Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 1. sz. 2009. 3-6. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika, Budapest A tej- és maradó fogak baleseti sérüléseivel kapcsolatos szemléletváltozás jellemzői a Fogorvosi Szemlében 100 év alatt megjelent közlemények alapján DR. TARJÁN ILDIKÓ, DR. GÁBRIS KATALIN A különböző külső erőbehatások (közlekedési balesetek, sport- és munkahelyi balesetek, esés, ütés, verekedés) a test egészén belül leggyakrabban a fejet, így az oro-maxillofacialis régió képleteit érik. Statisztikai adatok szerint a közúti balesetekben több mint 70%-ban sérül a fej. Ugyancsak magas a kisgyermek- és iskoláskorban a fejet, ezen belül a fogakat érő baleseti sérülés. A fogak baleseti sérüléseinek ellátásában, napjainkban egységes nemzetközi elvek érvényesek. A szerzők közleményükben áttekintést adnak arról, hogy a 100 év alatt a Fogorvosi Szemlé ben megjelent dolgozatokban hogyan változtak a kezelési elvek és alakult ki a mai korszerű szemlélet. Kulcsszavak: fogak baleseti sérülései, fractura, luxatio, sínezés, apexificatio A fog, és így az oro-maxillofaciális régió az emberi test legexponáltabb része, ezért a különböző külső erőbehatások (közlekedési baleset, sport, játék, verekedés, munkahelyi balesetek) leggyakrabban a fejet érik. Különböző statisztikai adatok azt mutatják, hogy pl. közúti balesetekben több mint 70%-ban sérül a fej, míg más balesetekben ez az arány kb. 30% [24], Ugyancsak magas a kisgyermekkorban és gyermekkorban az esésből származó sérülések aránya. Bölcsődében, óvodában, iskolában a játékkal és sporttal kapcsolatos balesetek, ezen belül a fogak (tej, maradó) sérülései érdemelnek különös figyelmet [2, 11, 15]. A gyermekkori fogbalesetek nemzetközi irodalma igen gazdag és a kezelési elveket tekintve az egyik legkorszerűbb. A téma feldolgozásában kiemelkedő Andreasen [2] szerepe, aki számos ország statisztikai adatait összegyűjtve határozta meg a gyermekkori fogbalesetek ma is érvényes osztályozását és a kezelési elveket. Jelen dolgozat célja annak vizsgálata, hogyan alakult az elmúlt száz évben a fogbalesetet szenvedett gyermekek komplex ellátásának szemlélete és módszere a Fogorvosi Szemlében megjelent közlemények alapján. 1908-tól az ötvenes évek végéig a közlemények alig foglalkoztak a gyermekkori fogbaleseti sérülésekkel. Kivétel 1932-ben Kocsis [23], aki gyökérfraktura esetét mutatja be - amely kezelés nélkül 13-15 éven át panaszt nem okozott, el sem színeződött - hangsúlyozva, hogy a gyermekek regenerációs készsége nagy. 1915-1918-ig a közlemények zöme a háborús traumás sérülésekről szól. A kaucsuksínek, drótsínek, intermaxilláris segédkészülékek, reponáló készülékek, Érkezett: 2008. október 20. Elfogadva: 2008. október 29. siklósínek használatát ismertetik a szerzők [16, 28, 33]. A harmincas években is elsősorban az állcsonttörések rögzítési, sínezési lehetőségeiről számolnak be és hívják fel a figyelmet a korai kezelés fontosságára [34, 35]. Rehák [32] Wipla drótkötések módjait mutatja be. A 40-es években ismét a háborús állcsontsérülések ellátása került előtérbe [14, 18, 21, 22, 26]. Szenthe [36] felhívja a figyelmet, hogy az állcsontsérülések a rágószerv funkcionális zavarához vezethetnek, és kiemeli a drótsín alkalmazásának fontosságát. Molnár [27] a protetikusok bevonását javasolja az állcsontműtétek végzése előtt. Dóczy [13] szerint az ortodonciai, konzerváló fogászati, valamint a sebészeti tevékenység egyensúlya eredményezhet sikeres kezelést az állkapocstöréseknél. Bár ezek a közlemények - érthetően - elsősorban a háborúban sérültek ellátási módszereiről szólnak, köztük több olyan található, amelyekben a dentális sérülések ellátása sinezéssel (is) történt. Dóczy [13] 1948-ban megjelent dolgozatában pedig fontos szemléletváltást találunk: az állcsonttörések sínes kezelésében megjelenik a komplex fogászati-sebészi ellátás igénye. Baleseti fogsérülések előfordulási gyakorisága A traumás fogsérülések fontosságát igazolja az 1960- as években történt felmérés. 100 közlekedési balesetet szenvedett beteg közül 70 esetben a fejre is lokalizálódott a sérülés. A fejsérülések 8-10%-a maxillo-faciális tájékon történt [1].
