Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-06-01 / 3. szám
105 FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 3. sz. 2009. le, ahol lehetséges antigénnek, hasonlóan más szerzőkhöz, a hő-shock-proteint (HSP) tartják [70], Ismert azonban, hogy a lézió keratinocitái is képesek HSP m-RNS expresszálni [74], Arra a megállapításra, hogy az OLP kialakulása bizonyos antigének megjelenéséhez kötött, az elváltozás T-lymphocytáinak vß génjének csökkent expressziójából következtettek, amely oligo-, vagy monoklonális aktivációra utal [85]. Sugerman és msai megállapítása szerint a betegség klinikai viselkedését elsősorban az elváltozásban megtalálható helper és szupresszor aktivitással bíró T-sejt kiónok aránya határozza meg [73]. A fentiek mellett az OLP patogenezisében számos pro- és anti-inflammatórikus citokin termelődésének tulajdonítanak szerepet, köztük az IL-2, IL-4, IL-10, TNF-a, TGF-B1 [67], Érdekes módon az IL-4 és az IL-10 termelődése nem a lézionális T sejtekhez kötött, ugyanakkor a betegek szérum citokin szintjeinek emelkedése volt kimutatható [72]. Carozzo és msai a TNF-a és INF-y polimorfizmusát vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a jelenség befolyással bír az OLP hajlamra [15]. Az eddigiekben említett mechanizmusok vezetnek a típusos klinikai kép kialakításához létrehozván az apoptózis és a sejt proliferáció eltérő szintű, és egymáshoz viszonyítva különféle arányban való megjelenését. Az exocytosis jelensége, vagyis a hám stratum basale sejtjeinek fokozott apoptózisa feltételezhetően a szomszédos környezetben elhelyezkedő aktivált CD8+ sejtek működésének következtében jön létre [35]. Az apoptózist létrehozó faktorok mellett azonban egy, a sejtek proliferációját előidéző hatás is jelen van. Ugyanezen CD8+ sejtek ugyanis makrofág migrációt gátló faktort (MIF) és RANTES faktort is termelnek [84], Az már ismert tény, hogy a T-lymphocyták által termelt RANTES faktor képes a fokozott sejtproliferáció indukálására mind normál, mind pedig a tumoros sejtek esetében. A sejtek emelkedett osztódási rátája feltehetően válasz a subepithelialis T-lymphocyták által kiváltott, a bazális sejtrétegben bekövetkező degenerációra. A sejtproliferáció nem más, mint a hámfelület egységének megőrzésére irányuló jelenség. Abban az esetben azonban, amikor az apoptózis rátája meghaladja a proliferáció rátáját, a klinikai képben megjelenik az atrófia, majd ezt követően az erózió. Ellenkező esetben, amikor a proliferációs ráta meghaladja az apoptózis rátáját, a fehér OLP (retikuláris, papuláris, plakk) léziók alakulnak ki [11,84], A keratinocita apoptózis elindításának több feltételezett útja van. Az első lehetséges mód, a makrofágok által termelt TNF-a a hámsejtek felszínén található TNF-a R1 receptorhoz történő kapcsolódása. A második feltételezés szerint a CD 95L T sejtfelszíni receptor a hámsejt felszínének CD 95 receptorával összekapcsolódva szolgáltatja az apoptózis beindulásához szükséges szignált. A harmadik lehetőség szerint a T-sejtek által kiválasztott granzyme B a keratinociták felületén lévő pórusokon át a sejtbe jutva szolgáltatja a sejthalál történéseinek elindítását lehetővé tevő jelet [71]. Az OLP prediszponáló faktorai Az OLP-t kiváltó, illetve esetenként exacerbációt előidéző faktorok között szerepelhetnek egyes gyógyszerek, fogászati gyakorlatban alkalmazott anyagok, melyek mind a galvanizmus, mind az allergia útján kiválthatják a betegséget, a belgyógyászati betegségek, a stressz, és nem utolsósorban a genetikai hajlam [15]. A krónikus stressz direkt szerepét az OLP kialakulásában nem sikerült megalapozni [64], Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy a különféle betegségek létrejöttében direkt vagy indirekt módon mindig szerepet játszanak a betegek által nem tudatosan kezelt pszichés stresszt okozó környezeti tényezők, az pedig, hogy ez milyen betegség formájában manifesztálódik, az genetikai hajlam kérdése [68]. A feltételezetten hajlamosító hatású gyógyszerek között említik: a COX-2-gátlókat [6], antidiabetikumokat, aranysókat, penicillamint, antivirális szereket, vízhajtókat [62], nem szteroid gyulladásgátlókat [30], maláriaellenes szereket [20] és angiotenzin konvertáz inhibitorokat [23]. A fogászati gyakorlatban alkalmazott anyagok közül típusosán a fémek - higany és nikkel - szerepelhetnek a leggyakrabban kiváltó tényezőként, esetenként pedig az akrilátok. Az említett anyagok etiológiai szerepének bizonyítása úgy tűnik nem elsősorban a „patch teszt”, vagyis epikután teszt segítségével történhet, hanem az adott anyag kontaktreakciót okozó hatását követően az eltávolítása utáni állapotjavulása [38]. Thornhill és msai általa végzett vizsgálatban az utóbb egyértelműen kontakt hyperszenzitivitási reakciónak bizonyuló léziók esetében is az esetek csak mintegy 70%-a mutatott pozitivitást a korábban elvégzett epikután teszt során [77]. Itt a fennmaradó esetekben felvetődik a galvanizmus mint lehetséges kiváltó faktor. Az OLP, beleértve a szájhigiénét és a dentális státuszt, nem mutatott összefüggést egyéb lokális faktorokkal [61], Nielsen és msa/nak vizsgálatai óta ismert az a tény, hogy a higany bizonyos körülmények között autoimmun válasz kiváltására képes [53]. Egérmodellben bebizonyították, hogy az autoimmun válasz megjelenése HLA haplotípushoz kötött, de létrejöttét a higany toxokinetikája jelentősen befolyásolja. Autoantitest típusosán csak egyes nukleáris fehérjék, köztük a fibrillarin ellen termelődnek. A jelenség megértését nehezíti az a körülmény, hogy számos olyan esetet figyeltek meg, amelyben az oki tényezőként gyanított anyagok eltávolításának hatására a léziók nem javultak, így nagy valószínűséggel egyéb etiológiai faktor/ok áll/nak a betegség hátterében. Az OLP létrejöttét többféle belgyógyászati betegség fennállásával is összefüggésbe hozták, köztük a diabetes és a hepatitis-C vírus (HCV) által kiváltott hepatitis. A diabetes esetében legkorábban Grinspan és msai vetették fel a két kórkép közötti lehetséges öszszefüggést [28], melyet más tanulmány is megerősített [32, 56]. Borghelli és msa/nak vizsgálatai alapján
