Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-04-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 2. sz. 2008. 59-63. Semmelweis Egyetem, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest A tibia proximalis epiphysise mint lehetséges autológ csontvételi hely DR. BOGDÁN SÁNDOR, DR. NÉMETH ZSOLT, DR. HUSZÁR TAMÁS, DR. UJPÁL MÁRTA, DR. BARABÁS JÓZSEF, DR. DIVINYI TAMÁS Az implantológia fejlődésével párhuzamosan egyre nagyobb számban kerül sor az állcsontok és a sinus maxillaris augmentációjára. Bár a kereskedelemben a csontpótló anyagok széles választéka kapható, azok csak oszteokonduktív tulajdonságokkal bírnak. Elterjedt használatuk ellenére is egyértelmű, hogy a csontpótló anyagok „gold standardja” napjainkban is az oszteokonduktív és oszteoinduktív tulajdonságokkal egyaránt rendelkező saját csont. Autológ csontot a dentoalveolaris sebészetben leggyakrabban intraoralis forrásokból nyerünk. Amennyiben nagyobb mennyiségű spongiosára van szükségünk, azt extraoralis helyekről, leginkább a crista ileiből vesszük. Az angolszász területeken egyre elterjedtebben nyernek csontot a tibia proximalis epiphysiséből. Szerzők klinikájukon 9 hónap alatt 14 betegnél végeztek sinus maxillaris augmentációt tibiaból nyert spongiosával. Átlagosan egy területről 20 cm3 csontot nyerhetünk, mely minden esetben elegendő kétoldali arcüreg alapjának augmentációhoz is. A betegek a műtétet jól tolerálták, a beavatkozás után korán mobilizálták őket, és szövődménymentesen gyógyultak. A posztoperatív időszakot a betegek lényegesen jobban viselték, mint a csípőcsontból történő csontpótlás után. Kulcsszavak: sinus maxillaris augmentáció, csontvételi lehetőségek, autolog tibia csont Bevezetés A processus alveolaris defektusainak pótlására az utóbbi évtizedekben számos módszert dolgoztak ki. Jelenleg az állcsontok onlay és a sinus maxillaris augmentációjához számos szintetikus vagy heterológ csontpótló anyag használatos [6, 21, 22]. A csontpótló anyagok egyre elterjedtebb használata ellenére is egyértelmű, hogy a csontpótló anyagok „gold standardja” a mai napig is az autológ csont. Autológ csontot, annak mennyiségétől, illetve állagától függően (corticalis vagy spongiosa) nyerhetünk intraoralis, esetleg extraoralis forrásokból is. Amennyiben nagyobb mennyiségű spongiosára van szükségünk, előnyben részesítjük az extraoralis forrásokat. Spongiosa nyerésére alkalmas, legkedveltebb terület a crista ilei. Kis mennyiség nyerhető trepánnal, nagyobb tömegű spongiosa, illetve corticalis nyeréséhez viszont szélesebb feltárásra van szükség. A csípőcsontból történő csontvétel előnye, hogy nagy mennyiségű csont nyerhető, hátránya, hogy - ugyan irodalmi adatok szerint a morbiditás minimális -, de a betegeink a korai posztoperatív szakban néha nyugalmi, vagy mozgásra jelentkező, 1-2 hétig tartó fájdalomról panaszkodnak [1,5, 8, 15, 17], Spongiosa nyerésére az irodalom számos egyéb donorhelyet is említ [4, 20]. A tibia proximális epiphysiséből történő spongiosa-vétellel a nemzetközi irodalomban többen foglalkoztak [2, 3, 4, 7, 9, 10, 11, 12, 13,16,18, 19]. A lényegesen alacsonyabb posztoperatív panaszok miatt ez a terület egyre kedveltebb azokban az esetekben, amikor nagyobb mennyiségű spongiosára van szükség [13]. Ezen megfontolásokból a Semmelweis Egyetem Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján, az utóbbi időben mi is alkalmaztuk a sinus maxillaris augmentációjához a tibia proximalis epiphysiséből nyert spongiosát. Ennek a csontvételi módszernek az irodalmi adatok szerint kisebb a morbiditása, mint a csípőcsontból történő csontnyerésnek, és gyakorlatilag mi sem észleltünk posztoperatív fájdalmat a betegeinknél [11, 12, 13, 16, 17], A tibia sebészi anatómiája Fejlődéstanilag a tibia három részből, a distalis és a proximalis epiphysisből, illetve a diaphysisből áll. Csontosodása és fejlődése chondrogén úton porctelepekből történik. Érkezett: 2007. november 13. Elfogadva: 2008. március 3.