Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)

2009-06-01 / 3. szám

99

FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 3. sz. 2009.

irodalmi beszámoló, 1927]. Az esztétikai igények kielégítését a kerámiabetétek biztosították [Máthé D: Az öntött porcelánbetétekről, 1928]. A betétek rögzítésére és a tömések alábélelésére egyre több fajta cement állt a rendelkezésre [Romwalter A: A fogászati cementek, 1925; Petrovics L: Az alapozók, szigetelők, chémia-physikai tulajdonságai, 1927.].

A nemzetközi irodalom magyar nyelvű kivonatos ismertetése a lap megjelenésétől folyamatosan megtalálható. Részben külföldi cikkek, részben könyvek rövid fordításait olvashatjuk. Sajnos a forrásmegjelölés (évfolyam, oldal, év, kiadó) számos esetben hiányzik, ami érthető, hisz ebben az időben nem tulajdonítottak neki akkora fontosságot mint a ma kutatói. A publikációk témájának vonatkozásában a fémekkel [F. Schoenbeck: Zahnärztliche Metallkunde, 1926; Sterner-Rainer: Edelmetalllegierungen und Amalgame. 1930; Schoenbeck: Kurzer Leitfaden der zahnärtzlichen Metallkunde, 1931]; az esztétikus fogpótlásokkal [A. L. Le Gro: Zahnärztliche Porzellanarbeiten Berlin, Urban, 1928], a lenyomatanyagokkal [W. Bartels: Beitrage zum Kapitel des Sange- und Funktionsabdrückes, 1927; M. Spreng: Der Kauabdruck, 1932]; a részleges fogsorok készítésével [ K. Ch. Koller: Abnehmbare brücken und gestützte Prothesen, 1929; J. Schnur: Beitrag zur Metalltragplattenkonstruktion der Zahnprothese, 1930] foglalkozók mellett a komplett szakterületeket tárgyaló műveket is [E. Wannenmacher: Materialkunde, 1926; Ch. Bruhn, A. Kantorowitz, K Partsch: Handbuch der Zahnheilkunde. Zahnärztliche Prothetik, 1930] megtaláljuk.

1933-as évolyamtól kezdődően a kötetek a visszakeresések megkönnyítése céljából közlemény-összesítő (témák szerinti) tartalomjegyzékkel jelentek meg. A külföldi irodalom is tematizálva került ismertetésre, de sajnos az anyagtan igen ritkán nyert önálló fejezetet. Ez azért is meglepő, mert a tudományterület előretörését az is jelzi, hogy az 1936. évi, Bécsben megrendezett IX. FDI Kongresszuson az anyagtan már önálló szekciót kapott.

Ettől az időszaktól kezdve az anyagtan vonatkozásában új törekvések jelentek meg. Az anyagok öszszetételének (sajnos nem minden esetben) közlése mellett, számos, az anyagok szerkezetére, viselkedésére vonatkozó vizsgáló módszer került bevezetésre. Ezekről leginkább a külföldi cikkek átvétele, kivonatos ismertetése kapcsán szerezhettünk információkat, de magyar szerzők is írtak mélyebb elemzéseket [Bonyhárd B: Nemesítés vagy edzés, 1934; Hoff P: A fogászati fémtan alapvonalai, 1935],

A fogászatban felhasználásra kerülő fémek vonatkozásában a nem nemes fémek egyértelmű és nagyarányú előretöréséről beszélhetünk. Ezek már nemcsak árukban, hanem tulajdonságaikban is versenyre kelhettek az aranyötvözetekkel. A rögzített fogpótlások vonatkozásában új ötvözetként ekkor jelent meg az

ezüst-palládium (Palliag, Ergo). A nemesfémmentes, korona-híd munkák készítésére alkalmas fémek közül említést érdemel a nikkel-króm összetételű (Kontracid) ötvözetek széles csoportja, és a rozsdamentes fogászati acél, melyek közül is kiemelkedik a Wipla nevű német gyártmány. [Földváry I: Fehér fémek használata a fogászatban, 1938; Földváry I: Rozsdamentes nem nemes fémek szerepe a fogászatban, 1938; Molnár L: Aranypótló fémek és fémötvözetek, 1942.] Az eddigre általánosan elfogadott részleges lemezes fogpótlások alaplemezének és megtámasztásának tervezésére vonatkozó elvek gyakorlati kivitelezését szolgálta a nagy keménységű kobalt-króm-molibdén ötvözet (Vitallium) elterjedése [Bessenyei Gy: Rematin G. 1943]. Az ötvözőfémek közt az előbb említettek mellett megjelenik a wolfram, a vanádium, az iridium és a bérillium is. A nemesfém-tartalmú ötvözetekéhez viszonyítottan jelentősen olcsóbb nem nemesfém ötvözetek a lakosság szélesebb rétegei számára tették elérhetővé a fogászati ellátást. Megjelenik a tömeges fogászati ellátás új elnevezése a „szociális fogászat”, melynek németországi megvalósulásáról külön előadást is szerveznek Hauptmeyer (KRUPP): A nem nemes fémek jelentősége és használata a szociális fogorvosi gyakorlatban, 1937].

Az esztétika szerepének fontosságát jelzi, hogy igen sok publikáció foglalkozott a kerámiák (fémmentes illetve fém-kerámiai) összetételével, de még inkább feldolgozásával [König J: A fémalapú porcellánkoronák bírálata és zománctechnikai alapismeretek, 1938; Áldor I: A Glück féle porcellánkorona, 1938].

A teljes fogsorok alaplemez-anyagában hasonló nagyarányú változás figyelhető meg, mint a fémeknél. Míg az előző szakasz publikációi közt alig akadt a kaucsukon kívül más anyagot ismertető közlés, addig ebben az időintervallumban számos más makromolekula-alapú polimer került ismertetésre. A nitrocelluloid alapú (Hekolit) mellett ismertetésre kerültek a fenol-formaldehid gyanták (Walkerit), valamint az ebben az időben legdivatosabb vinil-észter gyanták (Neohekolit) is [Ferenczy K: A neohekolithról, 1935; A Neo-Hekolit feldolgozása, 1935; F.Schön: A protézis műgyanták, 1936; Molnár L: Az újabb protézisalapanyagok használhatósága a gyakorlatban: új típusú őrlőfogak alkalmazása a protetikában, 1938]. A műanyagok alkalmazása - azok fizikai-mechanikai tulajdonságainak fokozatos javulásával párhuzamosan - a rögzített fogpótlások területén is tért nyert. [Deák L: A műgyanta felhasználási lehetősége a kozmetikai protetikában, 1941; Bonyhárd B: Gyakorlati tapasztalatok a műanyagkoronákkal és hidakkal, 1943.] A lemintázóanyagok vonatkozásában a cikkek szerzői a konzervatívizmus jegyében írtak az elmúlt században kifejlesztett anyagok használatáról. A hangsúly továbbra is a gipszen és a termoplasztikus kompozíciós lenyomatanyagokon volt [Varga I: A lenyomatvétel módszerei fogatlan szájban, 1935; Bonyhárd B: A funkcionális lenyomatvételi eljárások összehasonlító bírálata, 1935]. Az új típusú, ma