Fogorvosi szemle, 2010 (103. évfolyam, 1-4. szám)
2010-03-01 / 1. szám
19 FOGORVOSI SZEMLE Elkészítésük egyszerű, nagyon kis foganyag-veszteséggel és minimális traumával jár, eltávolításuk esetén a fogak nem károsodnak. Hátrányuk elsősorban az esztétikát befolyásoló fémből készült hátlemez, amely a metszőfogak transzparenciáját ronthatja. A hidakat elsősorban egy fog hiányával rendelkező fiatalkorú páciensek esetében alkalmazzuk, főként a front és a felső moláris régióban. Készítésüket az intrakoronális horgonyoknál is már említett tényezők kontraindikálhatják [12]. (3. ábra) Konvencionális hidak Fiatal páciensekben mivel kifejezettebb a pulpakamra kiterjedése, a megnyílás veszélye miatt érdemes a fogak preparálásának elkerülése. Idősebb egyéneknél, és ahol a korábban már említett fogpótlások kontraindikáltak, az esetek többségében fémkerámia híddal pótoljuk a hiányzó fogakat. A foganyagveszteség ezek készítése során a legnagyobb, megfelelő előkészítés esetén azonban a hídhorgonyok jól rögzülnek a csonkokon, biztosítják azok teljes védelmét, valamint tartós eredményt nyújtanak. Fontos még a pontos széli záródás kialakítása, ezáltal a parodoncium védelme [9]. Implantátumok, implantátumokon elhorgonyzott fogpótlások A foghiányok ellátására megfelelő megoldásnak bizonyul implantátumok beültetése. Az implantáció lehetőségét számos tényező befolyásolja, köztük a páciens életkora, a hiányzó fogak száma, a rendelkezésre álló csontmennyiség, az immunrendszer és az anyagcsere bizonyos betegségei [30], Az állcsontok fejlődésének befejeződése; a sutura palatina mediana és a sphenooccipitalis synchondrosis csontosodása lányoknál 16-18, fiúknál pedig 18-21 éves korban következik be. Mivel ez nagy egyedi ingadozást mutat, implantációt 18 éves kor után javasolt végezni [5, 6], A hiányzó fogak helyén az állkapcsok, így a processus alveolaris sem fejlődik ki rendesen. Ilyenkor nincs elegendő hely az implantátumok behelyezésére, a műtét során pedig nagy az anatómiai képletek, így az arcüreg, valamint a nervus és az arteria alveolaris inferior sérülésének a kockázata. Ezekben az esetekben csontpótló műtétre van szükség az implantáció előtt. Erre a célra használhatunk autogén csontforgácsot önállóan vagy csontpótló anyagok használatával kombinálva, valamint autogén csontot. Az irányított csontregenerációt ezekben az esetekben felszívódó és nem felszívódó membránok alkalmazása segíti. A közvetlenül a hiányzó csont környezetében lévő csontszövet irányított növekedését, disztrakciós oszteogenezissel is elérhetjük [20]. ■ 103. évf. 1. sz. 2010. A kezelési terv szempontjából fontos a hiányt határoló fogak távolsága. Ez dönti el azt, hogy hány implantátumot lehet behelyezni a foghiány helyére. Ennek meghatározására alapos klinikai és radiológiai vizsgálatokat kell végezni. Bizonytalanság esetén, valamint a legpontosabb mérés érdekében, valamilyen 3D lehetőség vagy CT-vizsgálat indokolt. Az implantátumok pontos behelyezését segíti még a sebészi sablon alkalmazása is [7], A gyógyulás folyamata során az implantátum és a csontszövet között egy biológiai kapcsolat, csontintegráció alakul ki, amely lehetővé teszi a rágóerő átvitelét a mechanikailag megfelelő szilárdságú támasztószövetre. Implantátumok behelyezésére a legalkalmasabb az interforaminális terület a mandibulában, a legalkalmatlanabb pedig a maxilla moláris régiója, melynek vékony a kortikálisa és nagyrészt spongiózus a szerkezete [3, 7], A csontintegráció kialakulása után, az implantátumokra különböző típusú protetikai felépítményeket készíthetünk, így koronákat és hidakat is. A hidakat megtámaszthatjuk csak implantátumokon vagy összekapcsolhatunk vele fogakat és implantátumokat is. Az utóbbi esetben, az eltérő mozgathatóságú pillérek miatt az implantátumok túlterhelődhetnek, ez viszont káros feszültségeket, így felszívódást idézhet elő a csontszövetben. Ennek megelőzésére, amennyiben a vegyes megtámasztás mindenképpen szükséges, a fogpótlásba olyan kapcsolóelemek beépítése javasolt, amelyek bizonyos elmozdulási lehetőséget biztosítanak a különböző pillérek között [7]. Befejezés Irodalmi adatok szerint a csírahiány a leggyakoribb veleszületett fogazati rendellenesség [10, 13]. Mivel már gyermekkorban manifesztálódik, nagyon fontos a korai diagnózis, és a befolyásoló tényezők figyelembevételével a végleges kezelési terv elkészítése [24]. Multifaktoriális kórkép, így kialakulásában környezeti és genetikai faktorok is szerepet játszanak [8, 18, 21]. A csírahiány komplex genetikai hátterének a kimutatására napjainkban is folynak a vizsgálatok [14, 23]. Kutatásainkat az egyetemi klinikák és az Orálbiológiai Tanszék együttműködésében végezzük. Célunk, hogy a veleszületett fogazati rendellenességek, mint a csírahiány, oligodontia és a számfeletti fogak jövőbeni gyógyításához szükséges adatokkal szolgáljunk [26]. Az eredmények új diagnosztikus stratégiák kidolgozásához vezethetnek, elősegíthetik a betegségre való hajlam korai felismerését és előrevetíthetik a rendellenesség jövőbeni gyógyítását a génterápiás módszerek alkalmazásával. Irodalom 1. Akker DA, Akker JR, Sorensen SE: Effects of methods of enamel preparations on retentive strength of acid etch composite resins. JADA 1979; 99:185-189.
