Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)

2009-02-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 1. sz. 2009.

5

fehér zománc hypoplasia, korona dilaceratio, gyökérelhajlás) és terápiáját; a sérült fog lehetőség szerinti megtartása, élpótlás, nagyfokú koronaelhajlás esetén javasolt csapos fogmű készítése [3].

A 2000-es években az Asahi Egyetem Fogászati Klinikájával kooperációban, a tejfog-intrúzió hatásának modellezését végezték el hazai szerzők. A kemény fogszövetben experimentálisán létrehozott traumás sérüléseket transzmissziós elektronmikroszkópos, CMR és röntgendiffrakciós, autóradiográfiás és immunhisztokémiai metodikákkal vizsgálták, hogy jobban megismerjék a baleset után létrejött elváltozások pathomechanizmusát.

Baleset következtében létrejött hypoplasiás zománc kristályszerkezete az a-tengely és a c-tengely irányában redukálódott. A zománchypoplasiák kialakulásában a zománcfejlődés szekréciós fázisában az ameloblastokban létrejött elváltozás a felelős. A beszivárgott albumin megköti a Ca-ionokat, és ez okozza a zománchypoplásiat [39],

Fejlődésben lévő maradófog traumás sérülése

Magyarországon először 1984-ben közölték a trauma következtében elhalt, még fejlődésben levő maradófogak ellátását. Ekkor a fogfejlődés befejeződésének elérésére a gyökércsatornába Ca(OH)2-pasztát, valamint jodoform-por és Chlumsky-oldat keverékét alkalmazták [40]. A 2000-es években irodalmi adatok és a Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a még fejlődésben lévő fogak esetében a Ca(OH)2 paszta segíti elő leginkább az apexifikációs folyamatot és a „félig melegített guttapercha” a legalkalmasabb végleges gyökértömésként.

Napjainkban a Ca(OH)2 mellett, az újnak számító mineral trioxid aggragate (MTA) is alkalmas a nyitott apex lezárására [38].

A tej- és maradófogak baleseti sérüléseinek felismerése, a korrekt diagnózis és a legkorszerűbb komplex ellátás speciális gyermekfogászati szaktudást igényel. A balesetek számának növekedése miatt is szükséges a gyermekfogászatot művelők számának növelése (rezidensek számának emelése, a gyermekfogászat területén dolgozók egzisztenciális - szociális gondjainak csökkentése, magasabb bérezés, az OEP pontok Ft-értékének emelése, a beavatkozások pontszámainak növelése). A korábbi években hasonló gondokkal foglalkozott több közlemény. Már 1963-ban felmerültek a gyermekfogászat gondjai és jövőbeni feladatai. Tóth P [41] fő célként határozta meg, hogy minden gyermek részesüljön rendszeres fogászati ellátásban, a caries előfordulása csökkenjen és legyen elegendő számú gyermekfogorvos.

A téma az 1970-es években ismét előtérbe került, a gyermekfogászati ellátás időszerű kérdései Magyarországon címmel. A szerző beszámol az iskolafogászati ellátás hiányosságairól, szervezési, munkaórát érintő, finanszírozási, szakmai felügyeleti változásokat lát szükségesnek a gyermekfogászat hatékonyabb, eredményesebb működése érdekében [8].

A cél ma sem változott. Megvalósítása részben teljesült, sajnos napjainkban ismét egyre aktuálisabb a téma. Kardinális kérdés privatizációs világunkban, az iskolafogászati rendszer megmaradása és megfelelő számú gyermekfogorvos képzése.

Köszönetnyilvánítás: A szerzők köszönetét mondanak Dr. Karádi Ágnes, Dr. Topa Orsolya, Dr. Déri Katalin, Dr. Pataki Katalin, Dr. Gábriel Mátyás rezidens orvosoknak a jelen dolgozat témáját képező eredeti publikációk kigyűjtésében végzett értékes munkájukért.

Irodalom

1. Ackermann A, Nemes Gy: Közlekedési balesetek és az arcsérülések dinamikájának vizsgálata Fogorv Szle 1973; 66: 84-89.

2. Andreasen JO, Andreasen FM: Textbook and Color Atlas of Traumatic Injuries to the Teeth. Munksgaard, Copenhagen, 1994.

3. Balaton P, Tarján I, Kéri I, Szívós I: A tejfog intrusio következményei és terápiája Fogorv Szle 1987; 80: 309-311.

4. Bodoki I, Domokos Gy: Lemezes fogpótlások a gyermekfogászati gyakorlatban. Fogorv Szle 1984; 77: 11-14.

5. Bruszt P: A felső állcsont belsejébe luxált fogak újbóli erőtörése. Fogorv Szle 1958; 51:133-136.

6. Bruszt P: A felső állcsontba luxált fogak sorsa 10 évvel a trauma után. Fogorv Szle 1967; 60: 79-83.

7. Cholnoky M, Pongrácz P: 9 éves gyermek maradó nagymetszőjének sikeres replantatiója. Fogorv Szle 1965; 58: 282-284.

8. Czukor J: A gyermekfogászati ellátás időszerű kérdései Magyarországon Fogorv Szle 1972; 65: 323-326.

9. Czukor J: Maradó metszők kóros gyökérfelszívódása a gyermekkorban. Fogorv Szle 1971 64: 312-315.

10. Csorba L: Ambuláns szájsebészetre utalt dentális fractúrák elemzése. Fogorv Szle 1987; 80: 195-197.

11. Csörögi I: Maradó frontfogak baleseti sérülései és ellátásuk a gyermekkorban. Fogorv Szle 1976; 69: 273-275.

12. Dénes J, Kéry I, Linder Zs, Szívós I: Baleset során luxált fogak sínezésének új módszere. Fogorv Szle 1982; 75: 212-215.

13. Dóczy J: Állcsonttörések sínes kezelése. Fogorv Szle 1948; 41: 331-334.

14. Ertl J: A háborús arc- és állcsontsérülések kezelése. Fogorv Szle 1941; 34: 183-189.

15. Gábris K, Tarján I, Rózsa N, Kéri I, Dénes J: Gyermekkori baleseti sérülések 10 év ambuláns beteganyagában. Fogorv Szle 1996; 89: 195-201.

16. Gadány L, Ertl J: Az alsó állkapocs lövéses töréseinek sebészi és fogászati kezeléséről. Fogorv Szle 1915; 8: 129-138.

17. Hidasi Gy, Czukor J: Tejfogsérülések előfordulásának gyakorisága. Fogorv Szle 1997; 90: 307-309.

18. Jakabházy I: Rosszul gyógyult háborús állkapocssérülések sebészi ellátása. Fogorv Szle 1941 ; 34: 190-195.

19. Kéri I, Dénes J: Sérült metszőfogak ideiglenes borítása „Scutan”koronával. Fogorv Szle 1980; 73: 232-234.

20. Kéri I, Klébert L, Gratzer M: Klinikai tapasztalatok élpótlások készítésekor. Fogorv Szle 1985; 78: 80-82.

21. Kocsis AG: Az arc- és állcsontok lövéses sérüléseinek kezelése Wassmund szerint. Fogorv Szle 1943; 36: 40—47.

22. Kocsis AG: Háborús állcsontsérülések. Fogorv Szle 1943; 36: 99-105, 119-134.

23. Kocsis AG: Ritka gyermekkori sérülés a felső nagy metszőkön. Fogorv Szle 1932; 25: 261-263.