Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-04-01 / 2. szám
62 FOGORVOS! SZEMLE ■ 101. évf. 2. sz. 2008. Eredmények Az első, általunk operált betegnél nem alkalmaztunk kollagén szivacsot a csontdefektus tamponálására, nála a posztoperatív szakban haematoma alakult ki, melyet az 5. napon kiürítettünk, ezután panaszmentesen gyógyult. A továbbiakban (mint említettük, a szerzők egy része nem alkalmazza) az üreget minden esetben kollagén szivaccsal töltöttük ki, hasonló panaszt a továbbiakban nem észleltünk. Két beteg az első posztoperatív napon jelentkező, egy napig tartó, spontán, nyugalmi helyzetben jelentkező fájdalmat jelzett, mely non-szteroid gyulladáscsökkentőre teljesen megszűnt. Egy beteg a második posztoperatív napon helyi okkal nem magyarázható, erős spontán fájdalomról panaszkodott, mely non-szteroid gyulladáscsökkentőkre csak mérséklődött, de nem szűnt meg. A fájdalom azonban ugyancsak klinikailag nem magyarázható módon, a harmadik napra teljesen elmúlt. A többi esetben, csak a korai posztoperatív szakban jelentkező minimális érzékenységről számoltak be a paciensek, melyre többségük fájdalomcsillapítót sem igényelt. A gyógyulás után valamennyi páciens (még a fájdalomról panaszkodók is) úgy nyilatkozott, hogy a beavatkozás nem terhelte meg, és a korai posztoperatív szakban észlelt panaszok a vártnál enyhébbek voltak. Megbeszélés A preprotetikai sebészetben, rekonstrukciós, illetve hasadéksebészetben mindennapos a csontdefektusok augmentációja, melyeket csontforgáccsal töltünk fel. Ma már egyértelműen bizonyított, hogy a legjobb eredményt az oszteoinduktív-oszteokonduktív autológ csont felhasználásával érhetjük el. Az autológ csont felhasználható önmagában, illetve különböző csontpótló anyagokkal keverve is [21,22]. Csontforgácsot nyerhetünk intraoralis forrásokból (retromolaris terület, mentum) vett blokkok felaprításával, azonban az innen nyert csont kis mennyiségű és főként corticalist tartalmaz, melynek osteoprogenitor sejttartalma alacsony [20]. Amennyiben nagyobb mennyiségű csontforgácsra van szükségünk (pl.: kiterjedt processus alveolaris hasadék, nagymértékben pneumatizálódott sinus maxillaris alapjának augmentációja, mikor az intraoralisan nyerhető csont mennyisége nem elegendő), a csontot extraoralis forrásokból nyerjük. Erre a célra a leginkább alkalmas terület, a crista ilei, melyből kis feltárásból, trepánnal kisebb mennyiségű, de feltárva szinte „korlátlan” mennyiségű spongiosát nyerhetünk [1,5, 13, 14], A tibia proximalis epiphysisét mint donorhelyet az ortopéd sebészetben, traumatológiában széles körben alkalmazták [2, 19], a maxillofaciális sebészetben csupán a kilencvenes években kezdett elterjedni, főként Angliában [2, 4, 9, 13, 18]. Mivel a tibiának ez a része könnyen feltárható, és a morbiditása összehasonlítva a csípőcsontéval, lényegesen kisebb, ezt a módszert kezdtük el alkalmazni klinikánkon is [7, 13, 19]. Míg a crista ilei-ből történő spongiosa-eltávolítás során (saját tapasztalatunk és az irodalmi adatok szerint) a betegek 80%-a az első héten, több mint 40%-a második héten is fájdalomról panaszkodik, 2-3 hétig fájdalomcsillapítót igényelnek, addig a tibia feltárása után a betegeink a harmadik naptól egyáltalán nem panaszkodnak fájdalomról [4, 13], A csípőcsontból történő augmentáció után a betegeket átlagosan a 2-5. posztoperatív nap között emittáljuk, a tibia műtété után legkésőbb a 2. napon a beteg otthonába távozik. Összefoglalás Saját eseteink és az irodalmi adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a tibia proximalis epiphysise kiváló donorhely autolog spongiosa nyerésére. Összehasonlítva a többi intra- és extraoralis csontvételi helyekkel, kis feltárásból akár 20-25 cm3 spongiosát is nyerhetünk. Bár egyes csontpótlással foglalkozó publikációk ezt a csontvételi módszert túlságosan leegyszerűsítik, hangsúlyozzuk a régió anatómiájának pontos ismeretét, a kellő sebészi jártasságot. Kellő gondossággal elkerülhető az ízületi felszín sérülése illetve az alsó végtag elülső rekeszének megnyílása, és a benne futó erek-idegek sérülése is. A módszer hátrányaként említjük meg, hogy véleményünk szerint ez az eljárás fekvőosztályos hátteret igényel, fogorvosi rendelőben végzése nem ajánlott. A cadavereken végzett kutatások is azt bizonyítják, hogy a proximalis epiphysisből történő spongiosa-eltávolítás nem növeli a csont törésének valószínűségét [3]. Ennek ellenére találtunk az irodalomban a régióból történő csontvétel után kialakult tibiatörést ismertető közleményt, mely az alsó végtagot ért ütés miatt következett be [12]. Emiatt óvatosságból, a műtét után 6 hétig „sportmentes” pihenést javasolunk, melyet azonban néhány beteg nehezen tolerál. Mivel a műtéti terület morbiditása minimális, a feltárás is kicsi, a posztoperatív felépülés is rendkívül gyors. Irodalom 1. Ahlmann E, Patzakis M, Roidis N, Shepherd L, Holtom P: Comparison of anterior and posterior iliac crest bone grafts in terms of harvest-site morbidity and functional outcomes. J Bone Joint Surg Am 2002; 84: 716-720. 2. Alt V, Nawab A, Seligson D: Bone grafting from the proximal tibia. J Trauma 1999; 47: 555-557.
