Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)

2009-04-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 2. sz. 2009. 83-84.

83

Minden magyar fogorvos ismert bölcsességén, szívén és a magunk által alakítandó jövőképén áll az MFE sorsa

Válságos időket élünk minden területen, a pénzpiacon, az oktatásban, az egészségügyben. Nem tudni, mit hoz a jövő. Tele vagyunk aggodalommal. Még mindig él azonban bennünk egy halvány remény, hogy a jövő alakítható azáltal, hogy segítjük az építő, az előbbre vivő dolgok megtörténését. A kiszámíthatóbb, jobb,

méltányosabb munkafeltételek, családunk és gyermekeink élhetőbb világának megteremtése érdekében mindennek a középpontjában a megélhetés, az oktatás és az egészségügy kell, hogy álljon. Csak megóvott vagy helyreállított egészséggel, egészséges tenni akarással, helyes irányú jól fejlődő környezetben tudjuk megtenni, amit válsághelyzetben tenni kell.

A válsághelyzetben, sok egyéb mellett, megrekedt a mi közös hajónk is, a Magyar Fogorvosok Egyesületének hajója, ami kincsekkel van tele. Benne van a magyar fogorvosok minden segítséget megérdemlő tudása, tapasztalata, gyógyítani akarása. Ebben a kialakult válsághelyzetben nem engedhetjük meg, hogy értékes, nagy múltú hajónk elsüllyedjen, és a zavaros vizekben soha többé ne legyen látható. Tennünk kell valamit az

MFE-ért! A Magyar Fogorvosok Egyesülete egyike hazánk legpatinásabb, legrégebbi múltú orvostársaságainak. 1878-ban alakult, és hamarosan tudományos folyóiratot is megjelentetett, a Fogorvosi Szemlét. A Fogorvosi Szemle alig valamivel fiatalabb, mint az Orvosi Hetilap, s a szakterület egyetlen tudományos folyóirata hazánkban. 2008-ban ünnepeltük megindításának 100 éves évfordulóját. Több mint százéves múltjával, közel 1000 megjelent számával közös, nagy értékű kincsünk. A Magyar Fogorvosok Egyesülete helyzete most válságossá vált. A fennmaradásáért kell küzdenünk. Taglétszáma egyre csökken, ahelyett, hogy emelkedne, hiszen minden évben több mint száz diplomát adunk ki frissen végzett hallgatóinknak, akiknek büszkén kellene csatlakozniuk a már idősebb, tapasztaltabb kollégáikhoz, ehhez a patinás társasághoz. A valóságban azonban a taglétszám sajnálatosan évről évre kevesebb.

Tudatában vagyok, hogy az utóbbi években sok minden beporosodott, és nem látszik már a por alatt az igazi érték, s hogy ebben a gyorsan változó, kiszámíthatatlan, értékrend nélkülivé vált világban mi is napról napra kedvetlenebbé válunk. Azt kérdezzük, miért pont én tegyek valamit, miért pont én harcoljak, hiszen a törekvéseimnek nincsen semmi eredménye. Nincsenek fülek, melyek a fogorvos-társadalom átható problémáit meghallgatnák és kezek, melyek panaszainkat megértve és jól kidolgozott jobbító célú javaslatainkat elfogadva, aláírásukkal engedélyeznék azok megvalósítását, lehetővé tennék helyzetünk javítását. Mégsem maradhatunk tétlenek, nem engedhetjük, hogy a válság még tovább terjedjen, és helyzetünk még kilátástalanabbá váljék. Együtt kell tennünk valamit! Szavunkat jól hallhatóan felemelve, egységes, erős, okos orvostársadalomként megszólalva a bajaink megoldása érdekében. Kitűzött céljaink elérésére csak egy együttgondolkodó, felelősségteljesen összefogó, a tenni akarását visszanyerő fogorvos-társadalom képes.

Azok a fogorvosok, akik hívó szavamat elolvasva úgy döntenek, hogy 2009-től tagságukat megőrzik, vagy eddig ugyan nem voltak az MFE tagjai, de készek a tagok sorába lépni, fontos döntést hoznak. Személy szerint kérek minden magyar fogorvost, hogy mérlegelje kérésemet, és erősítse az MFE-t. Ne érezzünk később lelkiismeret-furdalást, hogy elszalasztottuk az alkalmat. Egy fecske ugyan nem csinál nyarat, de ha sok fecskét látunk, tudjuk, hogy itt a nyár. Fia sok személy öszszefog egy értelmes cél elérése érdekében, és ez most nem lehet más, mint a nagy múltú Magyar Fogorvosok Egyesülete továbbélésének támogatása, akkor ezt meg tudjuk valósítani, akkor ennek a célnak az elérése sikeres lesz. Rajtunk, mindannyiunkon múlik, vajon si-