Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-04-01 / 2. szám
54 FOGORVOSI SZEMLE 101. évf. 2. sz. 2008. az alacsonyabbak pedig ezt követően. Mindez alátámasztja a terápia sikerét általában, és mindhárom fogpótlásféleség esetében is. Mindhárom csoportban hasonlóan alakulnak az eredmények, azonban a RKP-os folyásolja a változás mértékét az, hogy milyen módon vesszük figyelembe az idő (független változó) múlását. Pontosabb, a valósághoz jobban közelítő eredményeket kapunk, ha figyelembe vesszük, hogy T0 és T1 kö-VI. táblázat OH IP értékek csoportosítása és előfordulásuk gyakorisága egyes időpontokban, khi-négyzet próba a részleges kivehető pótlással kezelt betegcsoportra vonatkozóan idő Total to t1 t2 OHIP 1,00 esetszám 0 5 13 18 % (oszlop) ,0% 25,0% 72,2% 36,7% 2,00 esetszám 5 9 3 17 % (oszlop) 45,5% 45,0% 16,7% 34,7% 3,00 esetszám 6 6 2 14 % (oszlop) 54,5% 30,0% 11,1% 28,6% Total esetszám 11 20 18 49 % (oszlop) 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% Pearson Chi-Square 0,001 csoportban a 2. csoportba tartozó közepes OHIP értékek eloszlása a T0 és T1 időpontokban homogénebb. Elmondható tehát, hogy ebben a csoportban nem olyan egyértelmű a javulás a kezelést követő 1 hónapban. Ezt szemlélteti a 6. ábra is, amely mutatja, hogy a RKP-os csoportban a kezelés után 1 hónappal még nem tapasztalható olyan mértékű javulás, mint a másik két csoportban. Végül T2 időpontra az értékek itt is jelentős csökkenést mutatnak. Lineáris regresszió A lineáris regressziós modell alapján elmondható, hogy a független változónak jelentős hatása van a függő változóra, azaz az OHIP pontértékek csökkennek az idő függvényében, a kezelések hatására. Ugyancsak bezött eltelt idő rövidebb, mint T1 és T2 között eltelt idő. Mindezt figyelembe véve jobban kirajzolódik az összefüggés, miszerint az OHIP pontszámok lényegesen nagyobb mértékben csökkenek a kezelést követő egy hónapban, mint a rákövetkező időszakban. Kivétel ez alól a RKP-os csoport, ahol a kezelés után 1 hónappal még nem tapasztalható olyan mértékű javulás, mint a másik két csoportban. Végül T2 időpontra az értékek itt is jelentős csökkenést mutatnak (6. ábra). A regressziós analízist elvégezve elmondható, hogy a fix fogpótlással kezelt betegek OHIP pontszámai csökkenek a legnagyobb mértékben és a leggyorsabban (ß: FP:-0.621, TKP:-0.326, RKP:-0.408). Tehát az életminőségben bekövetkezett változás fogpótlás-típusoktól függően eltérő. 6. ábra. OHIP értékek alakulása az idő függvényében fogpótlás típusonként
