Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)

2009-04-01 / 2. szám

44 FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 2. sz. 2009. ziós aranyöntést, amit számos módosítás (Preisecker, Rosenzweig) követett. Az öntésre alkalmazott beágya­zóanyag expanziója kompenzálta az arany kontrakció­ját. A módosítás másik előnye volt, hogy az így előállí­tott öntvény felszíne simább lett, így csökkent az inlay szájba helyezése után a fogra történő rádolgozás szük­ségessége. Magyarországon a Mayer-Maves, Preis­­ecker és Rosenzweig készülékek a 30-as évek ne­héz gazdasági viszonyai között nem terjedtek el, ezért Máthé kidolgozott egy olcsóbb, módosított változatot, ami alkalmas volt expanziós aranyöntésre [40]. Az arany inlay mindig prioritást élvezett az amalgám­töméssel szemben. Elkészítése azonban az arany ma­gas ára miatt jelentős többletterhet jelentett a páciens­nek. Ez vezetett az ezüst és más fémötvözetekből (ezüst-palládium) készült inlayk alkalmazásához. Az ezüst oligodinámiás hatása előnyt, míg a felületén képződött fekete esüstszulfid réteg képződése hát­rányt jelentett alkalmazásában [72, 73], 1934-ben ol­vashatunk az „Ergo nemesfémről” amelynek 8-as és 10-es változatát javasolták betétkészítésre. Az ötvö­zet az arany és ezüst mellett palládiumot tartalmazott [2]. A betétekhez a lenyomatok az üreg típusától füg­gően készülhettek indirekt és direkt lenyomatvételi módszerrel. A direkt mintázásra ajánlott és használt kék viasz az üregből történő eltávolításkor és/vagy szállításkor sérülhetett. A 60-as években a gyorsan kötő akrilát Renit kereskedelmi forgalomba kerülésével lehetőség adódott betétek Renittel történő direkt min­tázására. Prágai 1966-ban tapasztalatait a követke­zőkben összegezte: a Renit az üregből torzulásmente­sen eltávolítható, ugyanakkor jelzi a hibás preparálást (nem lehet, vagy csak töréssel lehet eltávolítani), és visszapróbálása, illetve szállítása nem igényel különö­sebb óvatosságot [57], Az öntött aranybetétek széli záródását a galván technika tovább javította. Keller és mtsai porcelánbo­rítású aranybetétek (arany) széli záródását vizsgálta a behelyezést követően. Indirekt lenyomat alapján az aranyváz az egyik csoportban öntéssel, a másik cso­portban galvántechnikával készült. Az öntési techniká­nál a mintára viaszból készült betét került öntésre, míg a galvántechnikánál a mintára (megfelelő előkezelés után) közvetlenül vitték fel az aranyat. A két módszer közül a galvántechnikával készült betét esetén szig­nifikánsan kisebb résszélességet kaptak, mint az ön­téssel készült betét esetén. A résszélesség azonban egyik esetben sem haladta meg az American Dental Association (ADA) 8-as specifikációjában javasolt 35 mikron résszélességet [24, 25]. Kaán és Eichner 17 évvel a szájba helyezés után vizsgálta aranybetétek széli záródását. Azt tapasztalták, hogy 35 mikronnál nagyobb résszélességek sem vezettek szükségszerű­en secunder caries kialakulásához [22]. Az aranybetétek - bár funkcionálisan előnyösebbek voltak, mint a porcelánból készült betétek - a frontfo­gak területén kozmetikai hátrányt jelentettek. Ezért főleg a metsző és szemfogak labiális és az első és második premoláris buccalis illetve gyakrabban me­­sio-approximális felületeire kiterjedő szövethiány pót­lására porcelánnal kombinált fémbetéteket is alkal­maztak. Az első a 20. század elején készített kombi­nált inlay nem volt más, mint a fog megmaradt ép szö­vetállománya és az aranyinlay által alkotott kazettába egy porcelánbetét készítése, mely történhetett fólia­módszerrel vagy fólia nélkül. Újításnak számított, ami­kor Máthé a porcelánt közvetlenül az aranyra égette, így a kevesebb munkafázissal egyszerűsítette a folya­matot, és a lapos porcelánnak erősebb tartást biztosí­tott. Az ilyen típusú kombinált inlay készítéséhez azon­ban csak az alacsony olvadáspontú porcelán volt hasz­nálható, amelyek közül a 33 színben kapható Jenkins inlayporcelán volt a legelterjedtebb. A preparálás so­rán a kavitás azon széleit, amely mellé a porcelán ke­rült, megközelítőleg 90 fokban készítették elő, míg azon széleket, amelyek az arannyal érintkeztek erő­sen letompítva, lekerekítve preparálták, azért, hogy az aranybetét széleit a foghoz polírozhassák [38, 39]. Az aranyinlay pontosságát és a kerámia inlay esztétikáját kombinálta a galván-kerámia inlay a moláris területen [23, 24]. Készítése mind a fogorvostól, mind a tech­nikustól jó felkészültséget és együttműködést kíván. A galván kerámia inlayk széli záródása az előállítási technológia miatt kiváló [25], ugyanakkor helyigénye mind az aranyénál, mind pedig a porcelánénál nagyobb [23]. Kaán és mtsai a kerámiával leplezett galváninlayk készítése kapcsán felhívják a figyelmet, hogy a széli záródás a rágásra igénybe vett területeken a színarany szélek alacsony kopásállósága miatt romolhat, vala­mint fontos a rögzítésre használt cement szemcsemé­rete, sűrűsége, hogy biztosítani tudjuk a betét helyére kerülését [23]. Szabó 1914-ben a fogszövet pótlására az arany mel­lett a porcelánbetéteket ajánlja. Ez idő tájt az ember­fog-, állatfog- és műfogrészletekből illetve kaucsukból készült betéteknek már csak történeti jelentősége van. Az üveget pedig magas ólom- és arzéntartalma miatt már teljesen kiszorította a porcelán. A porcelán nem­csak funkciójában, hanem esztétikájában is megfelelt a követelményeknek. Az olvadáspont alapján a porce­lánnak két csoportját különböztették meg. Az alacsony hőfokon olvadókat, amelyeknek olvadáspontja az arany olvadáspontja (1075 aC) alatt van, illetve az arany ol­vadáspontja fölött olvadó porcelánokat. Az alacsony olvadáspontú porcelánból készültek az arany- vagy platinafóliára égetett porcelánbetétek. A retenció fo­kozására a betét legtestesebb részén, vagy a kavitás oldalfalán szükség szerint alávájásokat (amit a lenyo­matvétel előtt elzárnak) helyeztek el. A fólia vastagsága a cementtel történő rögzítés után cementcsíkot hagyott maga után, rontva a betét széli záródást és esztétikai hatását [41, 63]. Brill 1930-ban alkalmazott eljárása a körülményes fólia-lenyomatvételt fölöslegessé tette [41]. Az indirekt módszerrel vett lenyomat alapján Brillet II anyagból készült a minta, amire közvetlenül égették a porcelánt. A fólialenyomat elhagyásával jobb

Next

/
Thumbnails
Contents