Fogorvosi szemle, 2010 (103. évfolyam, 1-4. szám)

2010-09-01 / 3. szám

85

FOGORVOSI SZEMLE ■ 103. évf. 3. sz. 2010.

A metszőfogak területére szabályozott szemfogak esztétikai hatásával kapcsolatban azt a megállapítást teszi, hogy a szemfog színe többnyire még mindig kevésbé üt el a szomszédos fogakétól, mint egy híd vagy korona mesterséges színe. De ha a szín és a forma mégis problémát okoz, ez esetben is lehetőség van az esztétikai korrekcióra. Egy kerámia héj még mindig kevésbé invazív megoldás, mint egy implantátum koronával [25].

Tuverson egyébként az elsők között, már 1970-ben, leírt egy esetet, amelynél a szemfogakat szabályozta a kismetszők helyére [26].

Hang ellenvéleményének adott hangot a foghiányok fogszabályozás útján történő kezelésével szemben. Felrótta, hogy a kezelési terv szinte minden esetben az esztétikai szempontok és az aktuális szkeletális státus alapján történik. Szerinte azon esetekben, amikor a szemfogat a hiányzó metszőfogak helyére szabályozzák súlyos funkcionális károsodással számolhatunk.

A részárás és a Hang szerint óhatatlanul bekövetkező felső frontretractio után, a mandibula anterior irányú növekedése leáll, és szinte kizárólag csak vertikális irányú növekedéssel számolhatunk a továbbiakban. A páciens archarmóniája és egyéni növekedési potenciálja így megbomlik, megváltozik. Hozzáteszi, hogy a frontrextractiót esetleg „Delaire-maszk” viseltetésével lehet ellensúlyozni.

A szerző még egy érdekes megállapítást tesz. Úgy véli, hogy a felső fogsor általa feltételezett beszűkülése és a mandibula nem kielégítő növekedése a nyelvtér és a légutak szűkülését is maga után vonja, így megnő az „obstructiv sleep apnoe” veszélye és valószínűsége. Azt feltételezi, hogy disztális irányba kényszerült nyelv zárhatja el a levegő útját. Javasolja, hogy szakítsunk az orthodontusok által diktált hagyományos szempontokkal és vessük el az orthodontiai részárást mint lehetséges kezelési eljárást [6].

Turpin szerkesztő még ugyanebben a számban reagál a Vestlake Village-i kolléga által felvetett problémákra. Elismeri, hogy Hang esetleg olyan szempontokat vet fel, amelyekkel a korábbi szerzők nem foglalkoztak, de hiányolja a bizonyítékokat, a hozzászóló vizsgálati eredményeinek, statisztikáinak konkrét ismertetését - már amennyiben léteznek. Ráadásul, ha Hang állításai igazak lennének, úgy a felső fogsorban extractióval megoldott esetek létjogosultsága is megkérdőjeleződne [24],

Kaplan arra, a többi szerző által valóban érthetetlenül figyelmen kívül hagyott szempontra hívja fel a figyelmet, miszerint a kezelési ten/ elkészítésekor döntő jelentőségű, hogy a páciens milyen szkeletális és dentális adottságokkal rendelkezik, milyen egyéb orthodontiai anomáliával bír, milyen Angle osztályba tartozik stb. Magyarán a kezelési terv elkészítése csak az egyéni sajátosságok figyelembevételével történhet, és nem kizárólag orthodontiai vagy protetikai, implantológiai megoldások között kell választanunk.

Kaplan példákat sorol fel. Megemlíti, hogy I. osztályú okklúzió esetén a részárás a molarisok mesialisálásával is jár, ami nem biztos, hogy kedvező változás a két fogsor viszonyát tekintve.

Ugyanakkor overjet, II. osztályú fogsorzáródás, teljesen torlódásmentes alsó fogsor esetén nem szerencsés rést nyitni a hiányzó felső fog pótlása számára, mert ez esztétikai és funkcionális szempontból is hátrányos lehet. A definitiv ellátásnak tehát az orthodontiai problémákhoz és az egyéni adottságokhoz kell igazodnia [9],

Wilson és Ding Daliásból ismét a fogszabályozó megoldásokkal szemben foglal állást [30]. A szerzők az implantátum hívei. Elismerik, hogy a fiatal korban elkészített hagyományos hidak legkésőbb a páciensek harmincas, negyvenes éveire tönkremennek, sokszor a pillérfogak károsodásával egyidejűleg. Úgy vélik azonban, hogy az osseointegrált implantátumok élettartama hosszabb, ráadásul utóbbiak szükség esetén könnyen cserélhetők a szomszédos fogak károsodása nélkül. Wilsonék két olyan 1998-as cikket is citálnak, amelyek egyértelműen az osseointegrált implantátumok hosszabb élettartamát bizonyítják a hagyományos 3 tagú hidakkal szemben [13, 17],

Szóvá teszik azt is, hogy a nagymetsző helyére szabályozott kismetszők, illetve a kismetsző helyére került szemfogak gyakran további esztétikai korrekciót igényelnek színük, nagyságuk, formájuk miatt - korona, kerámiahéj, alakformálás kompozittal, becsiszolás -, így az az állítás sem állja meg a helyét, hogy az ilyen típusú beavatkozások kevésbé invazívak, mint egy implantátum beültetése [12],

Turpin azon nyomban reagál az újabb hozzászólásra, és azt írja, hogy nem kérdőjelezheti meg az esztétikai szempontokat, okklúziót, a parodontium állapotát és a páciensek elégedettségét vizsgáló tudományos közlemények eredményeit, amelyek az orthodontiai részárást tartják jobbnak. Ugyanakkor elismeri, hogy a mindennapi gyakorlatban maga is gyakran választ gyorsabb , látványosabb eredményt hozó kezeléseket, például implantátumot. Hozzáteszi, hogy nyilván nem lehet egy fiatal páciensek körében végzett vizsgálat eredményeiből a húsz, harminc évvel későbbi állapotra következtetni. Leszögezi, hogy a kérdéskör megnyugtató lezárásához és az ítéletalkotáshoz hiányoznak az igazán alapos, nagy betegszámra kiterjedő, hosszú távú, követéses vizsgálatok.

Turpin megállapítja azt is, hogy vannak olyan általános szabályok a kezelési terv megalkotása során, amelyek egyértelmű útmutatást adnak a választandó terápiát illetően. Példákat is említ. Torlódott fogazatban helyesebb az orthodontiai részárás mellet dönteni, hiszen a hiányzó fog helyét felhasználhatjuk a torlódás kezelésére, réses fogazatban ugyanakkor célszerűbb valamilyen fogpótlást készíteni [22].

Waldron nagy számban kezel hasadékos gyermekeket. Véleménye az eredeti cikk szerzőiével esik egybe. Nem hiszi, hogy légzési nehézséggel kéne számolni a