Fogorvosi szemle, 2010 (103. évfolyam, 1-4. szám)
2010-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 103. évf. 1. sz. 2010. 3-9. Szegedi Tudományegyetem, Fogorvos-tudományi Kar; Gyermekfogászati és Fogszabályozási Tanszék*, Szeged; Általános Orvostudományi Kar; Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Tanszék** Szkeletális elhorgonyzás: minicsavarok alkalmazása az impaktált szemfogak kezelésében DR. KOCSIS ANDRÁS*, DR. SERES LÁSZLÓ**, DR. KOCSIS-SAVANYA GÁBOR*, DR. KOVÁCS ÁDÁM** A szemfogak impakciója gyakori rendellenesség. Az esetek többségében a fog sebészi feltárása és ortodonciai extrúziója sikerhez vezet. A páciensek egy része elzárkózik a fogszabályozó ívek hosszú ideig tartó viselésétől, ezzel sokszor komoly nehézségek elé állítva a fogorvost. A fog ankilózisa esetén viszont a kezelés eredménytelen, a feleslegesen viselt fogszabályzó készülékek, valamint az esetleges mellékhatások komoly csalódást okoznak a beteg és a kezelőorvos számára egyaránt. Tanulmányukban a szerzők olyan módszert kerestek, amely lerövidíti a rögzített készülékkel történő kezelési időt, és lehetővé teszi, hogy csak akkor helyezzük fel a fogszabályozó ívet, amikor a fog megmozdult, s így biztosak lehetünk a kezelés sikerességében. Szerzők ortodonciai minicsavarokat helyeztek a fogmeder-nyúlványba szkeletális elhorgonyzás céljából, s ezek segítségével végezték a fogak kezdeti mozgatását. Öszszesen 28 páciensen 31 impaktált szemfog esetében alkalmazták ezt a módszert. Huszonhét extrúziót végeztek sikerrel (87%). Három alkalommal a kezelés eredménytelen volt ankilózis miatt, ezekben az esetekben a pácienseket megkímélték a fogszabályozó ív felesleges viselésétől, és a kezelés következtében esetleg kialakuló mellékhatásoktól. Egy esetben a csavart az ortodonciai kezelés megkezdése előtt kellett eltávolítani gyulladás és elviselhetetlen fájdalom miatt. Eredményeik azt mutatják, hogy az impaktált szemfogak kezelésekor a minicsavarok alkalmazását érdemes figyelembe venni. Kulcsszavak: szkeletális elhorgonyzás, ortodonciai minicsavarok, impaktált szemfogak, ankilózis Bevezetés Az angolszász szakirodalom az előtörési hajlamot nem mutató - retineálódott - fogakat, illetve az előtörésük közben akadályba ütköző - impaktálódott - fogakat egyöntetűen az impakció kifejezéssel jelöli. A felső szemfog impakciója az irodalmi adatok szerint 0,9-2% között van a népesség körében [6, 9, 10, 14], az ortodonciai kezelésre jelentkezők között az egyik leggyakrabban előforduló eltérés [21]. Az elő nem tört szemfogak többsége palatinálisan helyezkedik el. A leggyakoribb kezelési mód az impaktált fog sebészi feltárása, és rögzített fogszabályozó készülékkel történő extrúziója [3]. A kezelés hosszú, 12-32 hónapos időtartamát és sikerességét befolyásolja a páciens életkora, a fog angulációja, az okklúziós síktól való távolsága, valamint, hogy egy- vagy kétoldali elváltozásról van-e szó. Az élet-kor előrehaladtával a kezelés ideje megnyúlik és a sikertelen esetek aránya növekszik [2, 11, 23]. A fogszabályozás hosszú időtartama sokakat elriaszt a kezeléstől. A páciensek gyakori igénye, hogy minél rövidebb ideig viseljék a fogszabályozó készüléket. A szemfogak retenciójának egyik legjelentősebb komplikációja az ankilózis. Ebben az esetben a foggyökér cement- vagy a korona zománcállománya fuzionál az alveoláris csonttal. Ez a szövődmény 40 éves kor felett egyre gyakrabban fordul elő, de fiataloknál is bekövetkezhet [22]. Az ankilotikus szemfogak fogszabályozó kezelésekor a hiányt határoló szomszédos fogak intrudálódhatnak vagy billenhetnek, de a szemfog extrúziója nem lehetséges [24], Az eredménytelen kezelés mellett a feleslegesen viselt fogszabályozó készülék, és az ezzel járó költségek további komoly csalódást okoznak a páciensnek és az orvosnak egyaránt. Tanulmányunkban olyan megoldást kerestünk, amely lehetővé teszi, hogy a rögzített fogszabályozó készülék felhelyezése csak akkor történjen meg, amikor az impaktált fog megmozdult, és ezért biztosak lehetünk a kezelés sikerességében. Ehhez az ortodonciai gyakorlatban az utóbbi időszakban elterjedt, a fogmedernyúlványba behelyezett minicsavarokat használtunk. Ezek az eszközök ideiglenes szkeletális elhorgonyzást biztosítanak, lehetővé téve olyan irányú fogmozgásokat is, melyekre korábban nem volt lehetőség [20], A magyar és az angolszász irodalom sem rendelkezik egységes nómenklatúrával ezekkel az eszközökkel kapcsolatban. Többek között használatos a mikroimplantátum, miniimplantátum, minicsavar, ortodonciai csavar elnevezés is [19], Érkezett: 2008. szeptember 3. Elfogadva: 2010. január 12.
