Fogorvosi szemle, 2010 (103. évfolyam, 1-4. szám)

2010-09-01 / 3. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 103. évf. 3. sz. 2010. 103-105.

103

Emlékezés dr. Adler Péter fogorvos-professzorra, születésének centenáriumán

(1910-1983)

DR. MÁRTON ILDIKÓ, DR. KELENTEY BARNA

Adler Péter 1910. június 25-én született Makón. 1934- ben a bécsi egyetemen szerzett orvosi diplomát. Orvosi tanulmányai mellett a Bécsi Fogászati Intézetben fogtechnikai szakismereteket szerzett, majd elvégezte a kétéves fogszakorvosi tanfolyamot. 1936-ban a bécsi poliklinika kötelékébe lépett, ahol a fogszabályozó osztályon dolgozott két évig. Már fiatal medikus korában nemcsak a szűkebb fogorvostudománnyal foglalkozott, hanem - mint externista - bekapcsolódott a bécsi Élettani Intézet alapkutatási munkájába is. Később érdeklődése visszatért a fogorvostudomány területéhez. A kutatómunka iránti töretlen érdeklődés egész életpályáján végigkísérte.

A német bevonulással, 1939 tavaszán a légkör Bécsben megváltozott, s ezért Adler Péter doktor hazatért. Előbb Makón, majd Szentesen a Bugyi István vezette osztályon dolgozott és szerzett sebészi jártasságot. Két év után azonban innen is távoznia kellett, és Budapesten - Máthé Dénes fogorvos professzor védelme alatt - egy évig mint szakfordító dolgozott, ezzel biztosítva létfenntartását. 1943 őszén munkaszolgálatra hívták be, amelynek hányattatásaiból 1945-ben Kassán szabadult.

A Debreceni Stomatologiai Klinikán 1945 márciusában kezdte meg munkáját, ahol mint egyetemi magántanárt habilitálták, majd 1946-ban megbízták a klinika vezetésével. 1948-tól mint klinikai főorvos dolgozott,

és 1952-ben tudományos munkásságának elismerésével megkapta az orvostudomány kandidátusa fokozatot.

1953-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. Az orvostudomány doktora fokozatot 1957-ben nyerte el a fogváltás törvényszerűségével és időrendi lefolyásával foglalkozó disszertációjának megvédésével. Alig néhány évi klinikai működése alatt világviszonylatban is megbecsült és elismert tudományos központtá tette a Debreceni Stomatologiai Klinikát.

1945 és 1980 között Adler Péter professzor aktív időszakában, több mint 500 közlemény, könyv, könyvrészlet, monográfia, valamint disszertáció jelent meg a klinikáról, és ezzel az eredménnyel kiemelkedett a hasonló hazai intézmények közül. Nemcsak a Stomatologiai Klinikán volt élénk tudományos munka, hanem számos intézettel, klinikával alakított ki közös kutatási tevékenységet.

Adler professzor készségesen vállalta a tankönyvírás nehéz feladatát is. Záray, később Bánóczy professzorral írt könyve, a Konzerváló Fogászat, majd a Cariológia és Endodontia című tankönyv 6 kiadást ért meg, és fogorvosok generációi tanultak belőle. Az általános orvostanhallgatók számára írott Stomatologia című tankönyvét kétszer adták ki. Munkásságát a Semmelweis Orvostudományi Egyetem az Árkövyemlékérem adományozásával ismerte el.

Egykori tanítványai közül egy fő MTA Doktora fokozatot ért el, nyolcán nyertek megyei kórházi főorvosi kinevezést, illetve felügyelő főorvosi megbízatást, és hárman szereztek kandidátusi fokozatot. Tanítványai közé tartozott Orsós Sándor egyetemi tanár, a Központi Stomatologiai Intézet későbbi igazgatója.

Adler professzor 1951-től folyamatosan ellátta Hajdú Bihar megye stomatológus felügyelő szakfőorvosi feladatait. Nagy érdeklődéssel és hozzáértéssel foglalkozott az állami betegellátás tervezési és szervezési kérdéseivel is.

A magyar fogorvos-társadalom kiemelkedő személyisége és polihisztora volt. Ezt a közvélemény is elismerte, és ennek hatására a Magyar Fogorvosok Egyesülete elnökévé választotta. Számos, igen jelentős nemzetközi elismerésben is részesült: tagja volt a Hallei Leopoldina Akadémiának, az Európai Karieszkutató Társulat Elnökségének. Ez a társulat 1970-ben Debrecenben rendezte kongresszusát, ezzel is kifejezésre juttatva a kariesz epidemiológiai és a fluorral történő fogszuvasodás megelőzése terén végzett munkájának elismerését.