Fogorvosi szemle, 2010 (103. évfolyam, 1-4. szám)
2010-06-01 / 2. szám
44 FOGORVOSI SZEMLE ■ 103. évf. 2. sz. 2010. Páciens és módszer A Pécsi Tudományegyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinikáján 2003. január és 2007. december közötti időszakban 3651 alsó bölcsességfog-eltávolítás (első szerző által) adatait elemeztük. Vizsgálatunkban esetkontroll-modellt alkalmaztunk. Azon műtétek, ahol a bölcsességfog eltávolítások után varratszedéskor IÁN funkciózavar lépett fel, az esetcsoportot alkották. Az IÁN funkciózavarát az alsó ajak bőrén (mentum tájékon) és az ajakpíron, az ún. két pont diszkriminációval (fogászati csipesz segítségével) és a bőr atraumatikus szúrásával (szonda hegye) vizsgáltuk, illetve hasonlítottuk az ép oldali területekhez. Természetesen a páciensek szubjektív panaszait (zsibbadás, hangyamászás, részleges vagy teljes érzéketlenség illetve fájdalmas, de csökkent érzékelés) szintén feljegyeztük. Ezen eredményeket jelen dolgozatban nem tárgyaljuk. Kontrollcsoport céljából teljesen random módon választottunk olyan alsó bölcsességfog-műtéteket, ahol az IÁN funkció sértetlen maradt. A kontrollcsoport 228 beteg (közülük 130 nőbeteg) alkotta, akiknél összesen 359 impaktált bölcsességfog-műtét történt. A műtétet megelőzően minden esetben OP röntgent készítettünk, melyet filmnéző és lupe segítségével értékelt az első két szerző (Sz. J. és L. E.). Követelményként támasztottuk, hogy a betegeknek ugyanazon panorámakészülékkel (Planmeca Proline PM 2002 CC; Helsinki, Finnország) készített preoperatív felvételeik legyenek. A felvételek közül 50 filmet három hónap elteltével ismét elemeztünk, hogy meghatározhassuk a kutatók egymáshoz és önmagukhoz viszonyított megbízhatóságát. A gyökérgörbületek meghatározásánál Bell és munkatársai leírását vettük alapul [2]. Az OP felvételek alapján a műtéti eseteket 3 kategóriába soroltuk. Az egyes csoportba a 45°-nál kisebb görbületű, a kettes csoportba a 45°-nál nagyobb, de 90°-nál kisebb görbületű és a hármas csoportba a 90°-nál nagyobb gyökérgörbülettel rendelkező fogak kerültek. A mérés mindig a legnagyobb görbületű gyökéren történt, füg-1. ábra. Sematikus ábra a gyökérgörbületek osztályozásáról getlenül attól, hogy az a mesialis vagy distalis gyökér volt (1. ábra). A canalis mandibulae és a gyökércsúcsok egymáshoz viszonyított relációját Miloro és DaBell [13] illetve Nakamori és mtsai [16] leírásai alapján vizsgáltuk, de tőlük némileg eltérő kategóriákat alkottunk. A canalis mandibulae és a gyökércsúcsok viszonyát illetve - ahol arról beszélhetünk - átfedésének mértékét a következőképpen osztályoztuk: 1. Az ér-, idegcsatorna és a gyökércsúcs láthatóan elkülönül, közöttük távolság látható. 2. A gyökércsúcs eléri a csatorna felső kortikálisát, közöttük észlelhető távolság nincs. 3. A gyökércsúcs a csatornára vetül (szuperimpozíció). 4. Legalább az egyik gyökércsúcs a csatorna alsó kortikálisán is „túlnyúlik”. 5. A röntgenfelvételen a reláció nem határozható meg egyértelműen. A módszer a canalis és a gyökércsúcs pontos távolságának mérésén is alapulhat, azonban fenti kategorizálás előnye, hogy nem igényel segédeszközt (pl.: tolómérő), és gyorsabb. A statisztikai elemzés az SPSS 15.0 (SPSS, Chicago, IL) és a StatsDirect 2.7.2 (StatsDirect, Altrincham, U. K.) programokkal történt. A vizsgálati csoportokat leíró röntgen- és egyéb jellemzők összehasonlító értékeléséhez a Mann-Whitney- és vagy a Fischer-, vagy a chi négyzet-tesztelést akalmaztuk. A szignifikánsnak talált gyökérgörbületeknél és csatorna-gyökércsúcs relációknál az esélyarányokat (odds ratio, OR) is meghatároztuk. A szignifikancia-szintet 5%-ban (p <0,05) határoztuk meg. Az elemzést végző szerzők önmagukhoz és egymáshoz viszonyított megbízhatóságát (intra-, interobserver reliability) Kappa-teszttel végeztük. Amenynyiben a kappa-érték 0,6-0,74 közé esik, azt az eredményt jónak, ha 0,75-nél nagyobb, azt kiválónak értékeltük. Eredmények IÁN funkciózavart 39 betegnél észleltünk (közülük 31 nőbeteg volt), 41 műtét során. Két páciensnél mindkét oldalon előfordult zsibbadás. A zsibbadásos betegcsoport átlagéletkorát 30,0±8,8 évnek (19 és 66 év között) találtuk a kontroli-csoport átlagéletkorát 28,4±11,8 évnek (15-77 év között) találtuk. A zsibbadásos betegcsoportot szignifikánsan idősebbnek találtuk (Mann-Whitney-teszt: p=0,020). A műtétek többségét, 61%-át (244/400) nőbetegeken végeztük. A nem és az IÁN sérülés között szignifikáns összefüggést találtunk. A sérült csoportban szignifikánsan több volt a nőbeteg, mint a kontrollcsoportban (chi négyzetteszt: p=0,080). A gyökérgörbületeket vizsgálva megállapítottuk, hogy 243/400 esetben 45°-nál kisebb, 108/400 esetben 45° és 90° közötti illetve 49/400 esetben 90°-nál nagyobb volt a görbület (I. táblázat). A Fisher-teszt segítségével szignifikáns összefüggést találtunk a legnagyobb gyökérgörbület (90°<) és az IÁN sérülések között (p=0,015). Az idegsérülés esélyarányát 2,65-nek találtuk ezen
