Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-02-01 / 1. szám
22 FOGORVOSI SZEMLE jelentésüket a 2005-ös 15. ICDMFR közgyűlésén Cape Townban, Észak-Afrikában is prezentálniuk kellett. Ezt követően a jelentést módosításra visszaadták. A módosított jelentést 2006 novemberében terjesztették elő az IADMFR Oktatási sztenderdekért felelős bizottságának, a vezetőségnek és a tanácsnak, majd 2007 februárjában az IADMFR végrehajtó bizottságához is eljuttatták. Az itt bemutatott végső tervezetet, mely magában foglalja a végrehajtó bizottság tagjainak, valamint a vezetőségnek a javaslatait, elfogadásra terjesztették elő az IADMFR vezető bizottságának kétévente megrendezésre kerülő vezetőségi értekezletén, majd ezt követően 2007-ben Pekingben, Kínában a 16. ICDMFR közgyűlésén elfogadásra került. Az átdolgozott anyag célja, hogy egy oiyan dokumentum kerüljön napvilágra, mely korszerű irányelveket jelöl ki a dentomaxillofaciális radiológia egyetemi képzéséhez. A sztenderdek a program fejlesztését hivatottak elősegíteni. Bevezetés Manapság már széles körben elfogadott, hogy sem a fogorvos-gyakornokok, sem a fogászati röntgenaszszisztensek/technikusok nem készíthetnek röntgendiagnosztikai felvételt megfelelő előképzettség nélkül [1-3]. Gyakorló fogorvosoknak és fogászati röntgendiagnosztikai eszközöket kezelő személyzetnek is az alábbi területeken elméleti tudást és gyakorlati tapasztalatot is magába foglaló tréninget kellene végezniük: 1. Sugárzás létrehozása, sugárvédelem és az ionizációs sugárzással kapcsolatos törvény által előírt kötelezettségek funkciójukat tekintve ugyanolyan fontosak, mint az orvos vagy az asszisztens személye; 2. a diagnosztikai radiológia fontos területe a fogászati gyakorlatnak. A képzés alapja Törénelmileg a fogászati és maxillofaciális radiológia egyetemi képzését meghatározó oktatási sztenderdek kidolgozásánál az olyan tananyag modellt használták, mely iránymutatást biztosít, hogy mi képezi a specifikus témákhoz tartozó anyagokat vagy a „törzsanyagot” [3-8]. Az oktatás során ezt a modellt a kompetencia-alapú képzés (CBE) váltja fel. Másként elnevezve használják a bizonyíték-alapú képzés (EBE), az eredményalapú képzés (OBE) valamint az értékközpontú tananyag (VBC) fogalmakat is. Ezt a modellt több ország fogászati képzését felügyelő bizottsága integrálta a tananyagba, közöttük az Egyesült Államok [9, 10] és Anglia [11], A közelmúltban bekövetkezett európai uniós bővülés és az ahhoz kapcsolódó direktívák megalkotása az európai országok fogorvos-képzéseinek összehasonlítható és elfogadható sztenderdjeit és kompetenciáját eredményezték [12-15], Ezek az intézkedések 102. évf. 1. sz. 2009. modem szemlélettel sokkal inkább az oktatás végeredményére helyezik a hangsúlyt, mintsem a képzés folyamatára vagy tartalmára. A CBE nemcsak a törzsanyagot foglalja magába, hanem a hallgatói tanulási tapasztalatokat és értékelés módszereit, melyek a végzéshez elengedhetetlen tudást, képességeket és értékeket dokumentálják. Ezek a dokumentumok tartalmazzák azon kompetenicákat/ képességeket is, melyeket egy végzős orvosnak precízen és hatékonyan folyamatosan teljesítenie kell. Az új végzős hallgatókat felkészítő programoknak kognitív (alapvető tudás), érzelmi (szakmabeli felelősségvállaláshoz kapcsolódó értékek) és pszichomotor (klinikai és pre-klinikai) dimenziókat is figyelembe kell venniük. Ezen képességek feltehetően kompetencia-méréseken vagy tanulmányi eredményeken keresztül lehet mérni. Használatosak még a törzs kompetencia, alapképesség, alapvető kompetencia továbbá előtanulmány elnevezések is. Kompetenciával kapcsolatos megállapítások Előszó A fogászati és maxillofaciális radiológia egyetemi képzésében használt kompetenciarendszerek az Egyesült Államokban, Angliában és Európában kidolgozott alapelvekre és koncepciókra épülnek. A Függelék A speciális kompetenciarendszereket foglal magába az általánostól a specifikusig, minden egyes fejezetben. Átfogó jellegűek és tartalmazzák az oktatási hierarchia tárgykörének, a főbb kompetenciáknak és a támogató kompetenciáknak a megértését. A Függelék B speciális tananyaghoz kapcsolódó témaköröket tartalmaz. Minden megállapítás az alábbi szerkezetre épül: 1. Tárgykör 2. 1.1. Főbb kompetencia 3. 1.1.1. Támogató kompetencia 4. 1.1.1.1. Alapvető képesség Bár számos numerikus hierarchia került publikálásra [9-15], ez a bizottság az alábbi szerkezetet használja, amely a DMFR képzésben legjobban alkalmazható: 1. Klinikai tárgykör 2. Kommunikációs tárgykör 3. Szakmaspecifikus tárgykör 4. Menedzsment tárgykör Tárgykör Ezek a tárgykörök magukba foglalják a fogászati praxis során felmerülő általános fogászati- és maxillofaciális radiológiai gyakorlat széles szakmai tevékenységeket és vonatkozásokat. A tárgykörök lényege, hogy ösztönözzék az egyetemi képzésben annak a tananyag struktúrának és folyamatának létrejöttét, amelyek sokkal átfogóbbak, interdiszciplinárisak, sem mint azokét, amelyek részterületekre koncentrálnak.
