Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)

2008-04-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 2. sz. 2008.

77

Búcsúzunk Dr. Gyenes Vilmostól

Az Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság 2007. november 29. és december 1. köközött Balatonalmádiban gyűlt össze szokásos évi kongreszszusára.

A szakmát érintő problémákat leszámítva, nagyon jó hangulatú volt a kongresszus. Az ilyenkor szokásos vezetőségi ülésen hosszasan vitatkoztunk, és kerestük a megoldást bajainkra. Sokan ekkor értesültek arról, hogy Társaságunk egyik alapító tagja, Dr. Gyenes Vilmos főorvos, számunkra váratlanul, már 61 éves korában nyugdíjba vonult. Többen kérdeztük egymástól, miért ilyen korán, hiszen semmilyen okról nem tudtunk, ami ezt magyarázta volna. Élete teljében, tele energiával, egy áttáncolt bankett után találkoztunk a reggelinél, és fel is tettem Neki a kérdést: miért? Azt válaszolta, hogy belefáradt, megunta a szélmalomharcot. Még irigyeltem is - milyen jó Neki, megszabadulhat ezektől a gondoktól! Aztán ki-ki indult hazafelé. Este a veje hívott fel telefonon, és közölte: „az apósom meghalt”.

Döbbenetes, hihetetlen! Pár órával azelőtt még irigyeltem azért, hogy Ő képes volt kilépni ebből a taposómalomból. De így? Ilyen hirtelen, és ilyen visszafordíthatatlanul?

Dr. Gyenes Vilmos

(1946. május 19.-2007. december 1.)

1974 óta dolgozott. Az Orvostovábbképző Intézet Sebészeti Tanszékéről már mint sebész szakorvos került ide, Vámos Imre profeszszor meghívására. Mi akkor a „sebész kisebbséget” alkottuk a klinikán, ami Vámos professzor szemlélete szerint új volt, hiszen a szájsebészetet akkoriban csaknem kizárólag fogorvosok gyakorolták. így meg kellett tanulnunk a „fogászatot” is, volt is több konfliktusunk a kollégákkal. Mindig számíthattam Vilire, nagyon sokat tanultam tőle, szakmailag is számtalan esetben átsegített különféle nehézségeken.

Egyre gyakorlottabbak lettünk, és akkor hirtelen meghalt Vámos professzor. Csiba Árpád tanár úr, aki másfél évig vezette ezután a klinikát, szerencsénkre nem akarta „felforgatni” a jól működő rendet. így mi is dolgozhattunk tovább. Talán annyi változott, hogy egyre többet. De azt akkor fel sem vettük, örültünk, hogy azt csinálhattuk, amit szerettünk. Aztán Szabó György professzor vette át a klinika vezetését, és mi folytattuk, folytathattuk, amit elkezdtünk. Többen távoztak a klinikáról, a felállás is változott, Vili lett a Fekvő Osztály vezetője. Munkáját alaposan, átgondoltan végezte. Megvédte disszertációját is, mindenki úgy érezte, minden rendben van.

Gyenes Vilivel 1977 szeptemberében ismertük meg egymást. Én akkor kerültem a Mária utcai Szájsebészeti és Fogászati Klinikára, ahol Ő már három éve,

Aztán következett az új rend, az előmenetelhez újabb feltételeket szabtak, már habilitálni is kellett. Neki ez