb életvitelt folytattak, amihez a magasabb fokú szájhigiéné is hozzátartozott, így a megtartott maradó fogazat parodontiuma is egészségesebb. A parodontális megbetegedések előfordulásában jelentkező regionális különbségek sem hagyhatók figyelmen kívül. A szociális és gazdasági faktorok Magyarországon is összefüggésben vannak a parodontális mutatókkal, de a férfiak esetében ez hangsúlyosabb, mint a nőknél. Az egyes régiók lakosságának szájegészségi állapota hűen tükrözi a földrajzi elhelyezkedés szerint változó egészségügyi mutatókat [21]. A legtöbb epidemiológiai tanulmányban szignifikáns különbségeket figyelhetünk meg a különböző társadalmi rétegek (különböző anyagi helyzetben levő, különböző iskolázottságú emberek) parodontális státusza között. Az Egyesült Államokban például 10-20% közötti különbséget állapítottak meg a magasabb és alacsonyabb társadalmi rétegek között a parodontális megbetegedések prevalenciáját illetően és hasonló eredményeket mutatott a brazil felnőttek körében végzett felmérés is [3, 6]. Hazánkban e tendenciával párhuzamban, a gazdaságilag legfejlettebb közép-magyarországi régióban (Budapest és környéke) leggyakoribb a CPI 0 (16%) és CPI 1 (9%), ugyanakkor ebben a régióban a legritkább a súlyos parodontitis CPI 4, (6%). Vizsgálatunk adatait Czukor 1985-ös és 1991-es, valamint Szőke és Petersen 2000-es adataival összevetve 2 évtizedet áttekintve vizsgálhatjuk a hazai 35- 44 éves lakosság parodontális állapotának változását (4. ábra). £{*«*<*$ hV)v4rt*s FofU Tit* 4-5r\m Tn ó- n CM* CPU CPU CPU CPU 4. ábra A hazai 35-44 éves lakosság parodontális állapotának változása 1985 és 2006 között A 20 éves periódus során, a rossz szájhigiénét jelző CPI 2-es érték előfordulása volt a leggyakoribb (1985, 51%; 1991,71%; 2000, 62%, and 2006, 55%). Az enyhe parodontitis körülbelül a 35-44 éves lakosság 20%át érinti (1985, 26%; 1991, 15%; 2000, 22% és 2006, 23%). Vizsgálatunk során magasabb százalékban találtunk súlyos parodontális elváltozást jelző CPI 4-es értéket (1991,2%; 2000, 3%; and 2006, 7%), mint a korábbi felmérésekben. Következtetések A nagyszámú beteg vizsgálatán alapuló parodontális állapotfelmérés az egész populáció vonatkozásában reprezentatívként értékelhető, de felfele torzít. A torzítás abból adódik, hogy a betegek kiválogatásakor és a betegszám meghatározásakor betartottuk a kutatási protokoll kritériumait, viszont nagy valószínűséggel állítható, hogy a tüdőszűrésen megjelenő és a fogászati állapotfelmérésen önként résztvevő egyének egészségtudatosabbak. A vizsgálat felhívja a figyelmet a hazai lakosság kedvezőtlen parodontális állapotára. A parodontális prevenció és a parodontális betegségek ellátásának hatékony megszervezéséhez a lakosság aktuális parodontális állapotát ismerni kell. Eredményeink irányt mutathatnak az egészségügyi döntéshozók számára, hogy mely pontokon szükséges mielőbb beavatkozni. Több olyan prevenciós programra lenne szükség,
