Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-08-01 / 4. szám
144 FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 4. sz. 2009. ményeinek száma 13 [103, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 115], nem elsőszerzős közleményei nem voltak. Munkásságának jelentős része a teljes alsó lemezes fogpótlás alaplemezének kiterjesztésével, annak finom részleteivel, a klinikai munkafázisok, ezen belül főleg a funkciós lenyomat kivitelezésével foglalkozik. Az alsó teljes lemezes fogpótlás stabilitásának fokozásában a Kemény-féle fogfelállítási rendszert tartja elsődlegesnek. A központi záróharapásos helyzet meghatározása során elsőként az alsó harapási sablont faragjuk be úgy, hogy front területen a harapási sablon magassága 2-3 milliméterrel alatta maradjon az ajakpírnak, ezt nevezzük statikai vonalnak. Ezt követi a felső harapási sablon kialakítása a központi záróharapásos helyzetnek megfelelően. A fogfelállítás folyamán először az alsó front fogakat állítjuk fel, majd a kis és nagyőrlők kerülnek felállításra. Az alsó molárisok íve követi az alsó fogatlan állcsontgerinc ívét. Kemény-féle fogfelállítási rendszer szerint a második nagyőrlőket nem állítjuk fel, ezzel a rágófelszín nyílirányú redukcióját valósítjuk meg. Az alsó próbafogsor elkészítése után állítjuk fel a felső próbafogsorban a műfogakat. A Kemény-féle fogfelállítási rendszer alkalmazása során nem jön létre kiegyensúlyozott artikuláció. Munkásságáért Kemény Imre 1950-ben Kossuth-díjban részesült. Kaán Miklós A szerző közleményeit a Fogpótlástani Klinikáról jegyezte. A Fogorvosi Szemlében közölt közleményei alapján munkásságának jelentős részét a komplex funkcionális szemlélet megfogalmazása és a gyakorlati protetikába való átültetése, valamint a teljes lemezes fogpótlások viselésének hangképzési vonatkozásainak elemzése teszi ki. A Fogorvosi Szemlében megjelent elsőszerzős közleményeinek száma 28 [73, 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 101], nem elsőszerzős közleményeinek száma (kivéve utolsó szerzős cikk) 3 [62, 70, 71,], utolsószerzős közleményeinek száma 3 [28, 38, 135]. A Kaán-féle fogfelállítási rendszer része a szerző által kidolgozott komplex funkcionális személetnek. A komplex funkcionális személet lényege, hogy a teljes lemezes fogpótlást felszínrendszernek tekinti. Megkülönböztetünk polírozatlan felszínt (az általunk használt terminológia szerint mucosalis felszínt), polírozott felszínt, valamint okkluzális felszínt (rágó, illetve metsző). Minden felszínt individuálisan a páciens klinikai anatómiai adottságainak megfelelően kell kialakítanunk a fogpótlások tökéletesebb stabilizációja érdekében. A mucosalis felszínt a funkciós lenyomattal, a polírozott felszínt a próbafogsor ellenőrzése során, a rágó, illetve metsző felszínt a központi záróharapásos helyzet meghatározásakor, illetve a fogfelállításkor képezzük ki individuálisan. A fogak felállításakor a frontfogak területén az esztétikai követelményeket, a moláris fogak területén a stabilitást, a funkcionális szempontokat helyezzük előtérbe. Az interalveoláris távolságot 2/3-1/3 arányban osztjuk el úgy, hogy az 1/3 rész az alsó fogpótlásra jusson. Ez az arány a klinikai-anatómiai viszonyok részletes elemzése során, annak függvényében V2-V2 arányra módosulhat, de semmiképpen nem fordulhat meg a felső javára. A Kaán-féle fogfelállítás során a nyíl irányú redukciót úgy valósítjuk meg, hogy az utolsónak felállított alsó moláris mögött legalább egy őrlőnek megfelelő helyet szabadon hagyunk az alaplemezen. Ezt elérhetjük úgy - ha az alsó fogatlan állcsont íve elég hosszú - hogy felállítjuk az első és második kis- és nagyőrlőt is, de ha a fogatlan állcsont íve rövidebb, akkor a második kisőrlőt, vagy a második nagyőrlőt elhagyjuk. Természetesen ezekben az esetekben az elhagyott alsó műfogak antagonistáját is el kell hagynunk, így alakítva ki a megfelelő okklúziós egységeket. Az alsó molárisokat csak a stop vonalig állítjuk fel, ez gyakorlatilag megfelel annak a követelménynek, hogy az utolsónak felállított alsó moláris mögött legalább egy őrlőnek megfelelő szabad nyeregfelszínt hagyunk az alaplemezen. Stop vonalnak nevezzük azt a jelölést, amelyet a funkciós mintára rajzolunk, meghatározva azt a helyet, ahol az alsó fogatlan gerinc disztálisan élesen emelkedni kezd. Amikor a szájvizsgálat során (inspekció, palpáció) nem látható a gerinc lefutásában markáns emelkedés, akkor a stop vonalat úgy húzzuk meg, hogy arányosan elosztva a felszínt legalább egy molárisnyi rágófelszíni redukciót eredményezzen. Amennyiben a stop vonal mögé is fogat állítanánk, az ide kerülő falat jelentős billentő hatást gyakorolhatna az alaplemezre. A molárisok vestibuloorális redukcióját a gyári fogak keskenyítésével, vagy mechanikus blokk molárisok alkalmazásával hajthatjuk végre. Javasolt fémblokk molárisok használata a fogpótlás súlyának növelése céljából. Ezt a molárisok területén alkalmazott nehézakrilát alkalmazásával is fokozhatjuk. A Kaán-féle fogfelállítási rendszer alkalmazása során nem alakul ki kiegyensúlyozott artikuláció. Prágai Géza A szerző közleményeit a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Karának Fogászati és Szájsebészeti Klinikájáról, a Fogpótlástani Osztályról jegyezte. A Fogorvosi Szemlében megjelent elsőszerzős közleményeinek száma 10 [184, 185, 186, 187, 188, 189, 190, 191, 192], nem elsőszerzős közleményei nem voltak. A Fogorvosi Szemlében közölt közleményei alapján munkáságában a teljes alsó lemezes fogpótlások alaplemezének kiterjesztésével, annak elméleti és gyakorlati vonatkozásaival foglalkozott. Rendszere szerint az alaplemeznek, mely szilikon funkciós lenyomat alapján készül, ne szabad kiterjednie a lingualis tasakba, mert a klinikai-anatómiai viszonyok szerint a kiterjesztés rontja a teljes lemezes fogpótlás stabilitását. Állításait ana
