Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-06-01 / 3. szám
114 FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 3. sz. 2009. Külön hangsúlyt fektettünk a páciens szájhigiénés instruálására, Chlorhexidin tartalmú öblítőszerrel való többszöri szájfertőtlenítést javasoltuk. Az első héten minden nap kontrolláltuk a műtéti területet, mechanikusan, vattával és hidrogén-peroxidos oldattal megtisztítottuk a sebet és környékét. 7. ábra 4 évvel később, a páciens foga teljesen panaszmentes Mindennapos observatio során megfigyeltük, hogy a replantált fog az első pár nap után fixálódott, mobilitása jelentősen csökkent, majd a műtét utáni 14. napon olyan stabillá vált, hogy a drótot is eltávolítottuk, kontroll röntgenfelvételt készítettünk (6. ábra). A fog sta-8. ábra Kontroll röntgenkép 4 évvel később, gyógyult periapicalis területtel bilitását periotesttel folyamatosan ellenőriztük. Ez egy non-invazív, elektronikus készülék, amely egy objektív mérési eredményt ad a periodontium a fog koronájára kifejtett, meghatározott terhelésre adott reakciójáról. A mérési tartomány -8 és +50-es érték között van. Nyitott, illetve zárt fogsor esetén a normálérték, a -5 és +10 közötti tartományba esik. Példánkban a kapott érték a műtét után 11-es, a sín levételekor 9-es volt, a további kontrollok alkalmával 5-ös értéket mértünk (Periotest®-Gulden). Három héttel a beavatkozást követően a fistulanyílás felszívódott, a fog teljesen stabillá vált és a páciens panaszmentes lett. Ettől az időponttól a betegünket havonta, majd negyedévente kontrolláltuk. 4 év elteltével elmondhatjuk, hogy replantációnk sikeres volt, a beteg klinikailag panaszmenetes (7. ábra), a kontroll röntgen képen gyógyult periapicalis csontszövetet láttunk (8. ábra). Sajnos az alkalmazott üvegrionomer anyag sajátossága, hogy nem ad röntgenárnyékot, így a retrográd gyökértömést a kontroll röntgenen nem tudtuk ellenőrizni. Megbeszélés Összegségében elmondhatjuk, hogy a fogmegtartó kezelések sebészi megoldásai a fog „megmentésének” az érdekében sikeresek lehetnek. Ezt támasztja alá Grossman egy, az 1980-as évek közepén, a columbiai Orvosi Egyetemen tartott előadása, melyben 20 replantációs esetet mutatott be 20 évvel a műtét után. Minden egyes fog funkcionálisan és klinikailag panaszmentes volt, habár az összes fog esetében megfigyelhető volt az ankylosis és a külső resorptio, ami a régi replantációs elveknek tudható be. További feljegyzésekben már arról olvashatunk, hogy a modern replantációs elvek alapján végzett műtétek 86 esetének egyikénél sem figyelhető meg a resorptio, vagy az ankylosis 4-10 évvel a beavatkozás után [6], A beavatkozás sikerét sok tényező befolyásolhatja, a leginkább döntő szempont talán a replantációs eset kiválasztása. A replantáció indikációi általában a nagyőrlő fogaknál érvényesülnek. Ezeknél a fogaknál fordulhat elő leggyakrabban, hogy a gyökerek amputáció szempontjából nehezen hozzáférhetők, vagy különböző anatómiai okok miatt nem kivitelezhető a resectio (sinus maxillaris, n. alv. inferior közelsége), perforáció keletkezik hozzáférhetetlen területen, illetve az ismételt endodontiai kezelések sikertelenek maradnak. A replantációs eljárás legérzékenyebb pontja a fog atraumatikus, egy darabban történő eltávolítása, a periodontalis ligamentumok épségének megóvása (amit a modern replantációs elvek már figyelembe vesznek). A sikeresség feltétele a gyökér szerencsés anatómiai formája (kúp alakú, nem szétálló gyökérzet). A sikertelenség leggyakoribb oka a replantáció során létrejövő kontamináció, ezért rendkívül fontos faktor a replantációs műtét ideje és szervezettsége. A fog 10-15 percen túl nem lehet szájon kívül, anélkül, hogy a ligamentális sejtek ne sérülnének, ezért nagyon fon
